Luxusdinoszaurusz! Luxusgorilla!

Nem félünk kimondani: az új King Kong minden idők legjobb óriásrovaros filmje. A háromórás, filozófiai, politikai és szociológiai problémákat boncolgató alkotás első másfél órájának legkarakteresebb szereplői a mocsaras szurdok mélyén támadó, embernél nagyobb ízeltlábúak és férgek.

A sztori eleje, hogy kedvet csináljunk a pergő képek bámulásához: rávezetésnek kisebb majmokat látunk, aztán szegény embereket, aztán New Yorkot a húszas években, amikor mindenki éhezik, de egy ellenszenves filmrendező mégis sikeresen elköt egy hajót a kikötőből és magával ragadja Adrien Brodyt, hogy nyálleszívást végezzen rajta. A hajón tartózkodik még a filmes stáb, egy talányos arcú kapitány, egy Kötelező Jófej Néger, egy Soha Ki Nem Derül Miért, De Joseph Conradot Olvasgató Fiúcska, a pillanatok alatt beszervezett, csámpafogú kabarészínésznő, valamint maga Popeye.

Önsorsrontó bennszülöttek

A vidám kompánia erős háromnegyed óra elteltével beleütközik a Koponya-szigetbe, ami arról ismert, hogy állandóan ködbe burkolózik és a bennszülöttek egy húsz méteres, kietlen, köves sávot laknak belőle, amit harminc méter magas fal választ el a sziget puha talajjal fedett részeitől. Ez a fal másfél órával később a paktumpolitika csődjét fogja szimbolizálni, ugyanis több ezer éve védi az ágyékkötősöket a fenevadaktól, a címszereplő mégis egyetlen ugrással felpattan a tetejére.

A befolyásos giliszták kora

Az ember ugye alapvetően mit várhat egy olyan filmről, ami egy kicsiny nőbe szerelmes marha nagy majomról szól, aki ráadásul animált, így nem is az a legnagyobb problémája, hogy pénisz híján reménytelen az ügy dugásig fejlesztése - gondolta magában Peter Jackson rendező. Ennek megfelelően olyan filmet rendezett, ami a kétharmadáig egyáltalán nem egy kicsiny nőbe szerelmes marha nagy majomról szól. Hanem egészen sokáig semmiről, majd váratlanul arról, hogy milyen szar lehetett, amikor a svábbogár két és fél méteres volt, a földigilisztáknak meg tripla alien-fogsoruk volt és akkora szájnyílásuk, amibe pont belefér Popeye feje.

A másik tanulság az, hogy ember és állat közötti érzelmi összekötő kapcsot a varietészámok és a mókás seggre ülés jelentik.

Kit hat meg egy óriásgyík?

Ha az eddigiek alapján azt gondolnák, hogy a King Kongnak nincsenek jó pillanatai, akkor tévednek. Az a flegmaság, amivel az expedíció tagjai azt a tényt fogadják, hogy a szigeten dinoszauruszok és franciaágy méretű vérengző denevérek élnek, filmtörténeti jelentőségű. Tényleg imponáló, hogy olyan magasról szarnak a magukat primitív lények módjára állandóan előtérbe toló dinókra, hogy eszükbe sem jut, hogy a majom helyett mondjuk egy dinoszauruszt vigyenek vissza New Yorkba, mutogatás céljára. Na jó, tessék-lássék azért menekülnek előlük.

A King Kong pozitívuma még a remekül megszerkesztett látványvilág és az első két és fél órában még emberes tempó. A sztori ekkor pörög, mint dinoszaurusz faszán a stanicli, a filmnek - még a kábé egy órás bemelegítő szakaszban is - van ritmusa, ami ebben az esetben mondhatni a legfontosabb, mivel a történet maga még egy ostoba makákót sem szögezne a székébe.

Elkelne a Chemotox

Viszont talán ez minden idők leglátványosabb mozifilmje, úgyhogy nem kell elkeseredni. Peter Jackson stábja közismerten erős animált főszereplőben és most sem okoztak csalódást. Erre a King Kongra tuti nem mondja senki, hogy "na ezt én is meg tudtam volna csinálni egy gemkapocsból meg némi zsebpiszokból". A szigeten játszódó részek leginkább a Jurassic Parkot idézik, bár az erdő itt nagyságrendekkel vadregényesebb, a lények meg sokkal jobbak. A dinók is, de a már hozsannázott horrorrovarok még inkább. A hajóút alatt titanicos utalásoknak örülhet az, aki ilyesminek képes örülni. A szigeten már Spielberg szelleme az úr, mert a Frigyláda-sorozatot is bőszen idézi Jackson mester.

Love is in the hair

A rendező nagyjából azokkal a fogásokkal operál, mint a Gyűrűk Urában, csak itt ritkábban kell tömeget mozgatnia az ENTER gomb segítségével. Sajnos mintha az érződne a mesteren, hogy most meg akarta mutatni, minden szempontból ő a legpöpecebb szuperfilm-rendező. Emiatt kicsit sok a dinoszauruszos üldözés, a páros naplementés jelenet és közeli felvétel Naomi Watts kifejezéstelen arcáról. A végén Jackson az összes rendelkezésre álló sulykot elveti, és érzésre úgy erős félórásra duzzasztja az Emipre State Building tövétől a tetejéig zajló szomorú eseményeket. Emiatt lesz elviselhetetlenül hosszú, három órás a mozi.

Egy King Kong-film sikere jórészt mégsem a trükkökön múlik, hanem hogy megszeretjük-e a gorillát annyira, hogy sajnáljuk a végén. Jackson az érzelmeken bukja a legnagyobbat, pedig ilyen szempontból kifejezetten ambíciózus a filmje, amennyiben nem csak a gorilla zúg bele a csajba, hanem viszont is. Az okokról azonban nem tudunk meg túl sokat, azon kívül, hogy az emberszabású főemlősnek Adrien Brodyval kell vetélkednie a színésznő szívéért és egy ilyen ellenféllel szemben még egy sármosabb lótetűnek is lenne esélye. Adrien Brody hősszerelmes helyett depressziós spánielt játszik, így nem is csoda, ha Naomi Wattsnak jobban bejön az életerős (bár hangsúlyoznunk kell, hímtaggal nem rendelkező) majom.

Kiszámíthatatlan denevérek

A King Kongban az a jó, hogy az ilyesmire fogékony néző rengeteg talányos jelentet pécézhet ki. Távol álljon tőlünk a poéngyilkolás, de az egyik kedvencünk az, amikor Kong órák óta szunyókál békésen a csajjal egy sziklaszirten, körülötte óriási denevérek csapongnak békésen. Közben Adrien Brody mászik fölfele, egy annyira denevésújtotta barlagban, hogy úgy kell elhessegetnie az útból a szemtelenül túlszaporodott bőrszárnyúakat. Akik egyszer csak minden figyelmeztetés nélkül rávetik magukat Kongra és majdnem kinyírják, de a spánieltekintetű filmszínészt és vértelen partnernőjét eszükbe sem jutna abajgatni, sőt az egyikük még el is viszi a lúzerpárost egy kellemes sétarepülésre.

Inkább a halál

Tényleg, mi lenne, ha Kongot nem lőnék miszlikbe, hanem a Koponya-szigeti Egyelő Esélyek Hivatalának engedélyével boldog interracial párkapcsolatban élhetnének a csajjal? Ezt abból a jelenetből tudjuk meg, amikor a párocska menekülés közben 15 másodpercre önfeledten viselkedik a Central Park egyik tavacskájának egy óriásmajmot is elbíró jegén: seggen csúszkálnának és gügyögnének közben. Ennél talán az ólomhegyű acéllövedék is jobb megoldás.