Keskeny nyomközű háború

De hát miért is kellene meglepődnünk Az élet egy csodán? Szaunázni pl. már másodszor olyan, mint először, mégis van, aki hetente többször is kényezteti vele a testét. Mert Kusturicát nézni nem kellemetlen dolog. Kedves, aranyos. Mint szaunázni. Vagy mint kisvonatozni. Az élet egy csoda (Zivot je cudo) című "színes jugoszláv-francia romantikus vígjáték" helyszíne ugyanis egy keskeny nyomközű vasút köré szerveződik. Mégpedig egy valódi kisvonat köré.

Az opuszt rendezőként - és egy-egy alkotótárssal - forgatókönyvíróként illetve zeneszerzőként is jegyző E. K. az alapszituáción alig volt kénytelen változtatni. Az abszurdba hajló ex-jugoszláv valóság ugyanis az, hogy a vesztes háborúktól és nyomortól gyötört Csonkajugoszláviában pénzt és fáradságot nem kímélve új vasútvonal építésébe fogtak 1999-ben Mokra Gorában.

Kisvonattal a háborúba

Pontosabban visszaépítették a valaha a délszláv hegyeket behálózó keskeny nyomközű vasút egy darabját. A helyi legenda szerint a szerb-montenegrói vasút elnöke idevalósi, így jutott pénz a beruházásra. Állítólag már az egykori Belgrád-Szarajevó vonal (a kis gőzösök 24 óra alatt tekeregtek végig az útvonalon) 1974-es felszámolásakor (elkészült helyette a "rendes méretű" vonat) megmondta Tito, hogy ezt a gyönyörű szakaszt egyszer majd vissza kell építeni.

Az egymástól csak pár kilométerre fekvő két falu között akkora szintkülönbséget kell áttörni, hogy húsz alagúton kívül még egy látványos, egyre emelkedő, nyolcast formázó szerpentinre is szükség volt ("a sargani nyolcas"), a pálya így vagy 15 kilométeres. Egyelőre, de tervezik a meghosszabbítását a (szerb-)boszniai Visegradig. Kusturica a kisvonatot áthelyezi a határ túloldalára, Boszniába, (nála onnan vezet Szerbiába), építését pedig a polgárháború előtti időkre. A vasút így a hangoztatott turisztikai célok helyett valójában a katonákat szolgálja.

A bolond és a hülyék

Ezt azonban csak mi tudjuk. A szereplők zöme ostobán vak, békésen éli a szocialista Jugoszlávia már nem létező életét. Felvonul a régi vágású járási tanácselnök, az őt később kinyíró csempész-maffiózó, a tahó fociedző és rengeteg rézfúvós. Kusturica fricskája, hogy az épelméjűek nem, csak Jadranka, a főszereplő Luka háborodott felesége látja, hogy jön a háború. ("Ha Belgrád engedi, napok alatt rendet rak a hadsereg" - mondja a körzet parancsnoka. Luka ezt úgy akarja érteni: "nem lesz háború".)

A film ki is mondja a bölcsességet: a háború ott van, számítani lehet, rá, mégis hirtelen tör ki. (Az első jel: hatalmas vérengző medvék menekülnek Horvátország felöl.) A vasutat építő Luka mérnök családja visszavágyik Belgrádba. Jadranka az Operában énekelt, fiuk, Milos a Partizanban szeretne focizni. Milost azonban a "jugoszláv Honvéd" helyett a Jugoszláv Honvédség hívja be. Jadranka a tényleg kitörő háború elől megszökik egy székesfehérvári cimbalmossal, Milos pedig kisvártatva a muzulmánok fogságába esik.

Rómeovics és Julicska

Megmentésére azonban hamarosan remény nyílik: a katonák elfognak egy muzulmán mentőslányt, Sabahát, őt ki lehetne cserélni Milosra. Csakhogy Luka mérnök és az őrizetére bízott Sabaha, akik néhány napja, amikor még (majdnem) normális volt a világ, együtt buliztak a vasút megnyitóünnepségén, egymásba szeretnek. (Ha még valaki nem értené a mondanivalót, a filmből az is kiderül, hogy Luka legjobb barátja az egyetemen egy muzulmán fiú volt, sőt Milos is egy igazhitű sráccal lóg a legtöbbször.)

A drámai cselekmény tulajdonképpen csak a szerelemmel indul. Az idill szép és a háború némileg idillizált, nem naturalista képei után törvényszerűen jön az újabb konfliktus: Jadranka megunja a magyar zenészt (vagy fordítva) és hazajön. A szerb Rómeó és a muzulmán Júlia története egyszerre indul meg a tragikus és a mesés-hepiendes befejezés felé. Nem áruljuk el, hogy végül a szomorú vagy a vidám vég győz, már csak azért sem, mert Kusturica sem árulja el. Addig még azonban láthatunk egy csomó állatos jelenetet, megtudjuk, hogy a szerb oldalon vannak jó és rossz katonák és a muzulmánok sem mind jók, rácsodálkozhatunk egy dogmás, kézikamerás jelenetre és megkapja a magáét a CNN is.

Ha pedig szeretjük a hegyeket és az erdei vasutat, menjünk el Mokra Gorára, nézzük meg Lukáék állomásépületét, a panorámateraszként is szolgáló peronnal, a filmben szereplő mozdonyokat, a kabrió sínautót és a filmben szereplőkhöz hasonlító kézihajtányokat.