Kiherélték Che Guevarát

2004.11.15. 14:00
Fiatalság, bolondság. Nézzük, mit gondol Walter Salles, ki volt a ma is népszerű Che Guevara, mielőtt forradalmár lett belőle!

Két portré

Alberto Korda fotóriporter a hatvanas években a Revolucion nevű kubai lapnál dolgozott. 1960 márciusában egy politikai temetésre küldték tudósítani, itt készült a huszadik század egyik legismertebb portréja, a sapkás Che Guevara-kép. Jim Fitzpatrick ír festő 1968-ban átdolgozta kicsit Korda képét: levágta a temetésen készült fotóról az ott ácsorgó másik alakot, jól kivehető ötágú csillagot festett Che sapkájára és az egész képet piros-feketére színezte.

Tekintse meg képeinket!

Van még egy apró különbség a két portré között. Míg a temetésen, Korda eredeti fotóján Che feszült, bánatos arckifejezéssel néz maga elé, Fitzpatrick nyomatán a hős szemei egy kicsit feljebb kerültek és ezzel az egész üzenet megváltozott: a portré most már a jövőbe tekintő, elszánt forradalmárt ábrázolta.

Vakromantika

Walter Salles szép filmet csinált. Walter Sallest, úgy látszik, nem érdekli a történelem. A Che Guevara: A motoros naplója két szimpatikus fiatalemberről szól, akik egy köhögő motoron bejárták Dél-Amerikát. Ez a nosztalgikus, lassan hömpölygő, "életrajzi" film sikerrel izzítja fel az argentin forradalmár popkultúráját. Salles meg akarja mutatni, miből lett a cserebogár. De éppen ezt nem mutatja meg.

Míg a világ jelentős hányada jó ideje visszaszámol és azon tűnődik, meddig húzza még Castro és mikor omlik össze a bolygó egyik utolsó kommunista diktatúrája, a Che Guevara: A motoros naplója visszapörgeti a véres időket és egy idilli, nagypolgári miliőben felnőtt asztmás fiatalember utazásán keresztül próbálja közelebb hozni a mai nézőhöz a kommunista forradalmárt. Íme Che, amikor még úgy hívták, Ernesto Guevara de la Serna.

Alternatív befejezés

A több mint kétórás film nagy része dél-amerikai road movie: hófödte hegyek, latin rónák, darabka Machu Picchu, melegszívű lányok az ivóban. Útközben a fiatal Ernesto buddhásan rácsodálkozik az univerzális igazságtalanságokra, a szegény, elnyomott latin-amerikaiak áldatlan sorsára és féltve őrzött dollárkáját odaajándékozza egy bányász házaspárnak, akik egyébként először beszélnek neki a kommunizmusról.

#alt#
Klikk a képre!

A második részben az orvostanhallgató Che leprásokat gyógyít három héten át egy lepratelepen. Jézusként imádják, ő pedig szerény mosollyal szorítja meg a kezüket. Aztán tovább indul. Itt ér véget a film. Guevara de la Sernából lehetett volna szegénykórház-igazgató, neves orvos, békés családapa. Nem az lett. Forradalmár lett. Alig egy évvel Salles történetének utolsó képkockája után újra útnak indult, ezúttal Guatemalába, hogy személyesen támogassa Arbenz szocialista reformokat sürgető kormányát.

A száműzött Castróval Mexikóvárosban találkozik, csatlakozik hozzá, és 1956 novemberében együtt térnek vissza Kubába, hogy megdöntsék Batista kormányát és elhozzák a népnek a világforradalmat. Az egykori orvostanhallgató, a leprások jóbarátja ekkor már híres volt kegyetlenkedéseiről, arról pédául, hogy szerette saját kezűleg halálra kínozni Castro forradalmi hadseregének ellenségeit.

Finnyás utókor

Salles képtelen elfogadni a tényt, hogy ez az ember jóval összetettebb és izgalmasabb lehetett még huszonhárom évesen is, mint az általa bemutatott jézusszerű utazó. Gael García Bernal tehetséges, sőt, intelligens színész, mégsem jó választás a szerepre. Túl finom, madárcsontú, lefojtott. Ugyanez igaz a lerongyolódott, kihasznált dél-amerikaiak ábrázolására is: kesztyűs kézzel felvett jelenetek ezek. A szenvedő nép fekete-fehér képeken jelenik meg, elidegenítve, felfoghatatlanul, túl messze ahhoz, hogy hatást érjenek el.

A film valósága nem elég drasztikus ahhoz, hogy megértsük, hogyan csinált ebből a nyájas orvosból rettegett börtönparancsnokot. Bernal Guevara de la Sernája pedig túl egysíkú ahhoz, hogy elhiggyük a történelmet.

Ezt a filmet retusálták, elsimították a barázdáit, új, tiszta jelentéssel töltötték meg, mint Fitzpatrick a temetésen készült fotót. Értelme nincs, de talán jobban mutat a testhez simuló pólókon.