Móres néni és a kannibálok

Valószínűleg a világon az egyik legnehezebb dolog családi vígjátékot írni. Még akkor is, ha már létező mesét kell adaptálni.

A kis kannibálok

A Harry Potter-széria népszerűsége után eredő Nanny McPhee azonban klasszikus műfajfilm. Forgatókönyvírója és főszereplője, Emma Thompson ugyan az angol meseregény­sorozatból, a Nurse Matildából (by Christianna Brand) lecsalt 28 gyereket és egy anyukát, de a filmhez így is maradt bőven szereplő.

A csalás nemcsak a spur producereknek jött jól, hanem a nézőknek is. Ma már nehezen tudnánk elképzelni, hogy nevelhetett egy házaspár 35 gyermeket, de fogadok, a legtöbb nő még hét gyereket is csak lázálmaiban vizionál. Nem csoda, hiszen a gyerek azért van, hogy rossz legyen. Hét gyerek pedig minimum hétszeresen rossz.

A temetkezési vállalkozó özvegy apuka, Mr. Brown (Colin Firth) is az őrület szélén jár, édibédi gyermekei ugyanis már elfogyasztottak 17 nevelőnőt és még statisztikát is vezetnek arról, hogy szegény dadák hány napig, óráig és percig bírták közöttük. Nanny McPhee (Emma Thompson) érkezése előtt az utolsót azzal kergették el, hogy "megették" a kis Agathát. Persze a rózsaszín kötött papucsokba bújtatva nem csecsemő végtagokat, hanem csirkecombokat falatoztak a csemeték, de azért kiborító látvány.

Móres néni

A piszok kölkök nem tanultak illemet. Itt a ronda, ám jószívű Nanny McPheere van szükség.

A semmiből előtűnő banyával még a Simon (Thomas Sangster) által vezetett gyerekhadsereg sem tud mit kezdeni. A bibircsókos rém csak koppant egyet a botjával, és minden úgy történik, ahogy ő akarja. A kölkök megeszik a konyhai maradékból főzött undorító levest, rendet raknak a szétzúzott konyhában és maguktól fogat mosnak.

Boszorkány, kétségtelen; még Mr. Brownra is rendszeresen ráhozza a frászt, pedig ő egyébként is kivan. A család anyagi támogatója, Adalaide néni (Angela Lansbury) ugyanis kikötötte, vagy megházasodik egy hónapon belül vagy megvonja az apanázst, és akkor elveszítik a házat, a gyerekek pedig nevelőintézetbe kerülnek.

A helyzet kétségbeejtő, a közelben ugyanis csak az ordenáré rózsaszín babaszobában élő özvegy Szaporáné (Imelda Staunton) hajlik a házasságra. Nem csoda, ha a család feje nem avatja be terveibe a gyerekeket. De ő is megkapja a magáét, jönnek a kukacos szendvicsek, a jövendőbeli hajába lógatott pók, a kislánynak öltöztetett szamár, a megbocsátható tortadobálás és persze a megható vég.

Mr. Darcynak gyerekei születtek

A Nanny McPhee nagyon ki van találva. A poénok azonnal ütnek, a szereplők bármelyikébe beleképzelhetjük magunkat, minden díszlet, minden jelmez, minden mondat pontosan a helyén van, egyszerűen mesteri munka.

És még a tanító nénis Emma Thompsonból sem látunk túl sokat. Úgy eltakarja a húsz kilónyi bosziruha, hogy elfelejtjük, ő van a banya alatt, és még a smink alól sem látszik ki "sótlan eminens" mimikája. Annak ellenére szeretjük meg a karakterét, hogy néha csak a botja „él” a vásznon.

Colin Firth Mr. Brownként is ellenállhatatlan jóképű és körülbelül ennyi mondható el róla. Szerepe nem sok játéklehetőséget ad neki, mint ahogy a gonosz Adalaide néninek alias Miss Marple-nak, a túl jó mindenesnek, Evangeline-nek (Kelly Macdonald) és a hadtáposból szakácsnővé előlépő Letitiának (Elizabeth Berrington) sem.

De ez teljesen helyén való, hiszen ez egy mese, amiben a karakterek gyakran egydimenziósak, és különben sem lehet hiányérzetünk, hiszen a film egyértelmű főszereplői a gyerekek, ők viszont zseniálisak.

Látszik, hogy nagyon élvezték a forgatást és főleg a büntetlen rosszalkodást. A legfeltűnőbb közülük Simon, aki mögött máris jelentős színészi múlt van és megjósolható, hogy a Nanny McPhee után még többen fogják kikérni az iskolából. De imádnivalóak a többiek is, a kis Eric (Raphaël Coleman), Christianna (Holly Gibbs), Tora (Eliza Bennett(!), Lily (Jennifer Rae Daykin), Sebastian (Sam Honywood) és a kisbaba, Aggy is.

Felesleges kekeckedni tehát, a Varázsdada úgy tökéletes, ahogy van.