Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Kritika cikkek
Orosz Péter
Nyeltem egy nagyot. Nem most, az Amerikából importált Payday márkájú földimogyorós-karamellás szeletemre gondolva, és nem is tegnapelőtt, amikor szintén amerikai V8 zöldséglevet ittam. Hanem amikor az autóversenyzők a közös ima után bekászálódtak a versenyautókablakain, elfúló hangon véget ért a himnusz, aszívet szivaccsá facsarva vadászrepülőgépekhúztak el a stadion felett, majd rögtön utána: GENTLEMEN, START YOUR ENGINES!"
Ekkor nyeltem. A Nascar 3D a ragyogó, rettenthetetlen, tirannoszauroid Amerikának festett nacionalista dokumentumfilm, eredetileg Kiefer „Jack Bauer” Sutherland hangalámondásával. Ez az Amerika nem a keleti és nem a nyugati partokon keresendő, hanem ott középen, a mocsarakban meg a síkságokon meg a hegyekben. Ahol bajszosak a férfiak, vörös húst zabálnak a nagyseggű nők, senki nem ejti ki az r hangot, senki nem vesz japán autót, és többen imádják a keresztény istent, mint Szaúd-Arábiában a muszlimot.
A NASCAR 3D Amerikája az igazi Amerika. Nem a puszta meg a pörkölt meg a Parlament ottani megfelelője, hanem a csavaros kiflié és a meccsen szotyizásé. Ezt az Amerikát Amerikán kívül csak George W. Bush elnök tolmácsolásában láthatjuk, de ő is csak megjátssza, mert civilben kékvérű, keleti parti patrícius.
És az amerikai autóversenyzés európai szemmel sokkal-sokkal furcsább még a mogyoróvajas-szőlődzsemes kenyérnél is. Kanyarból van egy darab épített, vascsövekből hegesztenek acélhéjú autókat, aztán hatvanas évekbeli porlasztós-nyomórudas V8-asokat tesznek bele, és mennek körbe-körbe padlógázon, egymást húzva a levegőben, mint a bicikliversenyzők a Tour de France-on. A Formula–1-hez képest kőkorszak, de persze ez is istenverte kemény munka, mint minden versenyautó vezetése.
A NASCAR az amerikai autó halála előtti állapotot konzerválja, az Edo-kori Japán sógunátusánál is precízebb munkát végezve. Talán tapló. Egész biztosan primitív és maradi. De paradox módon a rajt után ez is pontosan olyan, mint minden autóverseny a Le Mans-tól a Nürburgringig: körtánc a jövőbe vetett hitnek.
Vagy ahogy Steve McQueen mondta 1971-ben: „a versenyzés az élet…minden más előtte és utána: csak várakozás.”
Gyorstalpaló Nascar-szüzeknek - 5/10Szűcs Gyula
Csak a Nascar nyitójelenete olyan ütős, mint az élőszereplős Verdák 3d-s üldözése. A film elején a szesztilalom nadrágtartós gengszterei egy Hot roddal menekülnek a zsaruk elől, majd az alapok ismertertése után ("A világ első első gyorsulási versenyét akkor tartották, amikor elkészült a második autó") máris egy Nascar-pályán vagyunk, és ízelítőt kapunk a benzinszagú sebességőrületből.
Öngyilkos előzéseket, fékcsikorgást, belsőnézetes kamerabeállításokat vártam, meg azt, hogy fél órára én is úgy érezhessem, ott döngetek a vegasi Nascar-pályán, miközben leszakad a vesém a székeket beremegtető hangeffektektől. Kevés ilyen rész volt, és azokért is fekete-fehér állóképek sorozatát kellett végigszenvedni, amikből csak annyi derül ki, hogy Amerika tele van autóversenyző-dinasztiákkal, és minden családtagnak van szobra valamelyik pálya mellett.
A rendező (a Szabadítsátok ki Willyt! és a Krokodil Dundee 3-at jegyző Simon Wincer) nem tudta eldönteni, kiknek készít filmet: autóbuziknak, vagy a témát abszolút nem ismerő Nascar-szüzeknek. Előbbieknek ez a 40 perc semmi újat nem mondhat, az utóbbiaknak unalmas lehet a végtelenített infóadagolás, és a sportkocsik bütykölése az óriáshangárban. Egy IMAX-moziban másodpercenként kellene rácsodálkozni a Budveiser-reklámnak álcázott, tűzpiros Chevykre, és a lakókocsijuk tetején Nascar-közvetítést néző bikinis lányokra, akik a térhatás miatt fél méterre vannak a nézőtől, de nem ez történt.
Az IMAX-mozi egyébként állófogadással egybekötött Nascar-versenyt tartott a sajtóvetítésen, ahol egy mozivászonra kivetített konzoljátékban lehetett kihívni leendő Nascar-pilótánkat, Makai Györgyöt. A győzteseket serlegekkel köszöntő hoszteszlányok egyesek szerint lekörözték a film látványát. Én is így véltem. A 3d-technológia ugyanis megint kimerült egy ijesztegetős trükkben: az egyik balesetnél felém repült egy gumiabroncs, és ijedtemben félrerántottam a fejemet.
Rovataink a Facebookon