Sikkes tizenkettő

Az első pillanatban eldől, hogy ez a mozi nem vérre megy. Körülbelül akkor, amikor Terry Benedict (Andy Garcia), rettegett las vegasi kaszinós hófehér fodrokban és ezüst sétapálcát pörgetve megjelenik a színen, hogy kamatostul behajtsa Danny Ocean (George Clooney) bandáján, amit három éve elloptak tőle. Benedict korábbi, humortalan vérprofi karaktere a sarkaiból fordul ki a második részben és innentől nem izgulunk a tolvajokért; most komolyan, mi kárt tehetne bennük ez a kaszinópojáca?

Semmit, de nem is ezért veszünk jegyet az Ocean's Twelve - Eggyel nő a tétre. Mert tétje nincs, de van star power, csillogás, erős zene, gyors poénok. Soderbergh legújabb filmjéhez ez a kulcs - ernyedjünk el, szálljon meg minket a posztkarácsonyi napok laza ringatózása és adjuk át magunkat a gondtalan, könnyed mozizásnak.

Film, rajongóknak

Az Ocean's Twelve csodálatosan játszik azokon a finom, feszesre húzott bulvár-húrokon, amitől az ember felkel és befalja a celebritások csillagmorzsáit és boldogan tér nyugovóra, mert jóllakott a puszta hírükkel. Soderbergh filmje drága tapintású, szépen fényképezett stílusmagazin. Annyira könnyed, annyira cool, hogy elhisszük: Brad Pitt tényleg selyeminget hord és szerda esténként rendszerint Clooney-val és még két haverral bridzsel valami szigeten.

Danny Ocean, Rusty Ryan, és a többi karakter elhalványul, mert inkább a színészeket nézzük, őket látjuk helyettük. A sztorinál mennyivel érdekesebb a valóság: Clooney például aggódik, hány évesnek néz ki, Pitt pedig folyamatosan rágcsál valamit, kényszeres zabáló ez a fiú. Az Ocean's Twelve egyik nagy pillanata, amikor a folyamat megkoronázásaként Tess, Danny felesége (Julia Roberts) a szemünk láttára átlényegül Julia Robertsszé. Bruce Willisről (Bruce Willis) eddig is tudtuk, hogy nagy nőcsábász, tessék, itt van, egy perc alatt kikezd Catherine Zeta-Jonesszal.

Soderbergh úgy döntött, beáldoz krimit, kalandot és tolvajmozi helyett intim, paparazzi filmet csinál. Remeg a kamera, mintha az egyik sztár egyensúlyozna vele egy jóhangulatú partin valahol Beverly Hillsben. A sztori egyébként áttelepül az egzotikus Európába, ahol a legnagyobb helyi tolvaj (sármos Vincent Cassel) Aston Martinnal száguldozik a Riviérán, ráadásul arisztokrata, mert a tolvajok nem azért lopnak általában, mert abból élnek, hanem mert unatkoznak.

Mindent a szemnek

Ocean tizenkettője: elegáns bűnözők, akik nyomában szélhámos-hajlamú detektívnő (Zeta-Jones) liheg, miközben a látómezőt behálózza a temérdek belterjes, öntömjénező összekacsintás. Nem bánjuk, sőt, az az igazi boldogság, hogy elkapjuk a poént és a tekintetünk végigsimogathatja ezeket a szép embereket. Színészi alakítást nehéz ilyen párás szemmel osztályozni - egy biztos, Matt Damon kiváló, mert neki legalább szerepet nyomtak a kezébe, nem ezüstnyelű tükröt.

Nem nő a tét - az első részhez képest határozottan csökken. Aki logikus, kikezdhetetlen krimit vár és nem érti, hogyan lehet, hogy a Fabergé tojást ibolyaszínű, szabad szemmel jól kivehető lézernyalábokkal védik a szuperbiztos római múzeumban, fejtsen inkább keresztrejtvényt. Lazítsuk el az izmainkat, mert tét helyett megkapjuk a sztárokat. Karnyújtásnyira, csibészes vigyorral, gondtalanul, jólesőn.