A macsók kizsákmányolása

Első nagyjátékfilmjének sikere után Török Ferenc biztos bukás elé nézett. Hogy a Moszkva tér okkal szólt olyan nagyot, vagy csak jó érzékkel elsütött blöff volt, arról három évvel a bemutatója után is megoszlanak a vélemények. Objektív ítéletet magam számára sem tudtam kialakítani, mivel boldog résztvevője voltam az érettségi botrány néven elhíresült heppeningnek csakúgy, mint a rendszerváltás és a 18 éves életkor egyéb sajátos interferenciáinak - mindannak, amiről a film szólt.

Tekintse meg képeinket!

Annyi azonban bizonyos, hogy a Moszkva tér generációs kultfilmmé vált, viszonyítási ponttá, amihez a nézők nem csak a valóságot vagy emlékeiket mérik hozzá, hanem a rendező későbbi munkáit is.

Az alkotónak azonban nehéz újat mondania, ha nézői közben csak "tudod, ő az, aki a Moszkva teret rendezte"-ként emlegetik. Ráadásul Török utóbbi két munkája igazolni látszottak a jóslatokat. A Jött egy busz című szkeccsfilmbe készült jelenete tétova útkeresésnek tűnt. Baljós előjel volt a balatonaligai üdülő pincéreiről forgatott, széteső dokumentumfilmje is. Ez a munka szolgált ugyanis a Szezon alapjául.

Budapest, pornófilm, csajozás

Török Ferenc azonban meglepő könnyedséggel lépett túl a Moszkva tér-mitológián: egy újabb kult-, vagy nemzedéki filmes státuszra hajtó munka helyett céltalan vidéki macsókról forgatott filmet, tartózkodva mindenfajta visszatekintéstől, kikacsintástól.

Ha minden áron párhuzamokat keresünk, az alaphelyzet inkább mundruczókornélos: kisváros, fiatalok, nihil, por. Ez az a világ, ahol a dolgok csak megtörténnek, senki sem tervez, választ, hanem csak reagál.

A három alacsonyhomlokú, izompólós srác egyikét gyors egymásutánban kirúgja a barátnője majd a főnöke, mire haverjaival elindul Balatonra, mert ott majd "lesz valami". A valami alatt talán pénzt vagy nőket kell érteni, ez nem derül ki a néző számára, mivel maguk a szereplők sem tudják. A fiúk elit üdülőben pincérkednek néhány hétig, aztán egyéb dolgokkal is megpróbálkoznak - Budapest, pornófilm, csajozás - de végül mindenhol ugyanaz a helyzet, mint otthon: ők a jóképű macsók, akiket lendületük ellenére kihasználnak, akik megszívják, akik alul maradnak.

Könnyű élet

Tekintse meg képeinket!

A Szezon - mielőtt rémülten kortárs operát és meggyötört arcokat vizionálnánk - nem Mundruczó kedvenc toposzai közt csoszog a kilátástalanság félhomályában. Egzisztenciális létfájdalom és kilátástalanság helyett meglepő módon jó humorú, szórakoztató darabot látunk.

A történet szerencsére nem magyarázza túl magát, a jelenetek pont olyan súlytalanul követik egymást, ahogy a pincérfiúk megélik azokat. Márpedig ők élvezni akarják az életet, minden áron.

Török filmjének mégsincsenek csúcspontjai, vagy központi konfliktusa: ebben a világban az események nem függnek össze, nem rendeződnek értelmes mintázatba, egyszerűen csak követik egymás. A Podmaniczky Szilárddal írt forgatókönyv és Garas Dániel erős képei azonban autósüldözés vagy kitárulkozó monológ nélkül is élettel töltik meg a filmet.

Valószínűleg a jól sikerült anyag tehet arról, hogy a rendező a vágásnál nehezen tudott szelektálni, és munkája a szükségesnél tíz perccel több céltalan kalandot és túlreprezentált Zagar-zeneszámot tár a néző elé.

A Szezon összességében azonban működik, ami az előképül szolgáló dokumentumfilm felől nézve nem a fikció győzelmét hirdeti a valóság felett, hanem inkább azt, hogy Török Ferencnek érdemesebb dokumentum helyett a játékfilmre koncentrálnia.

Való Világ helyett Big Brother és egyéb tények Török Ferenc a Szezon sajtótájékoztatóján az Indexnek elmondta, hogy a februári Filmszemlét követően egyetlen dolgot változtatott a filmjében. Mivel az RTL Klub támogatása fejében ragaszkodott ahhoz, hogy a Szezont csak a nagyobb erővel futtatott filmjük, Árpa Attila Argójának premierje előtt, vagy után két hónappal mutathatják be, a Szezon november előtt nem kerülhetett volna mozikba. Törökék ezért inkább a TV2 támogatását választották, aminek következtében a szereplők már nem a Való Világ, hanem a Big Brother játékosait bámulják üveges tekintettel a filmben. A Szezonnak majdnem a fele a színészek improvizációira épül - mesélte a kemény pincérfiút alakító Nagy Ervin. "Egymást kóstolgattuk. Improvizáltunk és figyeltük, hogy tud-e utánunk jönni a másik". A film koncepciójában is szerepet kapott a spontaneitás, tudtuk meg Török Ferenctől. Török a balatonaligai üdülőről készülő dokumentumfilmjében a Kádár érából itt maradt régi pincéreket akarta megszólaltatni. A helyszínen azonban kiderült, sokkal érdekesebbek a nyáron ott pincérkedő "alföldi csávók" történetei. Az ő sorsukat követve született meg a Szezon ötlete. A film, amelyet a legutóbbi Magyar Filmszemlén közönségdíjjal jutalmazták, meghívást kapott a Locarnóban és a Cottbusban rendezett filmfesztiválokra, és a producer reményei szerint bemutathatják majd Rotterdamban és a Sundance-en is. A Szezon itthon a művészfilmektől szokatlanul magas, húsz kópiával kerül mozikba. Erre azért is szükség van, mert a film részt vett abban a támogatási programban, amely a bevállalt 80 ezres nézőszám fejében juttatott pénzt a produkciónak. Török Ferenc a film elindítása mellett egyébként "három-négy ötleten" dolgozik. Egy Soros alapítvány által támogatott, az ország jobbítását célzó szkeccsfilm mellett Garaczi László társ-forgatókönyvíróval a Csodálatos vadállatok című tévéfilm előkészületeit végzi.

Szezon
Színes magyar játékfilm, 89 perc, 2003

rendező: Török Ferenc
forgatókönyvíró: Török Ferenc, Podmaniczky Szilárd
operatőr: Garas Dániel
díszlettervező: Valcz Gábor
jelmeztervező: Nagy Fruzsina, Jurisztovszky Sosa
zene: Zságer Balázs

Szereplők:
Nagy Zsolt
Nagy Ervin
Rezes Judit