Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kritika cikkek
Szomjastól a történetmesélés szintjén azt kaptuk, mint mindig: dokumentumfilmnek álcázott fikciót, amiben mindig a kisember a főhős, és itt konkrétan a Corvin mozi hősei. A Roncsfilm és a Könnyű testi sértésnél még működött az egész filmet összetartó beszélő fejes technika, de itt a harmincadik percben váratlanul bukkan fel, ráadásul semmi értelme nincs.
Az lassan kijelenthető, hogy nem sikerült 1956 ötvenedik évfordulója során igazán érvényes és jó filmet készíteni, mert még Goda Kriszta Szabadság, szerelem című filmje is csak díszletnek használta a történelmet. Szomjas újrajátssza a Vajna-produkciót: van a két fiú között őrlődő kalauzlány és az ő grundtársai, a menő fiúk, akik tudják, mikor kell fegyvert fogni és miért, de mindezt kevés pénzből teszi.
A Nap utcai fiúk műfajilag sokszínű: archív felvételek keverednek a beszélő fejes dokustílussal, a romantikus és hősies ábrázolásokkal, hol fekete-fehérben, hol színesben, hol csak a magyar zászló színes vagy egy arc, esetleg egy lángcsóva. Ez a kollázstechnika biztos izgalmas valakiknek, azok nézzék is meg, Szomjasnak a didaktikus történetmeséléshez kell, kiemeljen és értelmezzen ezzel: zagyva történelmi hősi-szerelmi eposzt hoz létre Ferenczi György blues-rockjára.
A Nap utcai fiúk látványvilága olyan, mintha a Szabadság, szerelem forgatásán valaki titokban felvett volna egy-két csatajelenetet a szomszéd házból, majd ezt később bevágta a saját sztorijába díszítő elemnek, és mindezt sok füsttel életszerűbbé tette.
A sok ismeretlen fiatal színész mellett szinte a teljes Szomjas-gárda feltűnik egy-egy pillanatra: Gáspár Sándor, Bán János, Szőke András, Mucsi Zoltán, Scherer Péter. De a főszerepet az a Gáspár Kata kapta, akit már az idióta Apám beájulnában és a Tibor vagyok, de hódítani akarokban sem értettünk. El tudják képzelni, hogy van rosszabb annál, mint amikor Dobó Kata azt mondja a Szabadság, szerelemben, hogy forradalom? Van, amikor ugyanezt Gáspár Kata mondja könnyes szemmel. Ráadásul Gáspár Katának megadatik a magyar filmtörténelem legbénább halála: "Szeretlek" - mondja, és lebicsaklik a feje. A forgatókönyvben nem sikerült teljesen tisztázni, miről is szól Gáspár Kata karaktere, egyik pillanatban nagyon szerelmes a bandavezérbe, Totyába, a másikban annak barátjával, Dumással csókolózik. Össze-vissza, biztos ez is valami metaforája a forradalomnak, és ha annak nem is, a forradalomról való gondolkodásunknak biztos.
A kérdést újra feltehetjük: miért nem tudjuk a történetünket elmesélni? Szabadság, szerelem, foci, a Life magazin riportere, Corvin mozi, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy mindenkinek ugyanaz jut az eszébe 56-ról, és csak ugyanúgy képes beszélni róla. Szomjas filmje jobb lesz egy történelemórára segédanyagnak, mint játékfilmnek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon