Bacsó árt a prostituáltaknak

A Micsoda nő óta mindenki tudja, hogy a igazán jó romantikus történetet lehet kanyarítani a prostitúciót feladó nő és egy mesebeli lovag történetéből, ami Bacsó filmjében is korrekten megvan. Nem érzelmes, nem romantikus, de erre gondolt, ez látszik.

Adva van egy nevelőintézetből éppen eltávozó lány, Boróka, aki megkapja az otthonteremtési segélyt, nem kevés pénzt, amit rögtön barátjával, Jánossal (Hujber Ferenc) rögtön el is ver a luxusszállodában. Mit tehet ilyenkor egy fiatal szerelmes pár? Egymás szemébe néznek, majd a férfi pénzért kölcsönbe adja használatra egy öreg üzletembernek, a lány bólint, hogy rendben. Ennyi. Tényleg ennyi lenne egy nő kurvává válásának története? Hogy a nő semmi más, csak a férfi pénszerzésének tárgya?

Bacsó szerint igen. Boróka néhány könnycseppel és zokszó nélkül engedi magába a különböző férfiakat, akiket a barátja, a budapesti élet legutáltabb szereplője, a parkolóőr elé hajt. Se vita, se ellenállás, semmi. A nő végrehajtja, amit kell, de legalább a vásznon eleget nézheti a kedves néző a kedves Ubrankovics Júlia testét. Nincs rosszabb ennél: ha már le kell vetkőzni egy filmben, akkor legalább legyen értelme, mert ilyen erővel a Szomszédokban is megmutathatták volna Lenke nénit meztelenül, vagy a Vágási Ferit. Hiszen tényleg az életünk része a szex és a meztelenség, de egy filmen kell, hogy legyen motivációja ennek.

Először a 20. perc környékén akartuk elhagyni a mozitermet, mert addigra már úgyis összevissza megdugták Borókát, minden párkapcsolat, hatalmi harc nélkül. Aztán János eladja egy motorért egy stricinek, majd a lány Az ötödik elem-beli Milla Jovovich-ruhában kiáll az autópályára, hogy a politikustól elkezdve a török kamionosokig faszról-faszra szálljon. Ja, persze néha megjelenik a motorán János, hogy szereti, de tova motorozik. Teljesen érthetetlen. Aki azt mondja, hogy a valóságban is így van, az nézzen meg legalább egy-két Bódis Kriszta-dokut vagy Charlize Theronnal A rémet.

Bacsó minden helyzetet kihasznál, hogy megmutassa meztelenül a lányt, még a pláza üzletében is melltartóra vetkőzteti egy ruhapróba miatt, mikor lopással gyanúsítják meg. Ez a film semmi másról nem szól, mint a férfi szem és vágy számára kiállított meztelen női testről, amit bárki megdughat. Borókának kellene megmutatni, milyen a legmélyéről indulni, elszenvedni az érzelmi és testi megaláztatásokat, a folyamatosan elnyelt faszokat, az agressziót, és milyen ezt otthagyni, tanulni, párra találni és úgynevezett normális életet élni. De az itt felsoroltakat Bacsó elfelejtette megmutatni. Mindig sokkal fontosabbak a dugások, mint a köztük lévő érzelmi folyamatok, ezért Ubrankovics Júlia játéka nem tart sehova, a karakter fejlődése érthetetlen. Egyik jelenetben egy tudatos, felnőtt lány, a másikban tök hülye és naiv, majd - a film legrosszabb jelenetében - felajánlja a csövesnek is, hogy dugja meg. Így: Megdughatsz, ha akarsz. Mindezt kétmondatos ismerkedés után. Most akkor szereti ezt a munkát? Nem menekülni akar belőle? Ha valaki menekül ebből a világból, miért hinné el, hogy egy dugás megoldás mindenre?

Szegény Ubrankovics Júliát sajnálom: első filmjéhez tuti nem ruhapróbára kellett járnia, viszont egy olyan karaktert kell megtöltenie élettel, szomorúsággal, akiről még Bacsó sem tudta eldönteni, mi legyen vele. A film elején egy nagy pofájú, szerelmes lány, aki első szóra lefekszik a pénzes csávóval. Érthetetlen, miért szerepelnek benne jó színészek: Cserhalmi, Lázár Kati, Máté Gábor, Lukács Sándor, Ujlaki Dénes, Kaszás Gergő, Fullajtár Andrea. Nem tudták, mit vállalnak el? Vagy az idős rendező iránti szeretet és tisztelet miatt mindent elfogadnak? Mégis a legnagyobb természetességgel Tóth Attila játssza a prosti szerelmét, míg Hujber leginkább üvöltözik, Ubrankovics Júlia meg vetkőzik.

A prostituált Borókát a mocskos testiség-tiszta lélek ellentétpárban igyekszik megmutatni Bacsó, amihez olyan kínosan gicces vallási történeteket is beemel, mint az Újszövetség-beli lábmosás-történet, amit csak megerősít, hogy beszól a fejetlen, megfeszített Jézusnak. Mindezt egy olyan jelenetben, amiben a törökök sorra megdugják. Szóval ennyire rossz.

Bacsó egy újságban olvasta a hírt, és ez felpörgette a képzeletét. Tervei szerint korunk egyik fontos társadalmi problémájáról készített volna filmet mindenféle valóságismeret és önkritika nélkül. Két példa: a titokban a köldökpírszingbe szerelt nyomkövető (!) és a kurvák minisztériumi látogatása a parókás Pécsi Ildikó vezetésével. Utóbbi tényszerűen igaz: prostituáltak szövetsége felkereste az akkori esélyegyenlőségi minisztert, de ő csak öt percre fogadta őket, óriási botrány volt belőle. A filmben ezt sikerült megoldani úgy, mintha a Gálvölgyi öltözött volna be egy jelenet erejéig a róla elnevezett showban. A prostituáltak EU-pénzből marketingesnek képezhetik magukat, itt Cserhalmi György tanítja őket a piros esernyő eladására. Azért piros esernyő, mert Mikszáth-regény mellett ez a jelképe a szexiparban dolgozó, elnyomott nők, férfiak jogaiért harcolóknak. Bacsó meg akarta mutatni a prosituált életét, de közben megmaradt a legellenszenvesebb sztereotípiáknál: többet ártott ezzel, mint használt.

Sándor Pál mondja jól ebben a videóban: Bacsó minden valóságismerete benne van a filmben. Maradjunk annyiban, hogy ez Bacsó és a Smith ügynökök valósága.