Görög Zita és a lehámozott fétisszerkó

Kate Beckinsale-nek még soha nem állt ilyen jól a csillogós-feszülős fétisszerkó, bár a hozzá tartozó csizma kicsit béna, de annyi baj legyen, a kívül viselt fűző pozitívba billenti a mérleget. Viszont micsoda szerencse, hogy a vámpírok, legalábbis a szakirodalom szerint, nem izzadnak, illetve mivel már úgyis eleve halottak - vagy valami olyasmi -, nem fenyegeti őket az életveszélyes testhőmérséklet-emelkedés sem, ami a fétiskezeslábast szívesen viselő embertársainkat ellenben igen. Akik ráadásul általában nem is ugrálnak emeletnyi magasságokba, és nem bonyolódnak kézitusába 2.0-ás vérfarkasokkal.

Választási csalások

Itt kell bevallanunk a gyengeségünket: előszeretettel fogyasztunk vámpíros történeteket, izgatottan várjuk az újabb és újabb Anita Blake-kötetek megjelenését, és így tetszett az első Underworld is, persze csak miután eltekintettünk a háttérsztoritól, ami még egy hollywoodi filmhez képest is butára sikerült, pedig az ilyen filmekben pont a háttérsztori tud igazán érdekes lenni, az előtérben úgyis csak verekednek, meg lövöldöznek. De ide sajnos csak azért kellett Alexander Corvinus és szerencsétlen fiainak egyébként túlságosan explicit története (milyen már, hogy csak úgy egyszerűen megmondják, honnan származnak az éjszaka teremtményei), hogy valami legalább részben indokolja az akciójeleneteket.

A második részben szerencsére a misztikus vonalat egy kicsit jobban megnyomják, persze éppen csak egy kicsit, plusz bőven vannak visszatekintések, szóval a helyzet jobb, bár még mindig nem jó. A vámpírok vs. vérfarkasok-sztori viszont megteszi azt a lépést, amivel az első részben még csak kacérkodtak a készítők, azaz átalakul dél-amerikai stílusú családregénnyé, ahol mindenki mindenkinek a le- és felszármazottja, teremtménye, testvére, felbukkan még maga... á, ezt inkább nem mondjuk el, mert még körmöst kapunk kedvenc szavunkért, a spoilerezésért. Egyébként filmnézés előtt érdemes átismételni az első részt, mi nem tettük, így hirtelen nem is emlékeztünk rá, hogy pontosan ki is a főszereplő fiú, és miért alakul néha furcsa mutánssá. Ebben szerepe lehet persze annak is, hogy ő a legjellegtelenebb figura, pont olyan, mintha a Jóbarátokból lenne egy egyepizódos szereplő, mindjuk Rachel egyik ügyefogyott udvarlója.

A történet tehát továbbra is billeg, az első rész erőssége, az ún. sötét atmoszféra megteremtése viszont még jobban sikerült. Egy kellemesen beazonosíthatatlan helyen járunk, legyen mondjuk Magyarország (a több helyen felbukkanó magyar nyelvű "Vigyázat" feliratok dagasztják a honfikeblet), egy olyan speciálisan sikerült határrevízió után, amiben valahogy egymás mellé került Erdély és valamelyik tenger. Ebben az országban a lakosság álmagyarul beszél, aminek vagy semmi értelme, vagy van ugyan neki, de az akcentus erősen oroszos, esetleg megtévesztésig olyan, mintha fonetikusan leírt szavakat olvasna fel papírról egy angol anyanyelvű valaki, akit annyira nem is érdekel az egész (a kocsma tévéjében viszont egy eredeti híradórészlet hangzik el a választási csalásokról). A szinkron sajnos elveszi ezt a remek humorforrást, de majd ha lesz dvd-verzió, érdemes meghallgatni az eredeti műmagyart, nagyon jó. "Hozotak segicseget!"

Vér és belsőségek

A fő hungarikum a filmben természetesen Görög Zita, aki úgy aprítja a vérfarkasokat, ahogy csak egy lovasnemzet sarja tudja, és akinek most az előző rész hat másodpercének többszöröse jutott, még mondata is van. Kár, hogy az első Underworldben rövid úton kinyírták, így csak a visszaemlékezésekben tud szerepelni, bár ha jobban belegondolunk, a sztoriba simán beleférne egy vámpírgenetikus, aki a következő részben pár hajszálból vagy egy kis odaszáradt vérből klónozza a népszerűbb szereplőket.

Az első résszel szemben kifogás volt, hogy sablonosak az akciójelenetek, ami egy olyan filmnél, ami csak ilyenekből áll, elég nagy probléma, de az Evolúcióban ezen is javítottak. Szinte végig vérben és belsőségekben csúszkál mindenki, a szárnyas főgonosz meg hozza a legkellemetlenebb vámpírfigurát: azt, amelyik gépjárműben menekülő hőseink után repül, fittyet hányva a lőfegyverekre, aztán közvetlen közelről sziszeg áldozatai arcába.

Arra viszont nem is számítottunk, hogy az Underworld 2 még a vámpírszakirodalomhoz is hozzátesz egy apró érdekességet, nevezetesen, hogy a vérszopók ugyanúgy a kortárs tánc elemeit használják párzáskor, mint Sylvester Stallone és Sharon Stone, bár némileg visszafogottabban. Ebből komoly következtetéseket lehet levonni.