Az Utolsó időkben a bosszúra várás a legjobb, hogy egyre nagyobb feszültséggel készülünk a főszereplővel együtt az igazságosztásra, mint határszéli Charles Bronson a Bosszúvágy-sorozatban. Ennek ellenére ez nem akciófilm, inkább thriller, iszonyú érzelmekkel telítve. Eleve egy isten háta mögötti faluban élni az autista nővérünkkel, az maga a borzalom. Mert egyikből sem lehet kikecmeregni normálisan, ez az a helyzet, amikor a körülményeknek nemcsak rabja, de megerőszakolt áldozata is az ember.
A keserű Iván szerepében Kádas József remek alakítást nyújtva bizonyítja, igenis szétrobban az ember, úgy gyülemlik a sok fájdalom, bosszúság és düh benne. Az olajcsempészés mellett a falusi vadrománcba keveredő Iván mellett Ilus (Földes Eszter) megmutatja, mennyire hisznek a vidéken élők a mindent megoldani képes nagyvárosban. A szabadság meg egyáltalán nem adott világunkban, annyi borzalmas dolog határozza meg életünket, állítja a film, hogy mindennek örülni kellene. A szabadságért a lehető legkeményebben meg kell harcolni
Az autista nőt alakító Vass Teréz a film kulcsszereplője, ha ő hiteltelen lenne, belebukna a film, viszont erről szó nincs, mivel rendkívül pontosan és hihetően alakítja a szerepét. A testvérével nehéz a kapcsolata, a faluval meg szinte egyáltalán nincs, nehéz megmagyarázni, milyen kis önálló bolygó ő a Földön.
Az Utolsó időkben megint megmutatta a vágó, A nyomozót és a Kaméleont jegyző Kovács Zoltán, mennyire fontos egy film hangulatának és érzéseinek kifejezésére. Említsük meg a kocsmaverekedés- és a hintázó kislány-jelenetet. Simó Sándor vette fel Színművészetire Kocsis Ágnest, Faur Annát, Gigor Attilát és Mátyássy Áront is, majd Grunwalsky Ferenc tanította őket. Gigor tavaly a Filmszemle legnagyobb meglepetését és sikerét érte el, idén Mátyássynak van meg erre az esélye. Kár, hogy a magyar filmiparban nem bírnak sok nézőhöz eljutni ilyen filmek, mert egyfelől már minden bizalmát eljátszották a nézőknek, másfelől meg a rendszer sem képes támogatni az ilyen filmeket.
Rovataink a Facebookon