Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMHát akkor M. Night Shyamalan ezzel az opusszal be is fejezhetné. Elég pénzt keresett már, most vehetne egy farmot, termelhetne kukoricát, avval hizlalhatna malacot. Ugyanolyan jóleső, egyszerű munka, mint efféle filmeket rendezni.
A Lány a vízben azért csöppnyi fejlődést mutat: ez már bevallottan mese, így kevésbé idegesítőek azok a húzásai, amikor mindent alárendel a nagyszabású - mellesleg jobbára banális - csavarnak, és így értelmetlenné teszi az egész filmet. A Lány a vízben már az elejétől értelmetlen, csavar meg nincs. Ahogy be is vallotta a mester interjújában: maga se tudta, hova fog kilyukadni. Sehova se lyukadt ki, nem túl meglepő módon.
Olyan mese ez, ahol minden ok és arányérzék nélkül hajigálják egymás hegyibe a figurákat. Mintha a szertárat szanálnák, van itt angyal, farkas, farkasevő majom, meg amit nem szégyell. Bryce Dallas Howard, akit már A faluban is láttunk, itt kábé annyit játszik, mint Franco Nero a Honfoglalásban. Néz tudniillik, néz bambán kifele a fejéből. Ettől meg kéne hatódni, ugyanis ő egy nagyon kiszolgáltatott, törékeny teremtés, aki rá van szorulva a zemberi jóságra.Na aztán van még jámbor, dadogós jóember, az obligát szörnyű trauma a múltból, meg állatokkal élő mama. Kétdimenziós, ásítóan lapos karakterek. A szokásos. Az olcsón odamagyarázott miszticizmus, a széteső világkép, minden stimmel. Megettétek a Hatodik érzéket? Bejött a Jelek? Még a szuperigénytelen A falu is? Spiritualitás, az a menő? Hát nesztek, itt van egy szekérderéknyi kacat. Válogassatok kedvetekre.
David Lynchnek egy biccentése többet ér, mint ennek a búcsújáró céllövöldésnek az élete. Sőt és igen: Wim Wenders angyalai igényesebb urak voltak. Adtak arra, hogy értelme legyen a mégis-létezésüknek.
Amiért különösen ajánlott a mezőgazdasági munka Shyamalannak, az a paranoid egoizmus riasztó megjelenése. A villanásnyi cameók helyett itt kulcsszerepet játszik a rendező. Jó volna öniróniának képzelni, amit művel. Hogy ő a meg nem értett művész, akit meg akarnak ölni ellenségei, pedig kulcsszerepe van a Nagy Változásban? Hogy über-ellenszenves figuraként beleírja és feleteti a pokolkutyával a kritikust? Bizony aggasztó. Mondom, jó volna hinni, hogy ez vicc. De hát ennek az embernek eddig se volt egy kávéskanálnyi humora se. Egy instabil elme segélykiáltása a Lány a vízben. Szerintem illetlenség megnézni. Magánügy.
Rovataink a Facebookon