Robotmese csont nélkül

Adott ez a film, aminek az első 30-40 percében a szereplők (2 darab robot+csótány) szinte meg sem szólalnak és mégis fantasztikusan működik. Tele van ötlettel, bájjal, remek filmes megoldásokkal. Tudom sokan elfelejtették már, de a film alapvető építőeleme a kép, a színészi játék és nem a dialógus, még ha Quentin Tarantino is írja . (Ezért is szeretem az animációs rövidfilmeket, mert ott még képekben gondolkodnak.) A film első felében Andrew Stanton és csapata a nézőt partnerként kezeli, és a filmes eszközökkel élve (Roger Deakins hathatós segítségével) olyan módon meséli el a történetet, ahogyan már rég nem láttam. A film első fele felér egy Chaplin vagy Keaton-filmmel. Az animáció, az operatőri munka, a fényképezés csont nélkül elmond mindent, amit kell. Fantasztikus.

WALL-E - Klikk a képre!

Aztán a második felében megjelennek lassan az emberek, elkezdődnek a dialógusok, és a film behal. Innentől kezdve eltűnik szinte minden filmes bravúr, és ami marad, az egy szokványos, szájbarágós, amerikásan buta ökodemagógia jófajta rajzfilmes akcióval vegyítve. Kár. Mintha két külön film lenne, ugyanazokkal a szereplőkkel, de más-más rendezővel. Nem értem. Azt meg sem említem, hogy a fogyasztói társadalom kritikájának eme új hőse, már múlt héten ellepte a boltok polcait, bögre, tolltartó, füzet és mindenféle egyéb formában.

Szakmailag a film hozza a Pixar-szintet, és még übereli is. Az animáció, a shaderek (felületleíró algoritmusok) minden tökéletes. Erről már szinte felesleges bármit is mondani, kritizálni sincs mit. Ami igazán újítás, az a film "fényképezése". A Némóban kikísérletezték, hogy milyen is a víz alatti világ, mitől lesz olyan mintha víz alatt lennénk. Hogyan torzítanak a lencsék, miként viselkedik a fény satöbbi. Most ugyanezt megcsinálták, csak a szárazföldön. Miért kell ez? Mert a buta komputer csak pontosan számol, de nem olyat hoz létre, mint egy valódi lencse, és nem olyat, amihez a mi szemünk hozzászokott. Úgyhogy megkérték Roger Deakinst, hogy segítsen már, és mondja meg miként "rontsák" el, hogy hihető is legyen. Még egy ember volt segítségükre, a legendás Dennis Murren, meg egy raklapnyi kóder. Azért ez így egy fokkal könnyebb.

Stanton nyilatkozatai alapján ez egy szerelmesfilm, ami WALL-E és EVA románcáról szól, a többi történés csak ehhez szolgál háttérként. Hát jó lett volna, ha tényleg így lenne, és az embereket teljesen kihagyták volna a filmből, de sajna még a Pixar sem tart ott, hogy valami ilyet be merjen vállalni. A film alapja egy ominózus, - geekek számára ismert - 94-es ebéden merült fel, amikor a pixaros főagyak leültek, hogy kitalálják, merre tovább a Toy Story után. Itt születtek meg azok az ötletek, amikből később többek közt a Bug's Life, a Monster's Inc. vagy a WALL-E is lett. Az ihletet állítólag az adta, amikor R2-D2 a Tatooinon eltéved, és olyan érzése van az embernek, mintha tök egyedül lenne az egész bolygón. Aztán 2004-ig nem történt az ötlettel semmi. Mikor aztán Stanton befejezte a Némót, és megkérdezték tőle, mit csinálna szívesen, megint előszedte ezt a régi ötletet és elkezdett vele foglalkozni. Pár arccal megcsinált 20 percnyi animatikot, hogy meggyőzzék Lasseter-t és Jobs-ot. Sikerült.

WALL-E desginja kábé 1,5 évig készült, mire eljutottak a filmben látható véglegeshez. Rengeteget módosítgatták az animátorok feedbackjei alapján is. WALL-E egy kocka, mert az fiús, EVE pedig kerek, mert az lányos, ennyi volt az alap dizájnkoncepció. A feje pedig egy távcső, ami egy baseballmeccsen jutott Stanton eszébe. Stanton azt kérte a jómunkásembereitől, hogy keressenek és fényképezzenek le olyan tárgyakat, amikbe valamilyen karaktert lehet belelátni. Bármit, a porszívótól a lámpáig. Nem akart antropomorf robotokat, és nem akarta, hogy valamire ráhúzzanak olyan tulajdonságokat amik nincsenek már eredetileg is benne. Érdekes gondolat, és működik is. A filmhez összesen négy modell készült, mind mást és mást tud. A WALL-E modell alap Maya file-ja 168 MB, ami nem kicsi, hanem baromi nagy. Csak a lánctalpának egy darabja annyi vertexből áll, mint Lighting McQuenn a Verdákban, bár ebből nem látszik semmi. A forgatókönyvet ugyan elrontották a végén, de nem aprózták el. Egy átlagos Pixar-filmhez 50-75000 képes forgatókönyv-panel készül. A WALL-E esetében ez 125 000 volt. Van ebben meló rendesen.

Alapjában véve ez egy jó film, a baj csak az, hogy megcsillantottak valami különlegeset, aztán nem az lett.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!