Erotika vagy pornográfia?

Nancy Suiter

Dörgedelmes szónoklataink után pedig hazavonulunk, gondos polgári magányba, berakjuk a kazettát a lejátszóba, rámegyünk az adott honlapra, indulhat útjára a gyönyör. Éji intermezzóként, hogy másnap még vehemensebbek legyenek az intelmek!

Tokaji aszú, téliszalámi, libamájkonzerv - a reprezentációs célú, díszes ajándékcsomagban egy Anita Blonde kazettának szintén ott lenne a helye, hogy a Magyarország szó hallatán a kulináris mellett más örömökre is asszociálhasson a távoli érdeklődő!

Pornográfia és XIX. század: az egyik eredetmítosz. A másik az ókorba, a dicső Caesar éveibe nyúlik vissza. A görög bordélyok előtt ácsingózó, hiányos öltözetű, a bent lévőknél lényegesen olcsóbb hölgyeket pornénak, az őket ábrázoló rajzokat porné-gráfiának hívták.

Pornográfia és erotika mostohatestvérekként vonulnak végig a történelmen. Bernard Williams 1979-es, az obszcenitást elemző beszámolója alapján az erotika "a szexuális ábrázolásnak olyan művészi formája, amely inkább az érzelmekre, mint a cselekvésre irányul, és választott témái esztétikai alapokon igazolhatók. (Az erotika és a pornográfia közötti különbség) megegyezik az ünnepélyes és a maszturbációs szex közötti különbséggel."

Bridgette Monet

Ámen. Meghúzattak a magas művészetet az útszéli szórakozástól elválasztó határvonalak. Felszabadító hatás versus disznólkodás. Mások egészen más vonalakat húzogattak, cáfolva a köztudatban elterjedt harcos feminista tételt, mely szerint a pornó a macho férfi világképét fejezi ki. "A pornográfia az elmélet, a nemi erőszak a gyakorlat" - hirdette egy szlogen, a hetvenes években.

Viszont a tartalomelemzésen alapuló statisztikák egészen mást bizonyítanak. Jónevű egyetemek kommunikációs központjaiban, a kutatók, nem csekély mozi megtekintése után, általában arra a következtetésre jutottak, hogy az XXX filmekben látott férfiak több partnerrel szeretkeznek, mint a nők, gyakrabban meztelenek az aktus kezdetén, sőt, a megjelenített erőszakos cselekedetek többségének is ők a szenvedő alanyai. Ennyit a macho szellemről - ráadásul az elemzéseket hölgyek és urak közösen, öltönyben, nyakkendőben, kiskosztümben, könyökvédővel, elmélyülten, tévedések elkerülése végett a képeket kikockázva, részletekre és számokra gondosan ügyelve végezték.

Még a nyolcvanas években, a videorobbanás korában. Sztárokat tanulmányoztak: Linda Lovelace iskolát teremtett, s noha ő nem gazdagodott meg, mások csillagászati gázsikért feküdtek pástra. Ismert fotómodellek döntöttek úgy, hogy vállalják a kihívást, a megmérettetést, hogy mérettetnek, s mérnek, sebességet, hosszat, szélességet. A pult alatti portékából keresett, egyre nyíltabban felvállalt árucikk lett. A látványt mind díszesebb külsőségekbe csomagolták, dőlt a pénz, a serény kisipar gigászi nagyüzemmé terebélyesedett, a gőzerővel globalizálódó világban újabb pornónagyhatalmak tűntek fel, születtek újjá.

Serena Blacklord

Miközben leáldozott a svédek csillaga, Németország ugyan őrizte előkelő helyét, a hetvenes évek végi és a nyolcvanas évek eleji gyönyörmozi leggyönyörködtetőbb darabjait amerikai és francia alkotók jegyezték. A szakértő közönségnek újabb és újabb neveket kellett megtanulnia: Serena Blacklord, Nancy Suiter, Bridgette Monet, Sylvia Benedict, Desirée Cousteau, Britt Morgan, Brigitte Lahaie, Marilyn Jess. Lisa DeLeeuw az egyetlen kimutatottan AIDS-ben elhunyt pornóhölgy-híresség. Az első aranykor. A videoforradalmat mégsem ők, hanem a felülmúlhatatlan Traci Lords testesítette meg.

(Végezetül, de nem befejezésképpen, a Nagy Zsolt szerkesztette, az Új Mandátum kiadó gondozásában tavaly megjelent Tarantino előtt I. - Tömegfilm a nyolcvanas években kötet három idevágó tanulmányát ajánlanám.)

(folytatjuk)