Memphisben született Süsü, a sárkány?

"Én vagyok a híres egyfejű / A nevem is annyi csak: Süsü." Hányan dúdolják ma is mosolyogva a híres tévésorozat nyitó dalát? És hányaknak fagy az arcára a mosoly, ha felmerül a kérdés: lehet, hogy a Süsü nem is a miénk?

Hiszik vagy nem, a Süsü nyitódala, Bergendy István 1975-ös szerzeménye kísérteties hasonlóságot mutat egy itthon kevéssé ismert amerikai zenész, Willie Mitchell 1970-ben megjelent számával, a Cherry Tree-vel. A kísérteties hasonlóság gyakorlatilag - egyetlen félhangnyi eltéréssel - azonosságot takar. De véletlen egyezésről, tudatos lopásról, plágiumról, vagy jogilag rendezett átvételről van szó?

"Véletlenül fedeztem fel Willie Mitchellt" - emlékszik vissza Káoszkapitány, a dj, aki a Tilos Rádióban szerkeszt zenei műsort, főleg hetvenes évekbeli számokból. A szintén ebben a stílusban zenélő Qualitons együttes producere Hammond orgonás számokat gyűjtött. Egy ilyen válogatásban szólalt meg a Süsü dallama, amiről rövid kutakodás után kiderült, hogy egy Rodolfó-bajszos fekete zenész írta Memphisben, még 1970-ben.

Káoszkapitány egy ismerőse a Cherry Tree-t fel is töltötte a YouTube-ra, ahol a videó tavaly szeptember óta gyűjtögeti a kommenteket: "Megvan, honnan lopták a Süsü zenéjét"; "Atomot kapott a gyerekkorom :) "; "Felháborító lopás", illetve: "Bizti, hogy nem épp Mr. Mitchell "szerezte" a dallamot a mi (nekik) távoli, barbarus országunkból? Az Ő műbejelentése mikor datálódott?"

Süsü, a sárkány a szerb Miroslav Nastasijevic művéből készült rádiójáték formájában mutatkozott be a hetvenes évek közepén (Süsü magyar hangja már akkor is Bodrogi Gyula volt), ennek alapján készült a bábjáték, majd évekkel később a Hungaroton Classic által 1980-ban kiadott Süsü, a sárkány című nagylemez. A borító felirata szerint a dalt a Csukás-Bergendy szerzőpáros jegyzi. Willie Mitchell nevét nem tüntették fel a lemezborítón. Kána Zsuzsanna, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület dokumentációs osztályának munkatársa elmondta, hogy a szervezet adatbázisában szövegíróként Csukás István, előadóként a Bergendy zenekar, zeneszerzőként Bergendy István van feltüntetve. Ez azt jelenti, hogy ha valaki előadná a Süsü-dalt, vagy felvételen rögzítené, jogdíjat kell fizetnie a szerzőknek, esetünkben a Bergendy-Csukás párosnak. Willie Mitchellnek az Artisjus adatbázisa szerint nem jár egy huncut vas sem.

"Megdöbbentő a hasonlóság"

"Meghallgattam mind a két felvételt: nagyon nagy a hasonlóság a két anyag között" - mondja Binder Károly zongoraművész, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakának vezetője. "Azonban meg kell jegyezni, hogy a mi európai, diatonikus, funkciós zenénk sok úgynevezett patternnel, harmóniai fordulattal rendelkezik, sok hasonló dallamot is hordozhat. A függőleges, vertikális sík, ami a harmóniákat jelenti, és a horizontális sík, ami a dallamot jelenti , nos, ennek a kettőnek az egyeztetéséről szól igazából a zeneszerzés. A harmóniai vonulatot hogyan fejezem ki dallamban, illetve a dallamot hogyan harmonizálom."

"Itt valóban nagyon sok hasonlóság van , de hogy ez plágium vagy sem, nagyon nehéz kijelenteni, hiszen ehhez tudni kellene, hogy a szerző ismerte-e az előző felvételt: megvan a lemezgyűjteményében, a kedvencei közé tartozik, sokat hallotta, befolyásolta. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy ő tudatosan egy másik anyagból vett gondolatokat, zenei ötleteket. Mindenesetre megdöbbentő a hasonlóság. Első hallásra feltételezi az ember, hogy ismerte a szerző az eredeti anyagot."

Mégis, mennyi esélye van annak, hogy két különböző szerzőnek egymástól függetlenül ugyanaz a dallam jusson az eszébe?

"Hozzá kell tenni, hogy Bergendy Pista hangszerelése egészen más, abszolút fúvóscentrikus és pop-rock alapokra épülő hangszerelés" - mondja Binder. "Hogy mennyi az esélye az egyezésnek? Én elméletórán tanítom, hogy tizenkét hangnak a különböző variációiból több mint 460 millió sort lehet létrehozni. Ez egy tizenkét fokú rendszerre értendő, ha hétfokú rendszerben gondolkodunk, tonális zenében, akkor jóval kevesebb. És előfordulhat ugyan, hogy egyszerre jusson eszébe ugyanaz a dallam két szerzőnek, de ez lottóötös szintű esély."

Nem ismerik egymást

"Soha nem hallottam Willie Mitchellről" - mondja Bergendy István, aki azután is kitart állítása mellett, hogy megjegyezzük: a Cherry Tree című szám szinte hangról hangra egyezik a Süsü intrójával. "A számot 1975-ben írtam a televízió felkérésére, és a felvételek 1976 januárjára készültek el." Felvetésünkre, hogy mindez csak megerősíti a történetet, hiszen az amerikai zeneszerző száma 1970-ben jelent meg, Bergendy széttárja a kezét: "Kicsi a valószínűsége, hogy hallhattam ezt a számot. Talán egy éjszaka, amikor a hetvenes években rövidhullámon rádióztam, hallottam, de nem emlékszem rá. Ez a szám amúgy sztereotípiákból épül fel."

A Süsü népszerű dallama Bergendy emlékei szerint Csukás István szövege alapján született. A meseíró elküldte a zeneszerzőnek az azóta klasszikussá vált sorokat, az "Én vagyok a híres egyfejű" kezdetű verset, amit a zeneszerző "ritmikailag elhelyezett".

Bergendy megjegyzi, hogy a popzene eszközkészlete miatt szinte lehetetlen valóban egyedi számot írni. "Az ötvenes-hatvanas években ki is jelentették, hogy már nem lehet új dallamot kitalálni. És hát ez így is van. A Pressernek is remek a zenei memóriája, rengeteg számának David Sanborn szaxofonos az alapja. Vagy ismeri a Jég dupla whiskyvel című számot? Na az is David Sanborn."

52 rappen és 100 dollár

A plágium kérdését árnyalja, hogy Bergendy állítása szerint Süsü nem tette milliomossá. Annak ellenére sem, hogy a filmet 1978 óta 37 országba adták el. "Az első jogdíj 1978-ban érkezett, amikor éppen ott voltak a srácok is nálam. Nem mered megmutatni a papírt, mondták. Aztán meglepődtek, mert 52 rappent kaptam Svájcból. Ez nagyjából 52 fillér. Ez egyébként nem a teljes jogdíj, mert amellett egy részt le lehetett vásárolni a dollárboltban, ami ott volt az alagút másik oldalán..."

Az emlékfolyamot megszakítva megtudjuk még, hogy Bergendy összesen 100-110 dollárnyi jogdíjat kapott külföldről. A szocialista szerződések sajátosságai miatt a sorozat itthoni ismétléseiért sem kapott pénzt, csak kilencszer 15 ezer forintot vehetett fel a kilenc részért.

Ha a most 81 éves Willie Mitchell mégis igény tartana erre a 110 dollárra, úgy tűnik, nem lenne nehéz dolga. Bár tartja magát az a legenda, hogy két dallam egyezéséről 4, 6 vagy 7 azonos hangjegy után lehet beszélni, a megkérdezett jogi szakértők szerint a plágium bizonyításához nem kellenek bonyolult, a hangsorok jellegzetességeit elemző számítások. "Ez művészet. Az átlagos fogyasztó szemszögéből kell vizsgálni a kérdést. Ha meghallgatok egy számot, és feltűnik, hogy ez olyan, mint az Abbától a Money, money, money, mellette viszont nincs feltüntetve az eredeti zeneszerző, akkor plágiummal van dolgunk" - mondja egy neve elhallgatását kérő szakjogász.

"A gyakorlat szerint ha az egyik számban egyedileg felismerhető a másik, akkor ahhoz a szerző engedélye kell" - erősíti meg a fentieket az EMI igazgatója, György Péter. Hozzáteszi: az is tévhit, hogy 10-20-30 másodpercnek kell egyeznie az azonosság bizonyításához. György szerint a döntéshez egyszerűen meg kell hallgatni a számot.

Így most az olvasó is igazságügyi szakértővé léphet elő. Vizsgálja meg empirikus módszerekkel (hallgatás) a két számot, majd szavazzon!

Csukás-Bergendy: Süsü, a sárkány

Willie Mitchell: Cherry Tree