Mit tanulhat Bécsből a pesti bulinegyed?

Elég egy éjszaka Bécsben, hogy kiderüljön: a pesti éjszakai életnek valóban nem akad párja – legalábbis Ausztriában. Bécs nem áll nagy buliváros hírében, hivatalos kimutatások szerint a legtöbb turista a schönbrunni kastély miatt utazik ide, majd a történelmi belváros és a különböző kulturális rendezvények következnek. Az a fajta buliturizmus, ami nálunk olyan divatos, szinte egyáltalán nem létezik.

A legnagyobb ilyen szórakozóhely Bécsben az úgy nevezett Bermuda-háromszögben található Schwedenplatz, ahol már régóta probléma, hogy az emberek szórakozás, kocsmázás előtt ott melegítenek. Jó időben több száz ember is összegyűlik a téren, ami a környékbeli lakókat természetesen zavarja.

A nagy kísérlet

A probléma megoldására egy kísérleti modell kialakítását határozta el az önkormányzat, és a lakosság bevonásával próbálják átalakítani a teret. Bécsben nem olyan hirtelen alakult ki ez a bulinegyed, mint nálunk például a Kazinczy utca vagy az Erzsébet tér, hiszen már a hetvenes években is a Schwedenplatz volt a nagy találkozóhely, ennek ellenére sem sikerült még megoldni a problémát.

Ez jelzi, milyen nehéz cselekedni egy hirtelen jött helyzet esetében. Kaptunk azonban néhány olyan tanácsot a bécsi önkormányzati képviselőktől, amiket érdemes lehet megfogadni.

Tény, hogy a Schwedenplatz nem éppen Bécs legvonzóbb része, de az önkormányzat egy percig sem gondolja, hogy ki kellene tenni a bulizókat a térről, és ezt kommunikálják a lakosok felé is. Semmilyen drasztikus eszközben nem hisznek ugyanis.

„Én nem hiszek az alkoholtilalomban” – mondta az első kerületi önkormányzat képviselője, Andrea Kreppenhofer, aki szerint ennek nem lenne semmi értelme. Nehéz lenne ellenőrizni és nem oldaná meg a problémát.

Bécsben nem szólnak rá a bulizókra azért, ha közterületen alkoholt fogyasztanak, mint ahogyan a dohányzókat sem tiltották ki a egyértelműen a vendéglátóhelyekről.

– és persze a legtöbben az előbbit választják.

A dohányzás amúgy nem különösebben zavarja a bécsi polgárokat, és ennek ellenére is Bécs a világ legélhetőbb városának megválasztott hely már évek óta. (Egy 2012 októbere és 2013 júniusa között zajló kutatás szerint a bécsiek 97 százaléka szívesen, vagy nagyon szívesen lakik a városában). "Korlátozások helyett inkább azt kell nagyon erősen tudatosítani az emberekben, hogy a zajjal zavarnak másokat" - véli Andrea Kreppenhofer.

Két évvel ezelőtt kezdtek el dolgozni a Schwedenplatz átalakításán és ebbe bevonták a lakosokat is. Volt egy helyszíni fórum, de online is lehetett részt venni a vitában, ahol bárki elmondhatta a véleményét. Mindezt próbáltak figyelembe venni, és mivel elég nagy a lakossági igény a zöldterületre is, igyekeznek a tér egy részén azt megvalósítani, és az alkoholfogyasztást a tér másik részére korlátozni.

A tervek már megvannak, most a kivitelezésre írnak ki pályázatot. A velünk beszélgető képviselők hangsúlyozták: ez az első olyan eset, amikor teljesen a lakossággal együttműködve alakítanak ki egy közterületet, még azt is figyelembe vették, hány padot szeretnének a lakók, és a tér melyik részén akarnak átjárni gyalog.

Jöjjenek a profik!

Bécsi szabadalomnak számít az is, hogy a lakók és a vendéglátóhelyek tulajdonosai között felmerült konfliktusokat az utóbbi időben már mediátorok segítségével próbálják megoldani. Véleményük szerint ez nagyon hasznos, mivel külsős emberről van szó, így senki nem vádolhatja részrehajlással az önkormányzatok képviselőit. Mediátorok bevonására először a Freihausviertelben került sor, ami az utóbbi évek egyik legdinamikusabban fejlődő és legdivatosabb negyede lett Bécsnek, és elég sok probléma merült fel a lakók és a vendéglátók között.

„Azzal kezdődött, hogy a lakók folyamatosan hívogattak engem és panaszkodtak, hogy a vendéglátók nem tartják be a zárórákat.” - kezdi Sabine Broneder a bécsi negyedik kerület polgármesteri hivatalának vezetője „A kerthelyiségeket elvileg 11 órakor be kellene zárni, de a gyakorlatban ez gyakran nem így van. A fő probléma ugye a zaj, illetve a kosz, hiszen a bulizók mindent összehánynak, összepisilnek és másnap reggel tele van minden törött üvegekkel. A vendéglátók pedig általában nem takarítottak el."

Erre a lakók létrehoztak egy kezdeményezést, ami a vendéglátóhelyek elleni tiltakozásban csúcsosodott ki. A végén már nem is beszéltek egymással a lakók és a kocsmatulajdonosok, és egyre jobban elmérgesedett a viszony. Ekkor lépett közbe az önkormányzat részéről Sabine Broneder: levelet írt mindenkinek, és meghívta a lakókat és vendéglátóhelyek tulajdonosait is egy gyűlésre. Először csak külön-külön, hogy meghallgassák mindkét felet, ráadásul már annyira rosszban voltak, hogy le sem ültek volna egy asztalhoz. Sabine Broneder szerint rájöttek, hogy olyan kellemetlen helyzetbe kerültek volna, hogy bármit csinálnak, nem tűnhetnek pártatlannak, ekkor döntötték el, hogy két profi mediátort alkalmaznak, és az első üléstől kezdve ők vezették az üléseket.

Mindenki mindenkivel

Legalább 100 lakó jött el a gyűlésre, ami elég kaotikusra és indulatosra sikerült, míg a lakók nagy része azon a véleményen volt, hogy legyen csönd, egy kisebb része meg azon, hogy szeretik a bulihelyeket, és őket nem zavarja, közöttük is nagy volt tehát a konfliktus. Az első üléseken mindkét csoportból képviselőket választottak, majd 3 hetente rendszeresen gyűléseket tartottak az önkormányzat által meghívott mediátorok vezetésével. A fő cél először az volt, hogy az emberek ne szakítsák egymást félbe, és mindenki hallgassa meg, mit mond a másik. Úgy vették észre, mivel ezt nem egy önkormányzati képviselő, hanem egy teljesen kívülálló mediátor szakember mondta, az emberek elfogadták a játékszabályokat. Minden üléssel egyre jobb lett a légkör, míg végül eljutottak egy olyan közös nyilatkozathoz, amit mindkét fél hajlandó volt aláírni. Minden ülés végén készítettek egy mediációs jegyzőkönyvet arról, amiről aznap éppen szó volt. Nyolc hónapon keresztül tartott az egyeztetés, míg végül 2012 júniusában került aláírásra a mediációs egyezmény, tehát annak a nyárnak már közös megegyezéssel lehetett nekivágni.

A folyamat egyértelműen javított a helyzeten, már csak azért is, mert az emberek újra beszéltek egymással – véli Sabine Broneder, aki szerint azóta határozottan javult a légkör, és csökkent az önkormányzathoz beérkezett panaszok száma. Ha a lakóknak problémájuk van, akkor most már közvetlenül a vendéglátókhoz fordulnak, a mediáció jól tudnak egymással kommunikálni, - holott előtte szóba sem álltak egymással. Ősszel, a nyári szezon elteltével volt egy utólagos megbeszélés, ahova ismét minden képviselőt meghívtak és a visszajelzés nagyon pozitív volt. A teljes folyamat minden anyagi vonzatát a kerületi önkormányzat állta.

A vendéglátók többek között kötelezték magukat, hogy igyekeznek miden előírást betartani, de sok minden mást is vállaltak, például a gyülekező embereknek szólnak, hogy ilyen sokan ne álljanak egy helyen, nem engedik továbbá hogy a székeket elvigyék az asztaltól, és hogy huzigálják a kinti bútorokat. A vendéglátósok sem pakolgatják már záróra után a berendezést, a buli után pedig összetakarítanak. Cserébe a lakók elfogadták, hogy záróráig az emberek buliznak az utcán.

Ausztriában ez volt az első ilyen kezdeményezés, ami itt is újnak számított, maguk a kezdeményezők sem tudnak arról, hogy lett volna máshol már ilyen. Amikor a Schwedenplatz kapcsán megkezdődtek az egyeztetések a lakossággal, az ottani önkormányzat is ezt a példát vette alapul, és az itt szerzett tapasztalatok alapján már ott is alkalmazzák a mediáció módszerét.