Egy kávé lesz, csapolva!

A Shop-Stopban van az a vicces jelenet, amikor a boltosok elgondokoznak azon, hogy mennyire tökéletes lenne a melójuk, ha nem lenne az a sok hülye vevő, és sorra veszi, hogy kik azok pontosan, akik halálra idegesítik. Van a néni, aki végignézi az összes tej szavatossági idejét. Van a lány, aki megkérdezi, mennyibe kerül a csoki, pedig ki van írva. És van a férfi, aki azok akadékoskodik, hogy melegen kell meginni a kávéját, mert nincsen jég sehol a boltban. Ez a bajszos ember jutott eszembe akkor, amikor a Kontakt felszolgálója kihozta egy vizespohárban a kétdecis Roket-kávét, amitől már gyöngyözött a pohár és amiben nagy jégkockák úszkáltak.

A Roket lényege az, hogy a magyar Casino Mocca pörkölő Santuario kávéját durvára darálják, 14 órán át keresztül áztatják, hordóba teszik, és nitrogén segítségével csapolják, így van benne löket, de nem szénsavas lesz, hanem selymes, könnyen iható üdítő, úgynevezett cold brew, vagyis hideg főzet. Két deci belőle 550 forint, ez nagyjából másfél eszpresszó erejének felel meg, sokkal könnyebben fogyasztható, mint a golyóálló kávé, mert itt tényleg egy hideg, frissítő italt iszik az ember, és nem kerül a szájában egy olyan íz, mintha lenyalta volna a nagymama sodrófáját. 

A Roket ízre olyan, mintha egy hosszú, de annál tökösebb kávét fogyasztanánk. Egyáltalán nem olyan, mint az Espresso Embassy történetének egyetlen tévedése, a tonikkal felöntött presszókávé, aminek olyan brutális keserű/savanyú pofonokat adott a nyelvemnek és annyira hihetetlen kombó volt, hogy még a fotója is képtelen volt like-okat gyűjteni az Instagramon. A Roket könnyen csúszik, és ami még ennél is fontosabb, baromi jól esik a melegben, pedig a Röser udvarba akkor még be sem költözött a kánikula.

A hatását viszont nem szabad alulbecsülni, mi a tízliteres hordó utolsó adagjait ittuk meg este hatkor, a Roket viszont alattomosan, egész este lopakodott a szervezetemben, képes voltam elalvás nélkül megnézni a bénítóan unalmas Herkulest, aztán éjfél után azon kaptam magam, hogy a testem nagyon szívesen szeretne aludni, de a fejemnek még nem megy. Az kicsit segített, hogy alvás helyett inkább meghallgattam azt, hogy mit mesél New Orleansről Hannibal Buress amerikai standupos. Például olyat, hogy 300 dolcsiért leszervezheted rendőrségi felügyelettel a saját felvonulásodat, és ez az egyetlen város az Egyesült Államokban, ahol lehet az utcán inni, de ennek már végképp semmi köze nincsen a kávéhoz. De én általában napi három hosszúkávé után is alig vagyok képes kinézni a fejemből sötétedés után, de így még fél egykor is éberen hallgattam élőszöveget. Eléggé beütött, szerencsére a golyóálló kávé fejbolygató, kézremegtető kábós érzése nélkül.

Szóval aki már rosszul van attól a gondolattól, hogy a budapesti kávézókban a hideg kávé az kimerül abban, hogy egy lattéba belekanalaznak egy gombóc vaníliát, de nem zavarja, hogy közben a mellette lévő dizájnboltban éppen egy óriási kokedámát öntöznek, akkor az menjen a Kontaktba Roketet inni.