Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Valamikor az utóbbi két évben a vodkaszóda lett a bulinegyed itala. Az Olaszországból importált aperol spritz próbált beelőzni jobbról, de semmi nem tudott annyira könnyen elterjedni, mint a végtelenül egyszerű és hasznos, buborékos vízzel feldobott vodka.
Viszont azt is észrevettük, hogy amennyi hely van Budapesten, annyiféleképpen adják. Jég? Citrom? Lime? Magaspohár? Vizespohár? Gépi szóda? Szifon? Ásványvíz? Csapvíz? Kalinka? Smirnoff? Bols? Annyi lehetséges változat van arra, amikor egyszerűen kérünk egy vodkaszódát, hogy az szinte már nevetséges. Amikor valaki kér egy hosszúlépést, az egy hosszúlépés, nem pedig a kocsma kénye-kedve szerint alakítgatott, a pultos és a vevő igényeihez igazított koktél.
Úgyhogy eldöntöttük, hogy elmegyünk egy este Budapest bulinegyedébe és szétnézük, hol és hányféleképpen adják. Hat helyet terveztünk, aztán kilenc lett belőle.
A szabályaink a következőek voltak:
Így készült ez a minikörkép a belváros legbelsejéből, a Klauzál utcából a Madách térig.
Megkérdeztük kollégánkat, a videórovat vadócát és legjobb Prodigy-imitátorát, valamint egy ideig a Központ pultosát, Pándi Balázst, hogy ő hogyan szokta összerakni a roppant népszerű italt:
Egy 3,5 decis pohárba teszek 1/3 rész kocka jeget (ezeket a mostanában divatos baszomnagy tömböket én kerülöm). A kulcs, hogy nem nyomom bele, mint egy barom a citromot mosatlan héjjal együtt egy sodrófa végével úgy, hogy közben három másik ember támaszkodik a vállamra, hanem a fél citrom/lime cikkeit középen, a gyümölcshúsnál bevágom, és a kés lapjának dörzsölve a kés végét a pohárba tartva, a jégre csorgatom a tiszta levet. Héj szigorúan a kukába. Valóban dekoratívabb az ital, ha ott úszkál benne a héj, de keserűbb is lesz az tőle, másik meg, hogy mivel nem mossák meg rendesen a citromot a vendéglátóhelyeken, kicsit olyan, mintha egy kankós nőt akarnál hazavinni, mert jók a csöcsei. Visszatérve: erre rámérek 4-6 cent vodkát (hangulattól és céltól függően), egy kanállal kicsit megkeverem, majd felhúzom rendes szódával, és nem másfél literes kiszerelésű ásványvízzel, amit már előttem tízszer kibontottak.
A nagy vodkaszódás tereptúrát a Klauzál utca környéki Füge udvarnál kezdtük, mivel emlékeim szerint a Belváros környékén itt ittam legolcsóbban. Nem is nagyon csalódtunk, a Füge udvarban még mindig van vodkaszóda akció, 390 nevetségesen olcsónak számít errefelé, elég csak felhozni a helytől alig egy perc sétára található Tébolykertet, ahol 200 forinttal drágább. Azért az embernek érdemes észben tartani, hogy ahol nagyon olcsó vodkaszódával akcióznak, ott azért nem feltétlenül kapja a várt színvonalat. Ennyi pénzért a vodka Kalinka, a szóda gépi és poharanként egy jégkocka jár. De legalább raknak bele lime-ot és citromot is, de azokat nem nyomták bele és a gépi szódából is hiányzott a buborék. A kevés jég miatt az ital sem hűlt le teljesen, ráadásul a keverés hiánya miatt az ital teteje nagyon alkoholos, az alja meg konkrétan víz. (sajó)
Igen, tényleg létezik egy Tébolykert nevű hely a belvárosban, ráadásul a Klauzál utcában, aminek nemhogy téboly, de még kerthangulata sincs igazából, egy ugyanolyan unalmas bérház, amit telegórtak ironikus székekkel, leharcolt asztalokkal, nagymamáktól kimentett hamutálakkal, aztán az egész annyira tébolyult lett, mint az Ecranul Nostru ismétlése a királyi tévében.
Rendelésnél úgy éreztük magunkat, mintha postára mentünk volna, megkérdezték, hogy milyen vodka legyen (Bols), kérünk-e bele jeget (igen) és citromot (igen), de egyperces szünetekkel. A citromot nem nyomták bele, csak dísznek beletették, ami nyilván semmit nem ad az ízéhez, a szóda viszont szifonból jött, ami messze jobb a gépi/ásványvizes megoldásnál. Sajnos nem keverték meg, úgyhogy nekünk kellett lötybölni az italt és szívószállal bökdösni a citromnegyedet, hogy legalább valami íze legyen. (klág)
A Wesselényi és a Nagy Diófa sarkán ott a hatalmas krétás felirat, hogy VODKA SZÓDA AKCIÓ 300, ami kicsit olyan, mint amikor valaki egyszer mesélt egy 400 forintos giroszról, amit valahol Kőbányán lehet kapni, de igazából lehet, hogy nem is ott, zavaros ez az egész. Ahogy a Sark 2 is zavaros, mert kikérjük a három vodkaszódát, először azt kapjuk, hogy sajnos a jég elfogyott (csütörtök este 8 van), szegény pultoslány reflexből sörnyitóval akarja kinyitni a szobameleg, kékkupakos, mégis buborékmentes Mizsét, aztán felönti vele a három tök különböző pohárban kitöltött Kalinkát. Egészségünkre.
A vodkaszóda rettenetes, húgymeleg, otthagyjuk az egészet a hátsó szobában, ahol egy fali tévén a US Open megy, közben pedig rosszöltönyös emberek vigyorogva viszik a pultról az utcára a söröket. Ez a legolcsóbb ital az egész tesztben, de a legrosszabb is, mintha valami gonosz koleszos vicc lenne, csak itt nem röhög senki. (klág)
„Haha persze, menjünk be a Szimplába, trolololo” - ez valamilyen formában elhangzott, amikor a Wesselényi sétáltunk, és naná, magyar ember ritkán teszi már be a lábát ide, akkor is általában szombaton a piacra jön, és nem azért, hogy szegény magányos hátizsákos turistákat vagy Lonely Planet-könyveket szorongató, érdeklődő nyugdíjasokat kerülgessen. Az mondjuk megnyugtató, hogy a Szimplában bármi történhet, lecserélődhetnek a pultosok, lehet ATM az előtérben és mindig más dzsesszzenekar léphet fel, de a vécék azok ugyanolyan undorítóak lesznek, mint tíz évvel ezelőtt.
Viszont a vodkaszódájuk! Finlandiát kapunk szó nélkül, rengeteg belenyomott citrommal és jéggel, amitől, főleg a sarkos élmény után, úgy érezzük, hogy tényleg valami ilyet kellene ezzel a névvel árulni. Hűvös, finom, nem túl savanyú, a gépi szódát kicsit sajnálom, dehát nem lehet mindenhol saválló ballon. 900 forintért kicsit rizikós, de ha éppen kísérgetünk valami külföldi ismerőst és nincs kedvünk sört vagy fröccsöt szorongatni, akkor tök jó választás. Ez volt a negyedik teszthelyszín, itt vagyunk először maradéktalanul elégedettek. (klág)
Megpróbáltam utánanézni az interneten annak, hogy pontosan hogyan és mikor terjedt el a vodkaszódázás, de csak egy csomó morgó és kritikus pultos és koktélszakértő beszámolóját találtam. Mind azt mondják, hogy a vodka unalmas, semleges, normcore pia, amit azok isznak, akik nem szeretik a kihívásokat, nem akarnak várni a pultnál és csak minél hamarabb szeretnének berúgni és őrültködni.
A nyafogók bekaphatják: vodkaszódát tényleg azért jó inni, mert pragmatikus ital, magához vesz az ember vele egy feles töményet és háromdeci vizet, pluszba még egy kis C-vitamint is a citrusokkal, másrészt meg hatékonyan szinten tart, legalábbis nekünk probléma nélkül sikerült meginni kilencet, anélkül, hogy végig kellett volna varacskolni magunkat a bulinegyeden. A vodkaszóda tényleg unalmas döntés, de praktikus. És olcsó. (klág)
Mindenképpen akartunk valami fancy helyet is a bulinegyedben, a viszonylag újnak számító Kocka pedig közismerten a félcelebek és üzletvezető-helyettesek kedvenc helye a környéken. Az ilyen helyeken sajnos az a jellemző, hogy a látványos italtöltések az átlagosnál ötször nagyobb sorral járnak, mert a jól szituált fiatalemberek az egyszerűen elkészíthető sör vagy fröccs helyett általában olyan italokat kérnek, aminek elkészítése legalább 4-5 lépésből áll, így nekünk a vodkaszódánk kikérésig a laza 20-25 percet kellett várni. Az esti teszt
ünk legdrágább vodkaszódája kétségtelenül látványosan készült, fél méter távolságból folyatták a Russian Standardet a felespohárba, hogy onnan átkerüljön a másikba. A kocka vodkaszódája volt az egyetlen a kilenc vizsgált ital közül, ahol a gyümölcs (ezesetben lime) mellé töltöttek citromlevet (citromdzsúszt?) is, az egészet pedig egy lapát jéggel fejelték meg. Utóbbival semmi gond nincs, a rendes lehűtött vodkaszóda az egész alapja, azonban a fölöslegesen belenyomott citromlének köszönhetően voltaképpen egy cukormentes limonádét kaptunk 950-ért, ami hideg, nagyon mar, de több köze van egy enyhén alkoholos üdítőhöz, mint a vodkához, aminek az ízét még nyomokban sem lehetett érzékelni. (sajó)
A bulinegyed megkerülhetetlen része a Gozsdu udvar, azon belül pedig a rengeteg lehetőség közül maradtunk a GMK-nál, a passzázs egyik legrégebbi klubjánál. Fontos kiemelni, hogy itt már a hatodik körre készültünk, és már a Szimpla környékén érezni lehetett azt a lökést, amire a tisztes magyar polgár mindössze annyit mondd, hogy kezdek kicsit benyomni. De pont ez a jó a vodkaszódában, hogy a kezdeti lökés után folyamatosan szinten tart, nem aljasodik le tőle állat módra az ember, legalábbis ha kizárólag ezt issza.
A 800 forint igazából a sztenderd ezen a környéken, ilyen áron általában jó minőségű vodkából rendes adagot adnak, a GMK-ban 820-ért cserébe egy lapát jéggel csináltak a Smirnoffból készülő vodkaszódát, amiben belenyomtak egy negyed lime-ot is. Utóbbi legalább annyira fontos, mint a végén megkeverni a vodkás szódát, hiszen a citrom/lime magától nem oldódik úgy a folyadékban, mintha direkt belefacsarnák. De még így is kicsit keserű volt, jól meg kellett nyomkodni a lime-ot az italban, hogy kicsit tompítsa a Smirnoff erős ízét. Ennek ellenére a GMK vodkaszódája az egyik legjobb volt, amit az éjszaka kóstoltunk. (sajó)
Amikor legutóbb a Kuplungban voltam, akkor egy manchesteri lány kicsit erőszakosan próbált arra rávenni, hogy beszéljek már magyarul a barátaimmal, mert nagyon kíváncsi a szép anyanyelvünkre, én próbáltam menekülni a pulthoz, de ott meg rotációban jöttek a félrefordított sapkás, egyenatlétás ausztrálok, akiket valami logós polós túlszép lányok kísérgettek először be, aztán egy feles után ki. Fura látni, hogy valaminek szinte az a fő profilja, hogy külföldiek jönnek be inni, de ha jó időzítünk, akkor pont nincsen senki a pultnál, mert az előző társaság elment, de nem jött meg a következő.
A vodkaszódájuk nagyon cseles, mert egy háromdecis Collins pohárban adják, ami sokkal magasabb, mint a többi, de vékonyabb is, szóval kicsit azt a benyomást kelti, hogy ugyanannyit kaptunk, mint máshol, pedig egyáltalán nem így van. A tartalommal viszont nincsen baj, van benne bőven lime és jég, Smirnoff került ebbe is. Ha rendesen 4 deci lenne, akkor egy szavunk sem lenne igazából, így hamar elfogy a többihez képest. (klág)
Mivel a bulinegyedet és a Gozsdut ellepték az angol legénybúcsúsok és a Hajógyáriról kiszorult ex-focisták, a hipszter központ áttelepült a felújított Madách tér környékére. A legtöbb szakállas, longboardos, forrónacis férfit általában a Telepnél lehet látni, ezért teljesen egyértelmű, hogy meg kell tudni, hogyan isszák azok a vodkaszódát, akik szerint ez már annyira 2012 tavaszának első három és fél hete. Kicsit meglepő, hogy itt is 900 forintot kérnek egy vodkaszódáért, ami abból a szempontból tűnik erősnek, hogy a Szimpla azért mégis csak a number one turistacsapda, a Kocka meg a bulinegyed önjelölt VIP-szekciója, a Telep meg mégiscsak egy 2011-es Anker két utcával arrébb.
A vodkaszódát egyébként Sobieskivel adják, és itt először használnak tört jegyet, amivel nekem személy szerint semmi bajom nincs. Akkor már egy kicsit elkerekedett a szemem, amikor a műanyagpohárba a pultos lány úgy gyömöszölt adagonként 2-3 citromot, mintha limonádét készítene, de végül neki lett igaza. Ugyan a műanyag pohár kicsit elveszi a vodkaszódázás álsznob hangulatát, viszont úgy tűnik, hogy tényleg érdemes több gerezd citromot is belenyomni a vodkába, hogy ne legyen annyira keserű, mint mondjuk a GMK-ban, de ne is legyen egy túlárazott limonádé, mint a Kockában. (sajó)
Az eredetileg ötrészesre tervezett túra útközben kapott egy hatodik állomást, majd végül nyolcban állapodtunk meg, de a vodkaszóda egyik zseniális tulajdonsága, hogy megfelelően adagolva az ember tényleg képes a végtelenségig fogyasztani, így a Teleppel sréhen szemben található Központot is leteszteltük, ha már Pándi kolléga valaha itt is csillogtatta a pultos képességeit.
Az igazat megvallva, nyolc vodkaszóda után az ember ítélőképessége nincs éppen a topon, de az még így is feltűnt, hogy a Telephez hasonló műanyag pohár nincs tele a másik helyhez képest, cserébe viszont Absolut vodkát kapunk, sok jeget, a lime-ot és a citromot pedig belenyomták. Ennek ellenére is erős vodka íze van, sőt, talán egész este ez volt a legerősebb vodkaszóda az összes közül, de kicsit megnyomkodva a gyümölcsöket azért lehetett ezen kicsit javítani. Ezek alapján lazán kijelenthető, hogy aki biztosra akar menni vodkaszóda ügyben, annak érdemes a Madách téri hipszterváros környékén próbálkoznia, ott már nagyon közel vannak a megoldáshoz. (sajó)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
