A masszázsbugyi nem jött be, de túléltem az orrszőrgyantát

“Csak egy pici igényességet! Legalább egy pedikűröst meglátogathattál volna, mielőtt az igénytelen körmeidet mutogatod. Index színvonal megvolt ismét” – osztotta meg velem jó tanácsait az egyik olvasó, miután megírtam, hogy mennyire csodálatos érzés anyaszült meztelenül befalni egy narancsot a zuhany alatt. Nem ez volt az egyetlen ilyen üzenet, a cikk megjelenése után tucatjával kaptam hasonlókat, hiába említettem meg a szövegben, hogy a képeken nem az én testrészeim szerepelnek. Akkor ébredtem rá, hogy mennyire foglalkoztatja a magyart, legalábbis az Index-olvasót, a körmök és a lábfej ápoltsága, és akkor döntöttem el, hogy ha már eleget pihent a narancsos téma, felkeresek egy pedikűröst.

Még szerencse, hogy hagytam kicsit állni a dolgokat, hamarosan ugyanis utolért az információ, hogy létezik egy kozmetikai szalon Budapesten, ahol kizárólag férfiakkal foglalkoznak, a barátnőket és feleségeket még a váróban sem nagyon tűrik meg. A Pozsonyi úti Masculin 11 évvel ezelőtt nyitott, amikor a metroszexualitás még nemcsak Magyarországon, hanem a világ jelentős részében is új terület volt. Gara Mercedes a piaci rést felismerve indította el a vállalkozást, akkor még kuriózumként, azóta viszont a piac is felnőtt a Masculinhoz, megjelentek a barber shopok, illetve egyre többen kezdtek el férfiaknak szánt kozmetikai termékekkel foglalkozni.

Amikor megnyitottunk, még kifejezetten ciki volt, ha egy férfi adott magára, mára viszont mindez teljesen hétköznapi dologgá vált

 – mondja a Masculin várójában Gara Mercedes, aki gyakran személyesen küldi el a váróból vásárolni vagy kávézni a női kísérőket. És azt hiszem, igaza van, a Masculinban tényleg az a legjobb, hogy – a személyzet tagjait leszámítva – nincsenek nők. Egy férfinál ugyanis kényes dolog az ilyesmi, nem akar zsibogásban, női magazinok között várakozni, majd végigülni egy-egy kezelést, inkább annak örül, ha békén hagyják.

Ezeket az igényeket pedig Gara Mercedes is jól ismeri. “Nagyon fontos, hogy itt nyugalom van, ide el lehet vonulni, hiszen a vendégeink nemcsak megszépülni, hanem egyúttal kikapcsolódni is jönnek hozzánk. A női kozmetikák hozzánk képest hangosak, tele vannak élettel, hiszen ott a nők egyben társasági életet is élnek. A férfiaknál ez viszont egy sokkal intimebb dolog” – mondja.

Először a férfibarlangban

A Masculinba való érkezésem előtt a kozmetikához való viszonyom, mondjuk úgy, semmilyen nem volt, soha nem jártam korábban kozmetikusnál, sőt, ha egyáltalán férfiúi kontextusban találkoztam a szóval, mindig azok a problémás bőrű srácok jutottak eszembe a gimiből, akiket a szüleik a pattanásaik miatt elzavartak egy jó kis ragyátlanításra, majd másnap a szétnyomkodott fejük miatt szégyenkezve, lesütött szemmel iszkoltak az iskola folyosóján, látványosan abban reménykedve, hogy a megváltó becsöngetésig nem kell szóba állniuk senkivel.

Én egyébként egy olyan csávó vagyok, aki vállalva minden buzizást mérsékelten érdeklődik a férfi szépségápolás iránt, bolondulok a jó szappanokért, hetente egyszer-kétszer szeretem leradírozni a bőröm, és néha még arctisztítót is használok (ha eszembe jut), de metroszexuálisnak azért nem nevezném magam. Pláne akkor nem, amikor egy nyűgös éjszakától elfeküdt séróval, borostásan, a sokat látott acélbetkós bakancsomban, a leharcolt, több helyen is rojtosodó kabátomban belépek egy olyan helyre, ahol tényleg meg szoktak fordulni igazi metroszexuálisok is.

De mi történik odabent?

Amikor az öltözőben a köpenyembe rejtett masszázsbugyival szemezgettem, már éreztem, hogy remek két óra áll előttem. (Az egyszer használatos férfitangát végül fel is próbáltam, de annyira kényelmetlenül meztelennek éreztem magam benne, hogy végül inkább visszavettem a saját alsónadrágomat.) Egyébként egy 30-as sztárok fantázianevű csomagra fizettem be, ami egy félórás arcmasszázst, egy félórás hátmasszázst, egy félórás manikűrt és egy 45 perces pedikűrt tartalmaz.

Mivel mindenekelőtt a lábfejem miatt érkeztem, és egyébként is volt egy-egy nyaranta magamra szedett és Pató Pál urasan elhanyagolt bőrkeményedés mindkét sarkamon, a pedikűrrel kezdtünk. Nem voltak kivételesen undorítóak egyiken sem, inkább csak engem rázott ki a hideg minden alkalommal, amikor az ágyban fekve véletlenül összeértek a sarkaim. Aztán persze az sem segített rajtuk sokat, hogy gyengébb pillanataimban előszeretettel estem nekik körömvágó ollóval. Ám ezúttal végre szakszerűen szabadulhattam meg tőlük, és furcsamód egészen perverz örömöt okozott még az is, ahogy ezeket a rusnya bőrdarabkákat néztem potyogni lefelé. (A Masculinban egyébként azt a tanácsot kaptam, hogy évszakváltásokkor érdemes befizetni egy-egy ilyen körre, úgyhogy én már akkor nagyon boldog leszek, ha az évi kettő összejön majd.)

Aztán következett a manikűr, ami egy kicsit tényleg olyan, mint amikor gyerekként az anyánk vágja le a körmünket, de adjuk hozzá az élményhez a szakértelmet, és vegyük el belőle a vergődést és sipákolást, amit csóri anyánknak produkáltunk, miközben a kisujjunk felé közeledett. A végeredmény pedig tényleg magáért beszél, még akkor is, ha egy héten belül rácsukjuk az ujjunkra a házunk vaskapuját.

Aztán jött egy arcmasszázs, amivel kapcsolatban előzetesen kissé szkeptikus voltam, de ahogy bebódított a levendulaillat, és elkezdték bizonyos pontokon nyomkodni a fejemet, hamar megadtam magam. Ez az élménycsomag egy olyan része, ami alatt tényleg baromi könnyű kikapcsolni. Nekem még úgyis sikerült, hogy folyamatosan kattogott körülöttem a fényképezőgép. Aztán az orrszőrgyanta hamar visszarántott a valóságba, pláne, hogy fogalmam sem volt arról, hogy ez is a csomag része. Messze ez volt a legfájdalmasabb procedúra, amin átestem, és a kellemestől ugyan távol áll, de tényleg lópikula az egész, a nők valószínűleg többet és gyakrabban szenvednek gyanta miatt. (Vagy nem?)

Ugyanitt megszabadultam még az orrnyergem fölötti Brezsnyev-szálaktól, illetve felkerült rám egy nagyon szuper teafaolajas maszk is, de a szemem alatti karikákon persze ez sem segít, ahhoz tényleg normálisan kellene aludni. Innen a masszázsszobába mentem, ahol egy itthon nem elsajátítható technikával tettek helyre. Olyan mélymasszázst kaptam, amit valószínűleg még sokáig emlegetek majd, a “fáj, de jó” tipikus esete, pláne egy ilyen gerincferdüléses klaviatúrakoptatónak, mint én. (Legjobb rész: amikor a bőrömet csipkedve rántották helyre a csigolyáimat.)

Mennyi volt? Mész még?

Hogy mennyit fizettem mindezért? 23 ezer forintot, lecsapva az éppen élő kedvezményre, a csomag teljes ára pedig 26 ezer forint lenne, de léteznek más (drágább) csomagok is. Egy félórás manikűr egyébként 4500 forintba kerül, egy egyórás pedikűr pedig 8500 forintba, de kérhetünk még különböző masszázsokat, sminkeket, mindenféle gyantázásokat, sőt, még akár hajvágást is. (Árlista itt.)

Mint Gara Mercedes mondja, a Masculin a vendégkörét tekintve vállaltan a felsőbb rétegekre lőtt, áraiban viszont megpróbált a magyar piachoz igazodni, és noha gyakran esnek be turisták is, sokkal fontosabbak a visszatérő vendégek. Sok ismert ember is visszajár ide, olyanok, mint Gönczi Gábor, Vastag Csaba, Havas Henrik, Gianni Annoni, Istenes László, illetve amikor Lothar Matthäus Magyarországon élt, szintén gyakran megfordult itt.

És hogy megyek-e még? Remélhetőleg igen, a sarkam miatt legalábbis motivált vagyok az újrázásban. Mint megnyugvásomra kiderült, nem én vagyok az egyetlen, aki a lábfeje miatt érkezett. “Nagyon sok olyan vendégünk van, aki úgy került ide, hogy a felesége vett neki egy ajándékutalványt, mert nem bírta már elviselni, hogy néz ki a párja lába” – mondja Gara Mercedes. A nyugalom és a megszépülés élménye szintén visszacsalogató hatással bír, a legjobb pedig tényleg az volt, amikor a kezelések után szinte új emberként léptem ki az utcára, és vágtam bele újra a hétköznapokba. Ha ajándéka kapnám, imádnám – meg azt is, akitől kapom, természetesen.

Fölösleges volt aggódnom a reakciók miatt is, a környezetemben élő nők egyenesen irigykedve hallgatták az élményeimet, a férfiak meg inkább érdeklődve beszéltettek. Igen-igen, mindenféle buzizás nélkül, még csak célzás vagy vicc szintjén sem. Gara Mercedes szerint ma már egyáltalán nem bélyeg, ha kiderül, hogy egy férfi kozmetikába jár.

Ez már nem szégyen! Régen még sokan titkolták, de ma már inkább büszkén mesélik, hogy kozmetikushoz járnak, mint szégyenkezve.

Én különösebb büszkeséget nem érzek, de nem is szégyellem. Jobb, mintha igénytelenek lennének a lábkörmeim. Amik nem is az enyémek voltak, ugye.

Borítókép: Nagy Szabolcs / Index.