Álmodnak-e a futók elektromos bringával?

Kísérőként próbáltunk ki pár elektromos bringát az Ultrabalatonon, mert azt gondoltuk, hogy miért is kéne a futókon kívül másnak szenvednie? Na, ebben hatalmasat tévedtünk. A bicikliket a Boschtól kaptuk kölcsön, ők gyártják ezeknek a gépeknek a motorját, aksiját és vezérlését, a indexes csapat közvetítését pedig itt lehet visszaolvasni.

Az elektromos bringa két dologban nagyon jó.

Ezt még korábban, a Budakeszi út melletti ösvényen kipróbáltam, és széles vigyorral bukkantam ki az erdőből a Korányi Intézetnél. 

A másik eset az, amikor dimbesdombos az út, és nem akarunk leizzadni mindegyik kaptatónál. Ez elvileg működne az Ultrabalatonnál, amennyiben a futónak nincs szüksége folyamatos segítségre, és elég 2-3 kilométerenként bevárni, hogy kicsit buzdítani tudjuk, vagy esetleg a kevésbé átlátható elágazásoknál útba igazítsuk.

A gyakorlatban viszont az derült ki, hogy a bringás kísérő éjszaka tudja a legnagyobb segítséget nyújtani, amennyiben olyan szuper lámpája van, mint amilyen nekünk volt, és húsz méteren bevilágítja a futó előtti utat. Ez viszont folyamatos ottlétet jelent, és megéri, mert az állandó közelség bónusz megnyugvást és motivációt ad, hiszen bármi is történik, van segítség. 

Az pedig nagyon ellenálló feneket vagy szuperkényelmes ülést igényel, hogy mindezt megállás nélkül 3-4-6 órán át elviseljük. Az elektromos hajtást ebben az esetben nehéz kihasználni, mert ha villámként startolunk, még a végén elütjük a futót.

Arra viszont nagyon jó az elektromos motor, hogy amikor éjfél körül elegünk lesz az egészből, és inkább már csak haza akarunk jutni, akkor minimális önerővel fel tudjuk pörgetni a gépet 27-28 kilométer per óra körüli sebességre, és így lazán lenyomunk 30-40 kilométert bármikor.