Nagymama töltött paprikája és az óriási túrógombóc

A vászolyi Zománcban két évvel ezelőtt, éppen a nyitás környékén voltam utoljára, és akkor szerencsém volt. Álmos hétköznap délután volt, rajtunk kívül nem sokan ettek, így hosszan tudtam beszélgetni az egyik tulajdonossal, Jónás Györggyel. Olyan részletességgel elemezte a rántott hús készítését, és a hozzá használt panírt, hogy már akkor tudtam, nem lesz gond az ételekkel. Nem is csalódtam. A Zománc hamarosan nagyon felkapott lett, ami jól mutatja a balatoni gasztronómiában uralkodó trendeket:

És egyben jól mutatja ennek a műfajnak a kettősségét is, hiszen nyáron állandóan pörögnek a helyek, januártól márciusig azonban sokan kénytelenek bezárni, mert a kutya sem megy a Balatonhoz télen.  

A Zománc egy hirtelen ötlet eredménye: Jónás György és Szőke Zsolt hallották a faluban, hogy a helyi kocsma kiadó, és azt gondolták, kiveszik, és nyitnak benne egy jó éttermet, mert a környéken abból kevés van. És nem mindenki akar elmenni a Káli-medencéig vagy Balatonfüredig, hogy egyen egy jót. Jónás és Szőke akartak semmi extrát, sem bisztrókonyhát, sem fine dining-ot,

(A történet egyébként nem egyedi, Tálos Attila tavaly nyitotta meg a Szőlősi kocsmát Balatonszőlősön, szintén egy volt kocsmában.)

„Én akkor csak abban reménykedtem, hogy nyáron majd valahogy eldöcögünk, kinyitunk júniusban, augusztus végén meg bezárunk, és az éppen elég is nekünk. Ehhez képest a nyitás után egy héttel már nem volt szabad asztalunk, és alig bírtuk a rohamot. Úgyhogy felvettem én is a kötényt és beálltam kiszolgálni” - meséli Jónás, aki szerint a siker titka annyi, hogy egyszerű ételeket főznek, de azt jól, és minőségi alapanyagokból.

Egy év múlva már bővítettek, és az egykori kocsmához hozzácsapták a falu kisboltját is, így már egy viszonylag nagy méretű éttermet kaptak. Az egy jó pont, hogy az új helyiséget nem zsúfolták tele, kifejezetten szellősen vannak az asztalok. Jónás szerint egy ekkora alapterülettel már el lehet gondolkodni a téli nyitvatartáson is, hiszen amíg mindössze három asztal van, mint náluk az egykori kocsmában, egészen biztosan nem engedheti meg magának egy vendéglátó sem, hogy télen is fenntartsa a személyzetet.

Hiába lett a nyitás óta a Balaton-felvidék egyik legnépszerűbb helye, a Zománcba még mindig nagyon jó beülni. Igaz, hogy a szezon elején voltunk még, de a hétvége ellenére mégsem volt fejetlen kapkodás, az egész hely a személyzettel együtt nyugalmat sugárzott. Majdnem minden, a balatoni vendéglátásban gyakran felmerülő hibát sikerült kiküszöbölniük. Egyedül a hosszú várakozási időt nem.

Ritkán jár az ember olyan helyen, ahol egyszerűen tényleg nem lehet belekötni a kajába, itt azonban ez volt az érzésem.

• Marhahúsleves gazdagon: sűrű, sok zöldséggel, és nagyon sok hússal, és csigatésztával. A hús állagra, ízre is tökéletes.
• Friss libatepertő lila hagymával: talán az egyedüli elem, ami nem kiemelkedő, a tepertő kissé száraz és kemény, de a hozzá felszolgált kenyér isteni. Mivel a főétel késett, házi kolbászt is kaptunk, ami egyrészt finom volt, másrészt jó bizonyítéka annak, hogy egy kis figyelmességgel minden vendéget remekül lehet kezelni.
• Rántott csontos karaj, kifliburgonya salátával: azt hiszem ez a hely egyik húzóétele, mindenképpen ajánlott kipróbálni.
• Töltött paprika: ezt a napi ajánlatról rendeltük, az állandó étlapon nincs rajta, pont olyan, mint egy tökéletes töltött paprika. Én szeretem ugyan a könnyebb, mediterrán ízvilágú változatot is, kevesebb cukorral, ezt viszont pontosan olyan volt, ahogyan a nagymama készítette. Maximálisan önazonos, és azt a konyhát képviseli, amit a Zománc kitűzött magának.
• Túrós csusza: furcsán hangzik, de számomra ez volt a legjobb fogás, kissé megpirítva, pont annyi szalonnával és tejföllel, amennyi kell hozzá.
• Túrógombóc: szintén a napi ajánlatból, ekkora túrógombócot azt hiszem én még soha az életben nem láttam, ha másért nem is, ezért feltétlenül megéri beülni ide. Lágy, és a fahéjas tejföl nem rá, hanem köré került.

A rendelt ételeket négyen ettük, a számla 3 pohár házi szörppel és két kisfröccsel együtt 16 ezer forint volt, borravaló nélkül.

Borítókép: Zománc Bisztrócska - Vászoly / Facebook.