Viola
-6 °C
-2 °C

A legfárasztóbb kijutni a szivacsmedencéből

trambulinok 01
2018.08.04. 14:03

A világ egyik legjobb dolga, ha az ember úgy sportol, hogy közben észre sem veszi. Tehát futni és gyúrni rossz, röplabdázni és focizni jobb, lézerharcolni vagy pedig trambulinon egy hatalmas szivacstengerbe ugrálni pedig egészen fantasztikus. Csak hát utóbbi jóval nehezebben elérhető, mint bármelyik másik.

Ezen változtatott tavaly a XI. kerületben Cyberjump nevű hely, és a mostani cikk tárgya, a frissen nyílt Superfly Budapest, amit le is teszteltünk.

Mi is az a Superfly?

Egy német franchise, ami a világ különböző városainak ad jogot és segítséget arra, hogy új helyet nyissanak. Szigorú szabályok szerint működnek, meghatározott minimális méretekkel, kötelező játékokkal, és valamennyire egységes külsővel. Németországban rengeteg parkjuk van, de az idei és a következő évben több tucatnyi újat nyitnak szerte a világban. 

Ez tényleg annyi, hogy bemész és ugrálsz?

Ebben a reményben mentünk el megnézni a helyet. Elsőre viszont olyan volt, mintha megvennénk egy vadiúj játékot, amiről kiderül, hogy ugyan fapadosan tudsz vele játszani, de az az igazi, ha megveszed egyből a kiegészítőket is. Szóval a kezdés így nézett ki:

  • helyszíni pár perces regisztráció
  • jegyvásárlás
  • kötelező karszalagvásárlás
  • kötelező csúszásgátlózokni-vásárlás

És pikk-pakk négyezer forint fölött voltunk. Ezután jött az öltöző (ahol még nem tűnt fel a zuhanyzó hiánya), a csomagmegőrző, és végül egy biztonsági videó az alapokról. Szóval a kezdés  lassúnak és kissé lerablósnak tűnt, de ezután átléptünk az aréna kapuján. Ott voltunk egy óriási térben, ahol úgy éreztük magunkat, 

mint egy gyerek az édességboltban.

A több, mint 2000 négyzetméteres alapterületen van rengeteg trambulin, egy óriáscsúszda, falonfutó és zsákolópálya. De öt perc után már egyértelmű lesz, hogy a legfárasztóbb dolog kijutni a hatalmas szivacsmedencéből - nagyjából olyan, mintha derékig érő mocsárból kellene kiverekednünk magunkat.

De mutatom is, mire gondolok:

Egy-, másfél és kétórás jegyet lehet venni, tehát félóránként lecserélődik pár ember. Arra a szervezők ügyelnek, hogy egyszerre maximum százan lehetnek bent, aminek balesetmegelőzési és szórakoztatásbeli okai vannak. Amíg ott voltunk, egyszerre nagyjából harmincan lehettek a játékokon, ami elég kellemes volt, de ha kétszer ennyien lettek volna, az a hatvanfős létszám már valószínűleg túl lett volna az én tűréshatáromon. Szóval ehhez képest a száz már elég durvának tűnik, ahol tényleg vadászni kell az üres játékokat.

De ha nincs óriási tömeg, akkor alapvetően szabadrablás van, lehet zsákolni, minilejtőn snowboardozni, meg picit ninja warriorkodni is, ahol hálókon mászhatunk, mindenféle egyensúlyozóeszközön sétálhatunk, vagy csak lejtős tereptárgyakon ugrálhatunk át a medence túloldalára - egyébként itt volt először, amikor megértettük, miért kellett nagyon a csúszásgátló zokni (ezt egyébként hozhat magával bárki, nem muszáj itt megvenni).

Szóval ide járnak az iszonyú menő szertornászok és parkourosok?

Alapvetően attól féltünk, hogy majd a promóvideókban látott kisportolt fiúk és lányok után fogunk gyászos és béna szaltókkal próbálkozni ezen a helyen, de őket alig láttuk. Helyettük főleg tízévesek aláztak le minket pontos, vagy épp halált megvető ugrásokkal, akiknek a kedvence egyébként a lengőtrapéz volt. 

Fotó: Superfly Budapest

Ez a trapéz és a vele szemben lévő, függőlegesen induló csúszda az, amit a hely nagy előny a Cyberjumphoz képest: ugyan ott is vannak olyan dolgok, amik a Superflyban nem, de ez a két hatalmas játék elég nagy erődemonstráció, amikről több méternyit zuhanhatunk vagy csúszhatunk a hatalmas szivacsra.

Egyébként valószínűleg a profik is találnak olyan eszközöket, ami nekik érdekes lehet, amin tudják fejleszteni magukat, de azok is megtalálják a számításukat, akik egy strandon is leginkább csak a vízbe ugrálni szeretnek: itt ugyanezt lehet csinálni, folyamatosan keresgélve a határainkat. Egy minimális odafigyeléssel pedig még az olyan szerencsétlenek sem sérülnek meg, mint én, aki bármilyen egyensúlyozós játékról lezuhan, vagy egy hátraszaltószerűség után konkrétan a fejére érkezik.

Elsőre az egyórás jegy bőven elég volt, mindent ki tudtunk próbálni, volt, amit többször is, másnapra viszont egészen új fájdalmakat ismertem meg a combomban, a vádlimban, a lapockámban és a vállaimban. Ennek ellenére gondolkodás nélkül visszamennék, de azért pár dolog nem az igazi.

Például ha lenne zuhanyzó, akkor kicsit kulturáltabban lehetne hazajönni. De valahogyan el is lehetne magyarázni, hogy melyik játékon mit ajánlott csinálni - persze tök jó az is, hogy szabadon lehet hülyéskedni rajtuk, de ha valaki már egy picit tanulni és fejlődni szeretne, ahhoz jól jönne a segítség.  A két nagy játék, a csúszda és a lengőtrapéz pedig nem működhet egyszerre: ugyanazon a szivacson osztoznak, ezért csak felváltva lehet játszani rajtuk.

Persze ha már valaki úgyis kifizette az új zoknit és a karszalagot, akkor onnantól úgyis úgy fogja fel, hogy már kifizettem plusz egy ezrest, innentől gyakorlatilag ajándék, hogy a következő alkalom olcsóbb lesz - szóval ja, persze, előbb-utóbb úgyis visszamegy az ember.

Összefoglalva

Itt mit lehet csinálni? Ugrálni, mászni, csúszni, szaltózni, falon lépegetni, leesni.

Mennyibe kerül? Az egyórás jegy 3300 forint, a kétórás kétszerennyi, de van egy csomó különleges csomag és ajánlat is.

Fárasztó? Nagyon.

De jó? Jó.

És hányféle Fritz-kola van a büfében? Hét.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!