Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMDunapanda szupermarket
熊猫超市 (Xiong Mao Chaoshi)
Cím: Jegenye u. 26/1-7, Nyitva: H-V 7:00-22:00
A Dunapanda egy olyan szupermarket, mintha David Lynch tervezett volna egy Interspart: az egyik sorban még minden a megszokott, minden ismerős, aztán továbbmegyünk egy sorral, és ott már egy ismeretlen világ fogad, tele új, egyszerre izgalmas és viszolyogtató dologgal.
Lassan végigmegyünk a soron, próbálunk rájönni, mi van egyik-másik dobozban, aztán hirtelen elfordulunk, és ott már Tomi mosóporok vannak a Mogyi mandula mellett. De mi van a sor végén? Azok ott tényleg lefóliázott, snackként árult csirkelábak?
Egy hétvégi nagybevásárlást simán meg lehet ejteni az üzletben, főleg úgy, hogy mindennap reggel héttől este tízig van nyitva, és abszolút normális árakon lehet venni zöldséget, sört, képkeretet és gumicukrot, az általunk ismert márkákban, színekben és méretekben. De ha ezen túllépünk, akkor jön az izgalmas rész: várnak ránk a vaszabis hínárok, a különféle szószok, snackként árult csirkecombocskák, az előrecsomagolt medúzák, az édesburgonyás bundájú mogyorók, ragacsos zselék, meg egy halom olyan dolog, amire csak azután fogunk rájönni, hogy mi az, miután megvettük és kipróbáltuk.
Amit például nem tudtunk otthagyni, az a matrica szerint a pó dinnye volt, egy nagyon hosszú és vékony, lila zöldség. Na, ilyen a Google szerint nincs, ez valójában a chinese eggplant, azaz a kínai padlizsán volt, aminek meggrillezve olyan íze volt, mint egy cukkini és egy banán szerelemgyerekének (ez nálam jót jelent). A hatalmas dobozban árult tömbtofut és a mellette lévő, piros lében úszó, „hús" feliratú valamit inkább otthagytuk.
A helynek egy nagy erőssége a halaspult: rengeteg élő hal és rák mellett tengeri mindenfélét is be lehet szerezni a jéggel megpakolt csemegepultból, amiket elvileg reggel hoznak be a Földközi-tengerről, és halhoz képest egész jó az áruk – ami így elég meseszerűen hangzik, de valószínűleg tényleg elég friss az áru, mert estére már semmi sem marad belőlük. Helyette a fagyasztóládáknál lehet próbálkozni, ahol óriási a kínálat ráktól kagylón át szárított tintahalig. Utóbbinak a 13 ezer forintos ára viszont kicsit soknak tűnt ahhoz, hogy hazavigyük elrontani, pedig elég jól nézett ki.