Shan He Zu Dao

Cím: Jegenye u. 27-29, Y25 pince, az udvarban

Sajnos sikerült pont azt a napot kifogni a Monori Center egyetlen masszázsszalonjában, amikor a munkaerő nagy része hazautazott Kínába, úgyhogy a hely tulajdonosa gyúrt meg, a leírás szempontjából ezt érdemes észben tartani. De ha ilyen a főnök, akkor feltételezem, hogy a beosztottak is kíméletlen, ipari karmokra emlékeztető fogásokkal meresztik bele a gránitujjaikat a magyar csuklyásizom puha, érzékeny húsába, hogy aztán később rátérjenek a meleg vízben áztatott talpakra, hogy azokon keresztül mindenféle mágia segítségével irtózatos fájdalmakat okozzanak az egész ember testén. Egyébként tök jó volt, mindenkinek ajánlom.

A Shan He Zu Dao (Google Fordító szerint Hegyi folyó láb) egy viszonylag kicsi pince egy nagyobb parkolóudvar sarkában, tulajdonképpen semmi sem segíti a megtalálását, azon kívül, hogy ennek van a legmasszázsszalonabb táblája az egész centerben. A hely fő profilja a lábmasszázs, a kisebb várószoba egyik oldalán ezekhez áll sorban négy masszázsfotel, amiket redőnyökkel választanak le a helyiségben, szóval valamekkora diszkréciót kapunk, de azért nem totálisat. Vannak privát szobák is, ahol az egész testes masszázsok mennek, én egy ilyen fotelben foglaltam helyet. Ahol tíz percig kellett meleg vízben áztatni a lábam, és a főnök addig lelazította a vállam. Ami azt jelentette, hogy irgalmatlan nyomással és erővel addig préselte össze a szöveteimet, amíg annyit nem bírtam mondani, hogy hú. Innen üzenem neki, hogy egyébként igaza volt, tényleg lett egy csomó a jobb lapockámnál másfél héttel később.

A lábmasszázs egyszerre pokoli és csodálatos, én folyamatosan a határvonalán voltam annak, hogy vagy elalszom vagy felsikoltok: a puhára ázott lábat olajjal, nagyon határozottan masszírozzák, mint megtudtam, 1-1 pontra összpontosítva, de ezek szerint nekem minden egyes pontom annyira érzékeny volt, mintha éppen egy lőtt sebet masszíroztak volna. Jó, túlzok, de az egyik lábujjamnál tényleg felszisszentem, a főnök pedig a végén angolul annyit mondott, hogy akkor a szememmel van probléma. Még ha ebben nem is hiszek feltétlenül, a masszázs erejében igen, utána leizzadva, de sokkal határozottabban – és az ujjaimat egyesével érezve – sétáltam a buszmegállóba.

A szalon 14-kor nyit és 22-kor zár, lehet telefonon is időpontot foglalni, bár nekem nem vették fel a telefont, és válaszul egy kínai nyelven írt üzenetet kaptam. Az én nagyjából 1 órás masszázsom 7000 forintba került, de az árlistát látva egészen brutális kezelések is vannak, lehet 90 000 forintot is elkölteni egy pár óra alatt. (A főnök annyit mondott, hogy a legdrágább egy teljes testes kezelés.) Angolul tudtunk minimálisan kommunikálni, és az is kiderült, hogy ide szoktak járni magyarok néha, bár a tulaj szerint olyanok, akik meglepően jól tudnak kínaiul.