Több mint 14 ezren futottak vasárnap a budapesti maratonon

A szombati rövidebb távokkal, és a vasárnapi maratonnal együtt összesen 33 500-an neveztek a 33. Spar Budapest Maraton Fesztiválra, ami új rekordot jelent. A 42,2 km-es vasárnapi maratonon összesen 13 ezren indultak egyéniben, párban, vagy négyes váltóban. Ehhez jöttek még a 30 km-t vállaló futók is, akik a 12. km-nél csapódtak a mezőnyhöz.

A külföldi indulók száma is rekordot döntött, 96 országból 5200-an érkeztek a futóversenyre. A franciák, a britek és a németek voltak a legtöbben.

A férfiak között a tavalyi ezüstérmes Csere Gáspár nyert 2:20:08 órás idővel. Több mint egy perccel mögötte érkezett be 2:21:16-tal Jenkei Péter. A harmadik Beda Szabolcs lett 2:33:58-as idővel. Az országos bajnokságban a harmadikként Balázs Levente érkezett be 2:38:34-gyel.

A nőknél Szabó Tünde 2:47:40-es idővel érkezett be elsőként a célba. A második Staicu Simona lett 2:53:04-gyel, míg a harmadik helyet a norvég Inger Dagny Saanum szerezte meg. Az országos bajnokságon Ruscsák Krisztina lett a harmadik 3:04:22-vel.

Viszlát gatyó, és köszi mindent!

Az Indexből is többen részt vettünk a maratonon vasárnap. Zubreczki Dávid, az Urbanista szerkesztője egyéniben futotta le a távot, és élete első maratonján 4 óra 45 perces idővel ért célba. Így élte meg a versenyt:

„42 éves koromig nem sportoltam semmit rendszeresen, össze is szedtem addigra egy remek gerincsérvet a sok ücsörgéssel. Aztán miután helyrerakott egy gyógytornász, elkezdtem futni, és tavaly tavasszal elmentem életem első versenyére. Egy tízkilométeresre. Nehéz volt, és nagyon büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. Épp olyan nehéz feladat volt, mint a mai maraton, és épp annyira jó érzés volt befutni a célba akkor, mint most.

Egyúttal ma elbúcsúztam elnyűtt tornagatyámtól is, amely eddig minden versenyen velem volt, és már több helyen áttetszőre vékonyodott az anyaga. Sőt van, ahol átlátszóra: akad rajta pár lyuk is. Ám egyrészt királygábori indíttatásból nem akartam lecserélni, másrészt sajnáltam volna kihagyni őt a nagy diadalból. Kicsit szinte már személynek tekintem őt. Időnként izgultam ugyan, hogy kiszakadnak a zsebei útközben és a zseléim kipotyognak, meg aggódva néztem meg a célban, hogy van-e még hátulja. Szerencsére még volt. Viszlát gatyó, és köszi mindent!"

A felüljárók olyanok voltak, mint egy fekete lyuk

Lovas Gergő a 30 km-es távot futotta le. „Óbudáig nagyon jó, sima volt, de aztán jött két felüljáró, amik olyanok voltak, mintha egy fekete lyuk szívott volna magába. Az utolsó két-három kilométer küszködősnek indult, mert korábban 25 km-nél többet még nem futottam, de a legutolsó kilométer már doppingolt."

A napsütés azért már kicsit sok volt a végére

Négyfős váltóban is elindultunk. A nyitóember Dani szerint „tökéletes futóidő volt, reggel még melegítőben és pulcsiban indultam el otthonról, de a felsőt már a villamoson levettem. Mire a szakaszom végére értem már a nap is kisütött és majdhogynem túl meleg volt. Megérte bevállalni az első szakaszt a vasárnapi koránkeléssel együtt is, a hangulat remek volt."

A másodikként futó Egyed Anna így látta a szakaszát: „Elég laza futás volt, nem is siettem el a 12,5 km-t, csak a vékony fátyolfelhőkön át pont a szemembe tűző napot tudtam volna feledni. Mint mindig, most is tök sokan szurkoltak az út szélén, és a futók is biztatták egymást. Frissítés is gyakran volt, aminek örültem, és találkoztam egy királlyal is, aki koronával a fején és piros palástban futott, meg egy rubikkockát formáló szerkezetben futó maratonistával is."

„Az én szakaszomra már azért sütött a nap, ami ekkora távnál még nem volt annyira zavaró, de nem irigyeltem az egyéni indulókat. Pont úgy jött ki, hogy a váltásnál összetalálkoztam az egyéniben éppen féltávhoz érő Zubival, így vele futottam el egészen a 30 km-ig. Csak úgy repült az idő, főleg, amikor zenés szurkolás is volt" – mondta a harmadik szakaszt futó Iván András.

Nyilas Gergő befutóemberként a legutolsó szakaszon haladt együtt az egyéni futókkal: „Ne haragudj, Nem baj, én is alig bírom, Hányingerem van – a halk káromkodásokon kívül ezeket a beszélgetésfoszlányokat kaptam el 30 kilométer és a cél között. Nekem ehhez képest könnyű dolgom volt, én csak az utolsó 12,2 km-es szakaszt futottam le, így volt időm elismeréssel adózva figyelni az egyéni futókat. Az idő kiránduláshoz remek volt, futáshoz már nem annyira, a szembetűző meleg nap főleg a pesti rakparton volt kínzó. Ott én is hamarabb kiszáradtam, úgy dugdostam ki a nyelvem ide-oda, mintha fontos politikus volnék. A Szabadság hídon már átvitt a lendület, az érkezéskor viszont éreztem, hogy jobban kifáradtam az indokoltnál."