Az apokalipszis Vietnámból lovagol be a szervezetünkbe

A világ legjobb dolgai a magyar kisboltok. A lakótelepi ábécék, az élelmiszerplázák, éjjel-nappali kisközértek. Nekik ugyanis valami pluszt mindenképpen kell hozniuk ahhoz, hogy a nagyok, a Sparok, Lidlök, Aldik és CBA-k helyett oda vezessen az utunk, hogy a mindent kínáló szupermarketek helyett a "ne jöjjön itt nekem azzal a kártyával basszameg"-ben AKARJUNK vásárolni. Ha zéró kalóriás, cseresznye ízesítésű Dr. Peppert, mangós light kólát vagy epres Fantát akarunk venni, esetleg pink KitKat-re vagy mentás Oreóra fáj a fogunk, akkor a nagyobb üzleteket el lehet felejteni, viszont tuti lesz egy mini ABC 230 méteren belül, ahol ha mást nem is, de lime ízesítésű diétás Mountain  Dew-t minden további nélkül be lehet szerezni.

Nincs olyan egzotikus üdítő, aminek az Indexen belül ne lenne feltétel nélküli rajongója. Én a Dr. Pepper-család tagjait vásárolom kartonszámra, más a mangós Coca-Colában hisz, és tuti akad olyan kolléga is, aki a fahéjas kólát veszi, mert miért ne lenne. Tegnap viszont olyan terméket láttam meg a polcon, ami minden olyasmit egyesít, ami egy agyonhajszolt újságírónak vagy kisgyerekét nevelő anyának remekül jön, hiszen van benne 

• cukor
• buborék
• koffein
• kávéíz
• kólaíz

Vietnámból érkezett, kávés Coca Cola a lelkem, és ott hat, ahol a legjobban kell, kólaízzel, buborékkal viszi be a 30 százalékos koffeintartalmat a testünkbe. Oké, a 250 ml/32mg koffein nem olyan magas, ennyit egy extraerős Hell is tud (tudok olyan kisközértről, ahol kapható klasszikus, thai Red Bull, szénsavmentesen, de 250 ml-ben 1000mg Taurinnal és 80mg koffeinnel), itt a pikantériát a kávés íz adja, amivel az agy azt sugallja, hogy megvan a reggeli kávéd ÉS a kólád is, tessék továbbhaladni. Az íze hidegen és szénsavasan elviselhető, ha állni hagyod, akkor pont olyan íze van, mint annak a zselésített kávénak, amivel vagy 4 éve ütöttük magunkat idebent, gejl és ipari egyszerre, a természetben még csak nyoma sincs, de kit érdekel, mert üt.

A kollektíva véleménye a termékről lent, nagyon úgy tűnik, hogy nem ez lesz az állandó termék az irodai üdítőautomatában:

Pont annyira rúg arcon a kávéíz, mint amennyire az illata alapján számítasz rá, olyan az egész, mintha egy pohár kólába beleöntenél egy erős kávét, csak az élettani hatás nélkül, mert azért annyira nem rázott fel. Plusz van valami gejl mellékíz, amivel nem tudtam megbarátkozni, szóval nem cserélném le erre a szokásos reggeli zérót. (Lovas)

Két dolgot nagyon utálok: a Nescafét és a módosított Coca Cola-ízt. Sajnos pont ezt a kettőt nyújtja ez a kávézott kóla, amire Sixx rávett miután megállt a reggeli newsroom asztal mellett.  Az első korty sokkja után, bevallom, volt egy kis esély arra, hogy az íz elmegy egy váratlan, ismeretlen, de kellemes irányba, de ez a néhány másodperces áldott pillanat gyorsan tovaröppent, és maradt az elmosatlan kávéscsészébe beleöntött meleg kóla valósága. (Bohus)

Én viccem kívül totál felpörögtem tőle így délre, mintha bevertem volna 2-3 kávét 11 óra előtt. Ízre nem rossz, de jónak sem mondanám, mintha tényleg összeöntenéd a kotyogósban három napja kihűlt kávé maradékát egy pohár kólával. Viszont én személy szerint tényleg állatira pörgök most tőle, és ma semmilyen formában nem vittem be se koffeint, se taurint a szervezetembe. (Sajó)

Olyan szerzet vagyok, aki megrendíthetetlenül hisz a kóla legsokrétűbb felhasználásában. Nálam simán belefér, hogy kólával süssünk, főzzünk, érméket tisztogassunk, víz- és húgykövet vakarjunk le vele, rákenjük a bőrünkre, a hajunkra vagy a bárminkre. Annyira szabadelvű kólafogyasztó vagyok, hogy a tavalyi fagyriadók idején egyszer még a kólámat is megmikróztam, hogy kicsit kevésbé fagyjon be a seggem az erkélyen dohányozva. Még akkor is kitartok az elvem mellett, ha azért a környezetem kólagyalázónak bélyegez. Szóval az én világomban az, hogy kávét teszünk a kólába, kicsit sem tűnik ördögtől való ötletnek. Sőt, valahol tényleg lenyűgöz a gondolat, hogy két ennyire kedvemre való italt párosítson az emberiség. Korábbi kísérletezgetéseim során otthon próbálkoztam már a kólás kávéval, az rettenetesen sült el, megfordítva az arányokat viszont meglepően kellemes a végeredmény, pedig a kávés ízesítés valójában csak a boltokban kapható, megkérdőjelezhető minőségű jeges kávék ízét teszi hozzá a kólához. És pörgök tőle, mint hobbiszpídes a diszkóban!" (Kovács D.)

Én a vietnámi kávét nem kifejezettem szeretem, mert elviselhetetlenül édes, ami amúgy a kólára is igaz, viszont abból cukormenteset néha-néha szívesen iszok. A kettő fúziója viszont teljesen értelmetlen, nem az történik, hogy két valamilyen ízű dologból lesz valami érdekes harmadik, hanem egyszerűen olyan, mintha elrontott kólát vagy elrontott vietnámi kávét innék. A koffein hatásáról nem tudok beszámolni, mert egyrészt csak egy kortyot ittam belőle, másrészt előtte már ittam két sima kávét. (Stubnya)

Pontosan olyan, mintha összeöntenék nagyjából fele-fele arányban valami sarki kisboltból származó márkátlan, papírdobozos jegeskávét kólával, annál nem jobb, viszont nem is rosszabb, kérdés, mi a francért csinálnék ilyen önszántamból. Se nem kóla, se nem kávé, viszont mindkettőnek inkább a rosszabb tulajdonságait hordozza, szóval biztos, hogy többet az életben nem veszek ilyet. Nem azért, mert olyan rossz lenne (egyébként inkább rossz, mint jó), hanem csak mert ha kávét akarok, kávézom, ha kólát, kólázom, ha meg szénsavas italtól akarok ébren maradni, maradok az energiaitalnál. (Kovács B.)

Igazán kedves gesztus a Coca-Colától, hogy egy limitált szériás üdítőitallal emlékezik meg Ho Si Minh, a demokratikus (= kommunista) Vietnám első vezetőjének 50 évvel ezelőtti haláláról, legalábbis más magyarázatot nem találtam rá, hogy erre mi szükség volt itt, most, nekünk, mindenkinek. A tonikos kávé az érthető, az koncepció: ott a kétféle folyadék keserűségét harmonizálják a fanyar, citrusos árnyalatok. Itt viszont a kétszeres édesség hat, meg valami bóvli kávéaroma, tisztára olyan, mint lenyelni egy szénsavas cukormázban feloldott Kapucinert. Baromi produktív lettem tőle, reggel 8-ra beértem, pedig csak délután 4-re kellett volna, és rekordidő alatt hazaértem, miután megittam. (Hegyeshalmi)