Bálint gazda: 100 év alatt rengeteg tapasztalatot szerez az ember

Az a fontos, hogy az ember ki akar-e kecmeregni abból a gödörből, amibe került. És aki ki akar kapaszkodni, az meghosszabbítja a saját életét. Egy gondolkodó ember az élete során gyakran jut olyan örvénybe, amiből ki kell jönnie, ha élni akar. Úgy érzem, hogy nem éltem fölösleges életet, próbáltam sok emberen segíteni

- nyilatkozta az ország kertésze, Bálint gazda, aki július 28-án töltötte be a századik életévét.

A legtöbben csak álmodnak arról, hogy jó egészségben, szellemileg is frissen megéljenek ilyen szép kort, és persze arról is, hogy olyan szűnni nem akaró rajongással vegyék körül őket emberek ezrei vagy tízezrei, mint Bálint Györgyöt. Ő maga ezt a jubileumot nem tartja különös érdemnek, mint egy interjúban mondta, ez szerencse kérdése. Azt viszont elismeri, hogy ennyi idő alatt az ember rengeteg tapasztalatra tesz szert, és ezeket szívesen meg is osztja az emberekkel. Így született meg Bánó Andrással közös könyve, a Bálint gazda – A százéves kertész.

Történetei lejegyzését most az ötvenéves újságírói múlttal rendelkező Bánó Andrásra hagyta, de Bálint György nemcsak kertészmérnök, hanem tapasztalt újságíró is. Első cikkét a Mátra idegenforgalmáról hetedik gimnazista korában írta, és Gyöngyösi Néplap című hetilapban jelent meg. 1969-ben ő lett a Kertészet és Szőlészet folyóirat főszerkesztője, és elérte, hogy ez a magazin legyen a kiadója legsikeresebb terméke. Emellett a Kertgazdaságot, a Kerti Kalendáriumot és Kertbarát Magazint is szerkesztette, külön rovata volt például a Családi Lapban és a Nők Lapjában. A női hetilapban elindított sorozata, a Kedves húgom! végül kalendáriummá nőtte ki magát, illetve külön rovat lett saját honlapján, amit unokájával közösen működtetnek.

Az embernek csak egy élete van. Én világéletemben a földeken szerettem igazán dolgozni. Ugyanakkor barátaim azzal érvelnek, hogy amit újságíróként, tévésként, könyvek írójaként létrehoztam, abból sokkal több haszna lett az országnak, mintha földet művelő ember maradtam volna. Ez egy örök vita volt – és maradt is.

A százéves kertész nem az első önéletrajzi témájú könyve, 2002-ben már megjelent egy visszaemlékezése Keserédes éveim címmel. Ahogyan ő fogalmazott, ugyan a legtöbb (ön)életrajzi írásnak az a célja, hogy valami tanulsággal szolgáljon, valami általános tapasztalatot adjon át, neki nem ez volt a célja, csak szerette volna kiírni magából a múltját. Hozzátette, családtagjai és barátai hosszas unszolására döntött úgy, hogy lejegyez pár fontos mozzanatot az életéből. Ezt követte 2016-ban az Emlékfoszlányok című műve ötven történettel.

"Vén diófa lombja alatt az öreg gazda üldögél, és késő utódainak az elmúlt időkről mesél" – írja könyve első soraiban.

És Bálint Györgynek van miről mesélnie a mauthauseni tábor borzalmaitól kezdve a sikeres kertészeti tanácsadó rovatának megszűnésén át a vargabetűvel kiosztott díszpolgári címig, és persze arról is, hogyan változott meg a világ 100 év alatt.

Végigéltem a Horthy-rendszert, a Rákosi-rendszert, a Kádár-rendszert, és most ez az új világot. Fiatalon láttam, hogy bivalyszekéren szállították a takarmányt, és most látom, hogy drónok repülnek a gyümölcs- és szőlőültetvények fölött, és szórják a műtrágyát, a gyomirtót és a növényvédő szereket

- nyilatkozta egyik interjúban, amit a születésnapja alkalmából adott.

A Hadik Irodalmi Szalon a szezonkezdő estjén, 2019. szeptember 18-án Bálint gazdát és Bánó Andrást látja majd vendégül, a beszélgetést élőben közvetítettük este héttől a Facebook-oldalunkon, valamint ebben a cikkünkben is megtalálható a lejátszó.

Borítókép: Index / Bődey János