Ingyenjakuzzi a margitszigeti túrakörön

Az út most viszont tökéletesen járható, így jó pár hétre megteremtődött a fővárosi Duna-szakasz leghosszabb parti sétánya, aminek egészen közeli, természetes kapcsolata van a folyóval. Ez nemcsak azt jelenti, hogy néhány méterre csobognak az úttól a hullámok, hanem azt is, hogy több ponton szinte a Római-parthoz hasonló kavicsos minifövenyesek tárulnak fel, tiszta, átlátszó vízzel. Az ideiglenes vízparti túraút különleges, eldugott fürdőhelyet, és nehezen elérhető látványpontokat fed fel.

Startpontnak a Margit-hídi bejáró utáni, jobbra eső lépcső az ideális, ahonnan a futók nagy része a futókört kezdi. A közvetlen vízparti túraút azonban a rekortánhoz képest még két emelettel lejjebb van, ahova a bátrabbak egyből a rézsűn ereszkednek le, az óvatosabbak pedig tovább mennek az első levezető lépcsősorig. A köves rézsű nedves, párás, ködös időben nagyon csúszik, könnyű rajta seggre esni - ezt saját példával tudom igazolni.

Ha már lent vagyunk, kezdődhet a séta az Árpád híd irányába. Az első pár száz méter sajnos elég szemetes, főleg italos dobozok és üvegek, valamint csikkek jelzik, hogy esténként sokan leereszkednek a vízig némi bulizásra. A zenélő szökőkút vonalától északra azonban csökken, majd meg is szűnik a szemét. 

Az túraút talaja terméskövekből kirakott, fix kőösvény, jobb kéz felé egy-két méter széles hullámtörő-köves sávval. A követ néha elfedi a víz által felhordott homok, amin több helyen már megindult a vegetáció. Egy a sziget közepéből érkező csorgónál kisebb füves rét alakult ki. Az Árpád-hídhoz közeledve egy ponton szélesebben benyúlik a part a vízbe. A sziget keleti oldalán húzódó szakaszt kényelmesen végig lehet sétálni, csak két-három ponton rögzítőkötelei alatt kell átbújni.

A túra egyik legérdekesebb pontja az Árpád-híd alatt, és azon túl, az északi szigetcsúcson van. Az agyaggalamb-lőtérnek használt szigetcsúcs ugyanis normál vízállásnál zárt, nem lehet bejutni. Nem úgy most, amikor a legalsó szinten kényelmesen be lehet sétálni egészen a sziget legészakibb pontjáig, ahol szinte olyan az érzése az embernek, mintha egy óceánjáró orrában állva hasítaná a vizet.

Délnek kanyarodva ráfordulunk a sziget nyugati oldalára. A hídig tartó rövid szakaszon szétlőtt agyaggalamb-cserepek csikorognak a talpunk alatt.

Az Árpád-híd alulról elég félelmetes, folyamatosan csattognak rajta az átszáguldó teherautók. Innen kényelmes, homokos-füves sétaút húzódik hosszan egy újabb, mélyebben a vízbe nyúló, majdnem félszigetszerű partrészig. Besétálva 4-5 méter széles természetes strandot találunk, kavicsos fövennyel, átlátszó, tiszta vízzel. Nyáron, ilyen vízállásnál térdig különösebb veszély nélkül be lehet gázolni, novemberben ez már nem tanácsos.

Tovább haladva, a Palatinus strand északi felével egyvonalban a partfalból kifolyócsőn csorog a tiszta víz. A víznek gondos kezek régebben kis medencét kerítettek el, amiben akár meg is lehetne mártózni. De a kővel kirakott medence belseje a kristálytiszta víz alatt zöldesen nyálkás, valószínűleg eléggé csúszik, és a víz hőfoka is hideg, ezért a fürdőruha a hátizsákban marad. De nem sokáig.

Úgy kétszáz méterrel feljebb, a Palatinus télen is nyitva tartó, külső meleg vizes medencéjével egyvonalban újabb kifolyócső okádja magából a vizet. Az ide önzetlen, ismeretlen kezek által kiépített medence újabb, valószínűleg később rakták ki.

Ezt már muszáj volt kipróbálni. A vetkőzés-öltözés a hideg kövön kissé körülményes, de ha már bent vagyunk a vízben, nagyon kellemes. A kiömlő termálvíz 40 fok meleg lehet, a kirakott, finomsóderes aljazatú kőmedencében teljesen tisztán buzog és hömpölyög. Olyan az érzés, mintha egy természetes jakuzziban üldögélnénk, 40-50 centivel a Duna vízszíne felett. 

A fürdőmedence a futók és sétálók által használt fenti útról, futókörről egyáltalán nem látható. Rejtettségének köszönhetően valószínűleg nem sokan tudnak róla, erről tanúskodik, hogy környékén alig van szemét. Nyilván magasabb vízállásnál ez a különleges lehetőség is eltűnik.

A fürdő után a Margit hídig tartó szakaszon egy úszó evezős bázis és és egy másik úszómű rögzítőköteleit kell még kerülgetni. Fent már látszanak néha a futók, mögöttük pedig a sportuszoda épületének, majd az Úttörő Stadionnak a körvonalai. Kevesen tudják, de a két sportlétesítmény közé a hetvenes években majdnem egy 80 méter magas szállót építettek, a Duna fölé kinyúló első emeleti résszel.

A hídhoz közelítve a hídköz íve alól fokozatosan kibukkan a távolban a Mátyás-templom tornya, a Budai Vár kupolája, majd legvégül a Gellért-hegy a Szabadság-szoborral. A sziget déli szigetcsúcsa nem annyira látványos, mint az északi, mert elállja a kilátást a Margit híd hatalmas központi pillére. Most egészen a pillérig, sőt annak lába mellett egy kicsit még beljebb be lehet menni a Duna-mederbe.

A csúcsnál visszafordulva északnak ismét népszerű partszakasz kezdődik, ez a sok szétszórt szemétből megállapítható. Innen mintegy kétszáz métert megtéve vissza is érünk a kiindulóponthoz.

A túraútvonal hossza a GPS-track alapján 5,9 kilométer, azaz 600 méterrel hosszabb, mint a szigeti futókör, mert kijjebb is húzódik, és nem vágja le az északi szigetcsúcsot. A túrát kényelmesen, nézelődve bő két óra alatt le lehet sétálni. Érdemes strapabíró cipőben, kényelmes öltözetben nekivágni.

A szemét csak néhány ponton zavaró, mivel elképzelhető, hogy a Duna alacsony vízállású időszakai a jövőben egyre hosszabbak lesznek, érdemes lenne számolni ezzel az úttal is a szigeten, és jobban takarítani. Ilyen különleges, központi elhelyezkedésű, közvetlen vízparti, hosszú, látványos panorámával kísért körsétánya valószínűleg a világ egyetlen városának sincs.