Tarr Hajnalka évek óta alig jár el otthonról: képzőművész, a műterme a lakásában van. Azt mondja, egy átlagos héten egyszer lép ki józsefvárosi lakásából, a többi napon csak a kutyáját, Lilit viszi sétálni. Nagyjából úgy él, ahogy most, a járvány miatt mindenkinek kéne, csakhogy neki ez a megszokott életmódja. Mára virradóra hosszú posztot írt a Facebookra arról, hogy az ember az életmódjával, de főleg mentálisan miként tud alkalmazkodni ehhez a helyzethez.
A legtöbben nem vagyunk hozzászokva ahhoz a nyugodtabb, befelé forduló, szemlélődő működéshez, amiről a poszt szól. Most viszont mindenki kap rá esélyt, hogy egy kicsit belekóstoljon (akár a gasztronómiai tanácsok elhagyásával). Csukjuk be az ajtót, és próbáljunk kicsit önmagunkra figyelni: kalandra fel!
Az írást minimális szerkesztéssel a szerző engedélyével közöljük.
Látom itt a Fb-on, hogy sokak írják ki, hogy maradj otthon, maradjatok otthon, ésatöbbi. Ez azért lenyűgöző, mert olyan, mintha csinálni kéne valamit, amire biztatjuk egymást, hogy csináljuk. Én, több évtizedes otthonmaradási ill. minimum otthonmaradásra törekvési kísérlettel a hátam mögött úgy érzem, professzionális otthon maradó vagyok, így a legjobb, ha rám hallgattok:
az otthon maradást azt úgy kell csinálni, hogy nem mész ki az ajtón.
Van az az ajtó, amin ki szoktál menni, és egyszerűen nem mész ki rajta. Ha nem mész ki az ajtón, az szükségszerűen magával vonzza azt, hogy máris otthon maradtál. Óránként ellenőrizd, hogy az ajtón kimentél-e. Ha nem vagy kint, otthon kell lenned.
Az "otthon maradás" elképesztően pontosan fejezi ki az otthon maradás mibenlétét, ennél találóbb kifejezést nem is találhattak volna ki rá. Kifejezetten a kintlevés szempontjából kapta a nevét. Én például nem otthon maradok, hanem eleve ott vagyok, és kint nem maradok. De ti fordítva éltek: akkor maradtok otthon, amikor nem mentek ki.
Namármost úgy kell elkezdeni az otthonmaradást, hogy áthelyezitek az alaphelyetek elgondolását a fejetekben. Az alaphely az otthon: ezért vettél lakást sok hitellel, hogy ott legyél, ne mindenhol máshol. Otthon legyél mindig. Ha nagyon muszáj, akkor ne legyél otthon, de miközben elmész és távolodsz otthonról, tudjad, hogy ez egy ideiglenes, orvosolandó helyzet, ami akkor orvoslódik, ha hazatérsz.
Szóval otthon vagy.
Olyan mint a levetkőzés: az ember, ha pucér, nem levetkőzik, hanem nem öltözik fel.
Reggel felkelsz és nem öltözöl át, max. otthoniba, a pizsiből. Megreggelizel, és nem kapkodsz, mert nem mész sehova.
Miközben reggelizel, átgondolod, hogy mi az a két, maximum három dolog, amit a mai nap meg kell csinálnod, és abból mit szeretsz a legjobban csinálni. A maradék kettőt megcsinálod délelőtt, délutántól éjjelig pedig azt csinálod, amit szeretsz. Ha négy dolog van, sajnos a negyedik átkerül másnapra.
Háromnál több dolgot nem szabad csinálni!
Azt is csinálhatod, hogy kijelölsz egy napot, amikor kimész, és megcsinálod a háromnál több (negyedik és ötödik) dologból álló halmaz összességét, vagy amennyit csak bírsz. De akkor az a nap kuka, mert ki kellett menned, és nem maradtál otthon.
Nem kell fésülködni. Cipőt se húzz. Fogat moss, az jó. Meg arcot. Fésülködni hülyeség. Nem kell sminkelned, semmit nem kell, amit csak azért csinálnál, mert kimész. Rájössz, hogy elég, ha van pár ruhád, több otthoni, mint kinti, mert az otthoniak ugye koszolódnak, mivel abban vagy egész nap. Kint csak kifutsz, így nyilván tiszta marad a kinti, hiába koszosabb kint.
Amikor elfogy az étel, elmész, és két zsákkal veszel. Ha ügyes vagy, egy teljes hétig nem kell kimenned venni még élelmiszert. Ne főzz, baromság. Ha főzni akarsz, máris egy halom élelmiszert akarsz vásárolni, mert egy átlag magyar kaja egy csomó valamiből van összerakva, és ha már másnap mást eszel, akkor amit másnap csinálsz, az újabb minimum öt dolog (só és fűszerek is beleértve), és ez baromi sok agyalás.
Olyasmit vegyél, amit egyszerűen megehetőre puhítasz. Nem kell variálni. Brokkoli-megfőve, vagy félig-meddig megsütve. Répa. Karfiol. Gomba (nem jó, három nap után már nem friss egyáltalán, de persze fini és számolhatsz úgy, hogy akkor az első három nap elfogy). Tejföl: bármire teszed, már-már paprikáscsirke. Olasz szószok: marha jók vannak 450 ért is, és bármire ráteszed, pl a brokkolira, máris olyan, mintha a fél napodat elbasztad volna erre a kajára, pedig nem. Tojás: egy másodperc. Szóval nem kell túlragozni: gnocchi, tészta.
Most, hogy otthon vagy, foglalkozhatsz olyan dolgokkal, amikkel utoljára gimi alatt tudtál. Olvashatsz rengeteget.
Beszélgethetsz nem munkáról azzal, akivel egy fedél alatt élsz. Gondolkozhatsz. Feltehetsz magadnak kérdéseket.
Adhatsz magadnak akár 3 hetet is, hogy megszülessen a válasz, nem kell sürgetned, hogy holnap reggelig, mert akkor már tárgyalásod van és a figyelmednek annyi.
Gyerekek, ez egy téveszme, hogy kint kell élni. Nincs kint semmi. Emberek dolgokat csinálnak, de már minden dolgot ismersz, meg minden embertípust, olyan sztereotip az egész élet, hogy nincs új a nap alatt. Az emberek ugyanúgy vannak, ugyanazt mondják, ugyanazt csinálják, ami ugyanúgy végződik. Mindenkinek van gyereke, a gyerekekkel is ugyanaz van, és mindenki meghal. Semmi extra nem történik, amiért olyan sokat kéne kint lenni.
Sokkal izgibb, hogy magad vagy, és megnézheted, mi is a viszonyod ehhez. Csinálhatsz mondjuk mozaikot. :) Én szeretném ha így élnénk. Három dolog/nap, nem több. Tudom, hogy nem lehet, de használjátok ki ezt a remek otthon maradást. Tudom, pénz stb, de most nem a realitásról beszélek. Hanem arról, hogy otthon maradni nem csinálás. Nem kell csinálni.
A lényeg, hogy nem csinálsz. Nem elhatározol, nem meglépsz. Egyszerűen nyugton vagy. A nyugton levést nem csinálni kell.
No csinálás. Telefont hálóba bevinni tilos. A többi kütyüt is. Na pá.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
