Ha befejezek egy dolgot, azonnal belevágok a másikba. Nem szeretem a semmittevést, folyamatosan bizonyítani akarok, egy szerencsejátékos vagyok
– foglalta össze filozófiáját Pierre Cardin, aki nagyon sok mindenben volt úttörő. Ő reformálta meg az haute couture divatot és tette elérhetővé szélesebb körben, ő volt az első, aki saját nevét márkaként használta, avantgárd, futurisztikus stílusa pedig még mindig nagyon sok kortárs tervező kreációiban visszaköszön.
Pierre Cardin 1922. július másodikán született az olaszországi San Biagio di Callaltában Pietro Cardin néven. Kétéves volt, amikor családja a fasizmus ellen menekülve Franciaországba költözött. Cardin apja jómódú borkereskedő volt, de az első világháborúban elvesztette vagyona nagy részét. A tizenegy gyerekes család Franciaország déli részén, Saint-Étienne-ben telepedett le. Habár édesapja építésznek szánta, hamar kiderült, hogy Pierre-t egy másik szakma sokkal jobban vonzza. Már gyerekként nagyon érdekelte a divat, a szomszéd gyerekek babáit öltöztette, majd 17 évesen beállt segédnek egy szabóhoz Vichyben. A fürdőváros akkoriban a francia kormány székhelye volt, miután Hitler csapatai az ország több mint felét megszállták. A háborús években a fiatal Pierre éjszaka könyvelést tanult, napközben titkárként dolgozott a Vöröskeresztnél. A háború után költözött Párizsba, ahol először a Paquin divatháznál dolgozott, de innen gyorsan átigazolt Elsa Schiaparellihez.
Ekkoriban ismerkedett össze Jean Cocteau-val, a híres filmrendezővel, aki felkérte, hogy tervezzen pár barokk stílusú kosztümöt és maszkot a Szép és a szörnyeteg (La belle et la bête) című filmje számára, és ő mutatta be Christian Diornak is, aki 1946-ban maga mellé vette szabónak, így Cardin aktívan segédkezett a new look divatirányzat megszületésénél. A második világháború, a nélkülözés évei után a nők ismét feminin ruhadarabokra vágytak, és az új stílus tervezői megadták nekik ezt, ekkor jöttek a felül szűk, derékban karcsúsított és óriási szoknyarésszel rendelkező ruhák. És igen, ennek az irányzatnak a szöges ellentétét teremtette meg az alakot elrejtő, uniszex kollekcióival Pierre Cardin, amikor a saját lábára állt.
Cardin nem tagadta, hogy sokat köszönhet Diornak, de 1950-ben saját üzletet alapított. A legendás divattervező állítólag nem sértődött meg, hogy tehetséges alkalmazottja önállósodott, sőt egy csokor rózsát küldött a szalon megnyitójára, és később hozzá irányította azokat a vendégeket, akikkel ő már nem tudott foglalkozni.
Pierre Cardin karrierje igazán akkor indult be, amikor 1951 őszén 30 jelmezt tervezett egy nagyszabású velencei álarcosbálra. A Palazzo Labia freskós termeiben megrendezett Le bal oriental az „évszázad partija” volt – az európai felső tízezer első nagy társasági eseménye a háború után. 1953-ban mutatta be első női kollekcióját, és 1954-ben a szokatlan formájú, buggyos szoknyájú „buborékruha” nemzetközi szinten is ismertté tette. Ekkor nyitotta meg első butikját Eve néven a párizsi rue du Faubourg Saint-Honoré 118. szám alatt. Tudatosan kereste az új inspirációkat, és 1957-ben Japánba utazott, hogy megismerkedjen a távol-keleti divattal. Itt a Bunka Divatiskola vendégtanára lett egy hónapra, és ebben az évben férfiaknak szóló üzlete, az Adam is megnyílt, ahol színes nyakkendőket és mintás ingeket lehetett kapni.
1959-ben megalkotta az első női ready-to-wear kollekcióját a párizsi Printemps áruház számára. Akkoriban ez forradalmi tettnek számított, az elit divatvilág elzárkózott a hétköznapi használatra szánt tömegcikkek tervezésétől. Cardin megfizette a lépés árát, mivel kitették a francia haute couture tervezők szövetségéből, a Chambre Syndicale-ból. Az haute couture akkoriban még azt jelentette, hogy a divatházak saját szalonjaikban a tehetős ügyfelek számára kézzel, méretre készítettek méregdrága ruhákat, és az exkluzív darabokkal üzletekben nem lehetett találkozni. Pierre Cardinnek ez nem szegte kedvét, sőt 1960-ban elkészítette az első ready-to-wear kollekcióját férfiak számára, forradalmasítva ezzel a másik nem divatját is, hiszen addig mindenki szabónál, rendelésre készíttette az ingeket és az öltönyöket. Emiatt hivatásos férfimodellek sem voltak még, Cardin ezért körbetelefonált párizsi felsőoktatási intézmények dékánjainak, hogy küldjenek hozzá diákokat. A női és férfi vonalat idővel gyerekkollekció is követte, 1966-ban Párizs összes hármas ikrét meghívták, hogy modellkedjenek az első bemutatón. Ebben az évben a rue du Faubourg Saint-Honoré 59. szám alatt megnyitotta saját, hatszintes divatáruházát és stúdióját, ami még ma is működik.
Semmi szégyellnivaló nincs abban, ha az ember elhagyja a szalonok aranyozott világát az utcai divatért. Én nyitottam ki az haute couture ajtaját a szocializmusnak.
Az idő őt igazolta, hiszen ha valaki meghallja, hogy Pierre Cardin, akkor rögtön a nevével ellátott férfiingek jutnak eszébe. De a neve nem (csak) a minőségi konfekcióval forrt össze. A francia divattervezőt lenyűgözte a kozmosz – az űr iránti rajongása és japán körútja ihlette a nagyon futurisztikus és nagyon avantgárd Space Age stílust. Ahogy az elnevezés is mutatja, Cardin érdeklődése szinkronban volt a korszellemmel, hiszen az 1960-as évek az űr meghódításáról és a technológiai optimizmusról szólt. Kollekcióihoz olyan modern anyagokat használt fel, mint a PVC, és ami a formavilágot illeti, mindent a geometriának rendelt alá – saját bevallása szerint a kedvenc formája a kör volt, mert az a holdra emlékeztette. Persze a sokszögeket sem vetette meg, elég megnézni egyik leghíresebb kreációját, a Cardine-t, amit 1968-ban mutatott be Lauren Bacall színésznővel. Bacall mellett a kor olyan nemzetközi hírességeinek tervezett ruhákat, mint Jacqueline Kennedy, Mia Farrow, Jeanne Moreau, Evita Perón és Joe DiMaggio. A Cardin-birodalom az 1970-es években egyre növekedett, néhány évente nyíltak újabb üzletei Párizsban, az 1980-as években pedig már Franciaországon kívül folytatódott a bővülés.
Ő volt egyébként az egyetlen, aki magára ölthette azt az űrruhát, amit Buzz Aldrin viselt a holdra szállásnál, 1971-ben pedig maga is tervezett egy öltözéket a NASA számára. És bármennyire is tűntek akkor nagyon különlegesnek és múzeumba valónak a bemutatókon szereplő ruhái, saját bevallása szerint a praktikum, a használhatóság, a kényelem mindig nagyon fontos szempont volt számára. Ezért is kérte fel több cég is, hogy alkosson számukra uniformisokat, a kliensei között szerepelt a Pakistan International Airlines, sőt a 1984-ben Malév is. Nem ez volt az egyetlen kapcsolódása Magyarországhoz: egy céges megállapodás keretében 1982-től forgalmazták itthon a ruháit, 1988-ban az olimpiai csapatnak tervezett formaruhát, és évente divatbemutatókat is rendezett Budapesten.
Pierre Cardin egyébként mindig nyitott volt a szocialista és a keleti országok felé. 1978-ban látogatott el először Kínába, ami egy hosszú, gyümölcsöző kapcsolat kezdete volt, egy évvel később már divatbemutatót tartott Pekingben és Sanghajban, 1996-ban pedig felkérték, tervezzen ruhákat a közalkalmazottaknak, 2007-ben a Góbi sivatagban tartott divatbemutatót. Fontos mérföldkő volt a karrierjében az is, amikor 1991-ben a moszkvai Vörös téren mutatta be aktuális kollekcióját 200 ezres tömeg előtt.
Van még valami, amivel Pierre Cardin magára haragította a szakmát, ő volt az első, aki saját nevét márkanévként használta, és rátetette a ruhákra, amiket tervezett. Idővel egyéb termékeken is feltűnt a Pierre Cardin név. És nem, nem csak parfümökön, volt saját edénykészlete, órái és gurulós bőröndje is. Nem meglepő lépés ez egy olyan embertől, aki úgy gondolta, hogy a divat egyszerre üzlet és művészet.
Ha profitálhatok a saját nevemből, akkor miért ne tenném meg?
– tette fel a kérdést. Akkoriban ezt sokan ellenezték, mert úgy gondolták, rosszat tesz a szakma hírnevének, Cardin saját magát értékteleníti el. Ma viszont már nehéz elképzelni, hogy volt olyan időszak, amikor a luxusmárkák ruhadarabjairól és kiegészítőin nem ugrott le a logójuk vagy nevük. Idővel meg is bocsátott neki a divatvilág, háromszor kapta meg (1977, 1979, 1982) az aranygyűszűt, amit azoknak a francia tervezőknek ítélnek oda, akik abban a szezonban a legkreatívabb kollekcióval rukkoltak elő. 1974-ben pedig ő lett az első haute couture divattervező, aki a Time magazin címlapján szerepelt.
Pierre Cardin élete nem csak a divatról szólt.
Ahogy idősödött, Cardin egyre inkább élő klasszikussá vált. Már 1980-ban megrendezték az első életmű-kiállítását a New York-i Metropolitan Museumban; ezt követte a második nagy tárlat 1990-ben, a divatház alapításának negyvenedik évfordulóján a londoni Victoria & Albert Museumban, a harmadik 2000-ben az Espace Cardinben, és a negyedik a hatvanadik (!) évfordulón Sao Paolóban. 2006-ban nyílt meg saját múzeuma Párizs egyik külvárosában, ami 2014-ben egy központibb helyszínre költözött.
Az utóbbi évtizedben többször is felmerült, hogy eladja a divatházát, de ez végül nem történt meg.
Ha nincs elég pénze, ne vegye meg. Én akkor is nyugodtan halok meg, ha nem adom el a cégem. Senki sem kényszerít rá. Engem nem érdekel a pénz, csak a siker
– fakadt ki egyszer a tervező, aki 2011-ben 1 milliárd eurót kért volna a cégért, és aki két évvel korábban azért két kínai vállalatnak eladta a luxusmárka kínai használatára vonatkozó jogokat.
Pierre Cardin persze több volt, mint egy tehetséges tervező és egy sikerre éhes üzletember. A kulturális projektek mellett 1991-ben az UNESCO jószolgálati nagykövete lett, 2009-ben pedig a FAO, vagyis az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete is jószolgálati nagykövetté választotta.
Sok más divattervezővel ellentétben Cardin kerülte az extravagáns gesztusokat, mindig makulátlanul elegáns, hűvös és józan üzletember benyomását keltette, és nagyon sokáig egyáltalán nem beszélt a magánéletéről. Csak idősebb korában vált egy kicsit nyíltabbá, és kezdett beszélni a múltjáról, többek közt kapcsolatáról Jeanne Moreau színésznővel. „Homoszexuális voltam. Soha nem volt nőkkel fizikai kapcsolatom. Jeanne ledöbbentett. Olyan gyönyörű volt, amilyen gyönyörűt csak álmodni tudtam. Érzékeny. Intelligens. Egy transzcendens jelenés” – emlékezett vissza évtizedekkel később egy interjúban. 1961-ben találkoztak, kapcsolatuk négy évig tartott, és Cardin élete végéig bánta, hogy a színésznő műtétje miatt nem születhetett gyerekük.
(Borítókép: Pierre Cardin 2014-ben. Fotó: Etienne Laurent / Anadolu Agency / Getty Images)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
