Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Perbenyik címere nem sejtet dicső múltat. Egy paraszt magokat szór a földbe, sehol egy vár, egy páncélos lovag, egy korona. A középkorban vásárhely volt, az újkorban egy időre elnéptelenedett. Az itt rendezett országos hírű lóversenyen egyszer Kossuth Lajosnét is vendégül látták, a csehszlovák időkben pedig büntetésből megszüntették a futballcsapatot, mert a csapattagok illegálisan jártak át Magyarországra meccset játszani. És ne feledjük: Perbenyik volt egy időben a felvidéki magyar szumósport központja, ekkoriban a helyi Majláth-kastélyban edzettek a környékbeli szumóbirkózók.
A nagyon szegény Kelet-Szlovákiában járunk, ez nem a szlovák paradicsomként emlegetett középső országrész, pláne nem Pozsony. A közeli települések, így Tőketerebes vagy Tiszacsernyő akkor tett szert (két)országos hírnévre, amikor romák kifosztották az élelmiszerboltokat. Perbenyik mindezek ellenére takaros, kilencszáz lelkes falu, 18 százalékos szlováksággal.
Bevalljuk, akkor hallottunk róla először, amikor november végén uráncsempészeket fogtak a falu határátkelőhelyén. A csempészeknek nem volt szerencséjük, talán december 21., a schengeni határnyitás után már nem buktak volna le. Fülöp Pál polgármester szerint egyébként a határnyitás különösebb változást már nem hoz, a határok már most könnyedén átjárhatók, a határőrök csak azt nézik, hogy darabszámra megvan-e az útlevél.
Igaztalanok lennénk, ha Perbenyiket az uráncsempészéssel azonosítanánk (vagy éppen az atomhulladékkal: a minap is hermetikusan lezárták a falut, amikor temelini erőmű atomszemetével megrakott hosszú szerelvény áthaladt Perbenyiken, a rendőrök és katonák pedig szinte vállt vállhoz vetve álltak a sín mellett). Itt él ugyanis Balog József.
A 85 éves ember a falu leghíresebb lakója, Perbenyik honlapján három fotót is szenteltek neki, Kerekes Péter pedig filmet is készített róla. Ugyanis Balog József különösen díszített háza a falu egyik, ha nem a leghíresebb látványossága: a faluba tévedők ha elhaladnak előtte a Fő utcán, csodálkozva állnak meg, és ha van náluk bármiféle képrögzítő eszköz, akkor garantáltan előkapják azt. A honlapon látott képek (Balog József házdíszítés közben, Balog József maga varrta ingében pózol háza előtt, Balog József háza nyári pompájában) adták meg az utolsó lökést, hogy felkerekedjünk és négyórás autózás után a magunk szemével is lássuk a csodás házat.
Királyhelmec felől érkezünk a faluba, áthaladunk a sorompókkal védett vasúti kereszteződésen, majd egy idős nőtől kérünk útbaigazítást. Először nem kapcsol, azt mondja, hogy sok Balog lakik a faluban, nem tudja, hogy akit mi keresünk, melyik lehet. Majd amikor mondjuk, hogy milyen házat keresünk, elmosolyodik és mutatja, hogy csak menjünk tovább, nem messze, bal kézre lesz a ház, nem téveszthetjük el.
És tényleg, nem lehet eltéveszteni. Egy bádogtetős családi ház mellett áll az épület, ami szinte magához mágnesezi a tekintetet. Mint egy mézeskalácsház, vagy más szemszögből: mint egy hatalmas ragadós kocka, amit meghempergettek egy szeméttelepen - mindenféleképp rendkívüli látvány. A ház maga tulajdonképp nem is látszik a ráerősített tárgyaktól, épp csak a tető cserepei árulkodnak arról, hogy valahol a hulladékbunda mélyén emberkéz építette lak áll.
A szemmel láthatóan tudatosan szerkesztett, de mégis kaotikus dekorációt vizslatva lassan elkülönülnek a rétegek: a tükör- és cserépdarabokból, kavicsokból készített díszek tűnnek a legrégebbiknek, szinte el is vesznek a rájuk rakódó, lehető legváltozatosabb forrásból származó műanyag tárgyak közt. A legjellegzetesebbnek az eldobott babák és más gyerekjátékok alkalmazása tűnik, a ház homlokzatának legtöbb pontján szembenéz a szemlélővel vagy egy műanyag gyerekfej, vagy valamilyen játékállat. Jellemző még az autókerekekről származó dísztárcsák szerepeltetése a nagy egészből lebontható kisebb kompozíciókban, a kerek, nikkelfényes, domború vagy éppen homorú oldalával felszerelt fémdarabok csillanva verik vissza a nyugvó nap sugarait.
A kis nyárikonyhára is átburjánzó már-már organikus díszítésben nagy szerepet kaptak a különféle petpalackok is. A kiürült üdítős, napraforgóolajos flakonokba más, le nem bomló műanyag szemét van gyömöszölve, a különös palackposták csoportokban lógnak a szőlőlugas fagycsípte fürtjei közt. A ház legszembetűnőbb motívuma azonban az idő. A soha vissza nem térő percekre a mozdulatlan mutatójú órák számlapjai figyelmeztetnek, míg a múló éveket a kábelekből hajlított, kerek tányérokból és dísztárcsákból kirakott évszámok jelzik - a figyelmes szemlélő egészen 2006-ig követheti a díszítés menetét.
Egy arra járó helybéli férfit kérdezünk, hogy hol a ház gazdája. "A lányánál lakik, nem nagyon tud már járni az öreg, inkább csak fekszik" - mondja. A férfi egyúttal rögtönzött idegenvezetést is tart nekünk, megmutogatja a ház érdekesebb részeit és bíztat, hogy nyugodtan menjünk be az udvarba, bátran nézzük meg onnan is a díszítést. "Nem volt flúgos az öreg, ő így élte ki magát. Aki pedig erre vetődik, az csodájára jár a házának" - mondja, éreztetve, hogy Perbenyik büszke a különc Balog Józsefre. Egy fiatal lányt is megállítunk, ő is lelkesen tart kiselőadást a helyi látványosságról, sőt azt is elárulja, hogy otthon ő is szokott próbálkozni mindenféle felesleges hulladékanyag kreatív hasznosításával.
A hulladékház ura készült fogadásunkra (a polgármester szólt neki előző nap, hogy meglátogatnánk), frissen borotválkozva, maga készítette ingében (a ruhadarabot a perbenyiki textilüzemből kapott maradékanyagokból állította össze) ül lánya házában egy ágyon, a szobában vele van felesége is, akivel 52 évvel ezelőtt házasodtak össze. Az öreg férfi még friss emlékezettel, de más össze-össze akadó szavakkal beszél életéről és művészetéről - merthogy ő művésznek tartja magát, akinek háza az életműve.
"Három évet töltöttem hadifogságban a ruszkiknál" - mondja Balog József. Szívesen beszél az embert próbáló háborús évekről és mutatja is az oroszoktól kapott "ajándékot": a tönkrement jobb térdét, ami miatt már csak bottal tud járni és úgy is csak nehezen. Ezért is hagyta abba idén nyáron a háza dekorálását, a maga mögött hagyott évek súlyával a vállán ugyanis már nem tudott több díszt a tetőn és a falakon elhelyezni. "1975-ben kezdtem a házamat díszíteni. Hogy miért? A bennem lévő fantázia késztetésére. Mert minden emberben van olyan képzelőerő, amit kifejezésre kell juttatni. Én így érztem, hogy így kell tennem, ebben állt az én művészetem." És tisztában van vele, hogy ez a művészet másoknak is sokat jelent: örömmel tölti el, hogy szinte egymásnak adják nála a kilincset a forgatócsoportok, tévések, újságírók, fotóriporterek. "Ha kenyeret nem is, de munkát adok nekik" - mi meg csak nagyokat bólogatunk erre.
"Suszterként dolgoztam Bodrogszerdahelyen" - mondja és mutatja is a fotókat, amiken munka közben látható. Egészen nyolcvan éves koráig javította mások kitaposott cipőit, de egyértelmű, hogy mégsem ez jelentette az életét. "Munka után díszítettem a házat. Mindig tudtam, hogy hova mit kell raknom, ennek megfelelően kerestem mindig a mások által eldobott tárgyakat" - meséli. És hogy összességében mi értelme volt a ház bizarr felöltöztetésének? "Aki látja, örökre megőrzi emlékként, nem felejti el, hogy Perbenyiken milyen csudát látott. És ha letelnek az éveim, a ház emlékezteti majd az embereket arra, hogy Balog János itt élt ebben a faluban."
A falu pedig örül, hogy ilyen csodabogár lakója van. "Hollandiában a naiv művészek fesztiválján aranyérmet nyert a mozaikokkal díszített házával" - mondja elismerően Fülöp Pál, Perbenyik polgármestere, bár azt némileg sajnálja, hogy Balog József áttért a műanyaghulladék felhasználására. "A városi hulladéktelepről hozta el célirányosan azt a szemetet, ami kellett neki. Azt mondta, hogy az is van annyira tartós, mint amennyire neki kell." A polgármester egyelőre nem tudja megmondani, hogy mi lesz a ház sorsa, hiszen "korai még erről beszélni". Annyi bizonyos, hogy érdemes a Fő utcai csodát nyáron is felkeresni, amikor a kizöldült lugas és a lábosokba, fazekakba ültetett virágok zöldjében a világ legtermészetesebb építményének tűnik a különös ház.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
