Éles teszt: Barcade

Szakadt kisvárosunk a nyolcvanas évek elején összesen két high-tech csodával büszkélkedhetett: a tízemeletes házban üzemelő lifttel és a Jereván presszó sarkába állított játékgéppel, a Phoenixszel. A két csoda egyből külön táborokra osztotta a szabadidő kulturált eltöltésére vágyó ifjúságot: az egyik tábor liftezni járt a tízemeletesbe, a másk meg lövöldözni a Jerevánba. Mi lenéztük a vidámparkozókat; az utóbbi táborba tartoztunk, természetesen. Nem szégyelljük hát a szemünk sarkából kigördülő könycseppet, amikor évtizedek múltán ott állunk Brooklynban, egy kisikált garázsban, és remegő kézzel megnyomjuk a "Single player" gombot a Phoenixen. Végülis apánk volt, anyánk, bébiszitterünk és osztályfőnökünk egyben. Egy könycseppet csak megérdemel.

A Barcade tulajdonosai és üzemeltetői sem tagadják gyökereiket.
- Sokat játszottál gyerekkorodban? - kérdezzük Pete-et, aki ötödmagával egy hónapja nyitotta meg a helyet a Union sugárúton, és most éppen a pult mögött bizonyít.
- Sokat bizony.
- És jól ment?
- Nem - feleli Pete -, de mióta kinyitottunk, egyre javulok. Van időm gyakorolni.

Pete maga 34 éves, és a törzsközönséget is hasonló korúnak saccolja. Kell is ahhoz néhány ránc meg szarkaláb, egyezünk meg, hogy valakit könnyekre fakasszon egy Asteroids vagy egy Commando, nem is beszélve a Tetris joystickkel irányítható változatáról. Pete elmeséli, hogy a gépeket a netről, az e-bayről, innen-onnan szedték össze, és külön büszke arra, hogy ma is negyeddollárossal mennek, mint annak idején. Ezen a menedzsment nem is kíván változtatni, hiszen az eddigi fényes üzletmenet azt bizonyítja, hogy a gyerekkorban szerzett rutin nem pótolja a megkopott reflexeket. Nyelik is a gépek a pénzt szorgalmasan. A Barcade tulajdonosai most éppen raktárt keresnek, mert szeretnék forgatni a vasat, nehogy megunja a nagyérdemű a játékokat.

A söröket már forgatják - a kínálat hetente változik. A Barcade egy időben összesen 25 különböző úgynevezett microbrew-t, boltokban általában nem kapható, kisszériás sört csapol, a coloradoi Avery IPO-tól, ami arany-narancsszínű, virágos és komlós ízű, egészen a Pennsylvaniában főzött Weyerbacher Autumn Festig, ami viszont színre borostyán, ízre lágy maláta. Mindezt az A4-es papírra printelt itallapról, illetve a krétával telefirkált tábláról lehet megtudni, nyilván mert az arannyal nyomott műbőr étlap kevéssé illene a minimálhangulathoz.

Éles teszt

A Barcade éles tesztjét természetesen a Phoenixszel kezdjük, de már a harmadik szinten kiesünk, mert parányi űrhajónkon kifognak a tojásból kikelő sasok által tojt tojások (gyengébbek kedvéért: bombák). Az életmentő pajzsot elvből nem használjuk, mert hurráoptimizmusunk azt sugallja, hogy jól jön még az a főnixszel való végső összecsapás során.

A végső összecsapás sajnos elmarad, mert közben kénytelenek vagyunk megkezdeni az éles teszt második részét, a microbrew-kóstolást. Egy helyi erősséggel, a Brooklyn Lagerrel indítunk, amely arany és borostyán, komló és maláta - és vele is folytatjuk. Vissza a Phoenixhez: a sasok egyre gonoszabbnak tűnnek; mintha több bombát tojnának, mint annak idején a Jerevánban. Biztos szoftverhiba, legyintünk, és visszatérünk Pete-hez, aki keserűség ellen a portsmouth-i Smuttynose IPA-t ajánlja (virágos aroma grépfrútos felhangokkal), majd ráerősít egy Southampton Secret Ale-lel (színre réz, ízre fahéj, szerecsendió és karamell). Újra Phoenix: meggyőződésünk ellenére használni kezdjük a pajzsot, de már az sem segít.

Diadal, emelt fő

És ahogy parányi lélekvesztőnket újra meg újra porrá zúzza az a rohadt sastojás, kénytelenek vagyunk fejet hajtani a zseniális üzleti modell előtt: aki szereti a Phoenixet is és a microbrew-t is, garantáltan ott hagyja a havi fizetését a Barcade-ben, mert a Phoenix utálja a microbew-t, és a microbrew is utálja a Phoenixet.

Mi azért nem hagyjuk annyiban. Csalárd módon átnyergelünk a Galagára, ami gyakorlatilag egy Phoenix-klón, sas helyett kígyóval. Romlatlan gyermeki énünk egy negyed dollár erejéig felülkerekedik a gonosz microbrew-n. Bal kéz a joysticken, jobb a Fire gombon. Laza terpesz. Szemünk nem a képernyőre, hanem valahová mögé fókuszál, hogy a periférián felbukkanó ellenséget is időben észlelhessük. Külvilág kizárva; a zajok megszűnnek, a fények elhalványulnak. Kevesen képesek erre: talán Annus Adrián koncentrálhatott így Athénban, közvetlenül a vizeletteszt előtt. Hullanak a kígyók, kapjuk az új életet, Pete pedig alig hisz a szemének: az első, a legelső negyeddollárossal felkerülünk a high scores lista harmadik helyére. Szerényen csak "AAA" néven írjuk fel magunkat, nem olyan sok az a 49470 pont, vannak még hiányosságok, van még tennivaló, érted, Pete. Kocsmából ennyire magasra emelt fővel azért még sohasem távoztunk. Teddy, az egyik tulaj dalmatája büszkén néz utánunk. Igazi hőst látott működés közben. Jereváni hőst.