Akiket a sárga csík becsapott

"A német főnökök is biciklivel járnak munkába, pedig a garázsban ott áll a BMW". Dr. Nagyot, a filozófia tanszék tanársegédjét nem a tény győzte meg, hanem az áhítatos hangsúly, ahogy Földes közgazdász a német és BMW szavakat ejtette. Mintha a mindent összefűző transzcendenciáról lett volna szó, nem pedig arról, hogy Földes közgazdász karlsruhei továbbképzésén tapasztaltak miatt mostantól ők is kerékpáron közelítik meg munkahelyüket.

Dr. Nagy és Földes közgazdász már sok mindent megéltek együtt, a gimnáziumban például lenyúltak egy üveg bonbonmeggyet a közértből, ami a másnapi, szaggató fejfájás és összeragadt szájak tapasztalatának birtokában egyébként már kevésbé tűnt jó ötletnek. Nem úgy, mint az igazán européer gondolat, hogy hagyják az Opel Astrát az újpesti lakótelepen, és a közeli kerékpárúton jussanak el a Lágymányosi híd budai hídfőjéhez, ahol Dr. Nagy majd frissen szakirodalmaz az ELTÉ-n, Földes közgazdász pedig az irodaház negyedik emeletén Excel-táblázatokkal bíbelődik boldogan.

Újpesti víztoronytól a Dózsa György útig: Vibrálás, bizonytalanság, iszlám

Földes közgazdász a 15-17 kilométeres útra egy órát számolt, így reggel nyolckor indultak el az újpesti víztoronytól. A közgazdász egy ideig lelkesen magyarázta a német városban látott pipec közlekedési hálózatot, ahol a villamospályákat, autóutakat, kerékpársávokat és járdákat úgy építették ki, hogy egy rendszert alkotva biztosítsák a harmonikus közlekedést.

Nem sokkal később azonban inkább elhallgatott, egyrészt, mert hangja viccesen vibrált az érthetetlen okból alkalmazott díszkövön rázkódva, másrészt figyelnie kellett, hogy ne menjen neki a bicikliút felét elfoglaló fáknak. A beszélgetés fonalát percekkel később megpróbálták újra felvenni, de az út közepén elhelyezett, jókora gödör beléjük fojtotta a szót.

Dr. Nagy javasolta, hogy tekerjenek gyorsabban, mert akkor a végén lesz idejük kávé mellett diskurálni, de a logikátlan nyomvonal miatt a reggeli a bizonytalan távolba csúszott. Nagyobb sebességnél ugyanis rögtön eltévedtek, és csak a bölcsen beszerzett kerékpáros térkép böngészése után találták meg a vad irányváltásokkal vezetett utat. A helyzet amúgy sem volt biztonságos, mert a kerékpárút a buszmegállók és a gyalogosjárda közt vezetett, így a bódék mögül a legváratlanabb pillanatokban toppant eléjük az utazóközönség.

Ekkor még csak a túra kezdetén, a Tatai úton, gyártelepek, autómosók és építkezések vidékén jártak. A környék fejlődése érezhető volt, a kerékpárutat ugyanis sóder és homok borította. A díszkő átadta helyét a járdára festett sárga csíknak, amely a bicikliutat volt hivatott jelölni. Azt azonban már nem lehetett tudni, hogy a csík melyik oldala az övék, így inkább csöndben tűrték a gyalogosok megjegyzéseit.

A Hungária körúthoz érve dr. Nagyot felvillanyozta a felüljáró tövében felfedezett iszlám imaház, többször kimondta a multikulturalizmus szót, a közgazdász viszont nem volt partner az eszmecserére, mert éppen fogalma sem volt, merre tovább. Jobb ötlet híján a logikus útirányt választották, és később meglepődve tapasztalták, hogy véletlenül az utat is erre vezették.

Városligettől az Üllői útig: Gesztusok, bonbonmeggy, szmog

A centrumhoz közeledve feltűntek a szemrevaló útjelző táblák, fényvisszaverő betűkkel ajánlgatva Budapest különböző régióit. A Dózsa György úton a szép gesztus ellenére is a gyalogosok közt kellett biciklizniük. Dr. Nagy a ligeten átvezető szakasz közben a természet idilljéről beszélt, Földes közgazdásznak azonban a közös bonbonmegylopás jutott eszébe: már nyolc óra negyven volt, és nagyon úgy nézett ki, a kaland ezúttal sem felhőtlen vidámságba torkollik, hanem inkább nagy késésbe. A filozófus lelkesedése, a realitással mit sem törődve, még töretlen volt, igaz, a Stefániára festett kerékpársáv egyik kereszteződésénél majdnem elgázolta egy figyelmetlenül kanyarodó autó.

Földes közgazdász komor jóslatai a Hungária körúton igazolódtak be. A sárga csík a száguldó kamionok és egy bokorsáv közti fél méterre kényszerítette őket, később az útra helyezett kukák közt szlalomoztak, miközben szmogot és építkezési törmelék porát hordta a szél.

Népligettől a Lágymányosi hídig: Balkán, trafipax, apátia

Még a Schopenhauer-szemináriumot tartó dr. Nagy sem gondolta, hogy léteznek olyan pontjai az országnak, mint a Hungária körút és Üllői út kereszteződése, ahol üres palackokat rugdosó hajléktalanok, Zsigulik szétflexelésével foglalkozó feketemunkások és hamburgerárusok közt kellett utat törniük. A magyar ugarra vonatkozó kijelentéseket Földes közgazdász csak azért nem kommentálta, mert éppen lebukott egy halom szemét mögé, remélve, hogy nem látta meg az autóval elsuhanó kollégája.

Tudta, hogy munkatársa percek múlva az irodában lesz, miközben neki át kell törnie a buszpályaudvarhoz igyekvők tömegén, akiket még csak nem is figyelmeztethet a bicikliútra, hiszen láthatóan egyikük sem volt képzett nyomolvasó, hogy a járda sárga maszataiból levonja a megfelelő következtetést.

A Lágymányosi híd előtt a két kerékpáros már inkább érezte magát lúzernek, mint européernek. Kedvetlenül kerülték ki a sávjukon parkoló trafipaxos autót, jó ideig bolyongtak a híd alatt vezetett kerékpáros labirintusban, majd fél tízkor szálltak le biciklijükről a híd budai oldalán. Dr. Nagy röviden hitet tett az egészségtelen és környezetpusztító életvitel mellett, Földes közgazdász pedig szó nélkül elviharzott az irodaház irányába, érezve, hogy késése okát nem fogja tudni megmagyarázni német főnökének.