Koffeinfüggők Budapestje

A jövő úgy fog kinézni, hogy a budapesti lakos egy Belgrád rakparti fa árnyékában felhörpinti a kávéját, aztán átballag a Ferenciek terének nevezett parkba, hogy eloldozza kerékpárját, és a csendes Petőfi Sándor utcán keresztül a Városház térig suhanjon. A tágas üvegépület egyik kiállítótermében megtekinti kedvenc bőrdíszművesének kiállítását, majd a kulturális töltekezést követően összefut barátaival a szomszédos pláza-árokban. A látottak megvitatása közben elsétálnak az Erzsébet téri liget egy teraszára, ahol egy kávé után mélyet szív a friss levegőből, és hazakerékpározik.

Ha megvalósul mindaz, vagy akár csak egy része is annak, amit a Budapest szíve ötletpályázat nyertesei terveztek a belvárosba, a helyiek legnagyobb gondja az lesz, hogy a vérnyomásuk ne szökjön túl magasra a rengeteg kávé miatt.

A négy díjazott (a budapesti főépítész által vezetett zsűri két második díjat adott ki) pályamunkája ugyanis arra az alapvetésre épül, hogy az autóknak el kell tűnniük a kerületből. Na jó, ezt nem merték kimondani, úgyhogy a forgalom részben elterelődik, részben a föld alá kerül, a maradék pedig egyirányú utcák útvesztőjében araszol majd. Az amúgy motorizáció függő lakosság dühét az építészek a felszabadult terület élhetővé tételével remélik csillapítani.

Az utak helyén ugyanis parkok és sétálóutcák lesznek, amelyeken életveszély nélkül, gyalog közelíthető meg például a Duna. Épül valamilyen reprezentatív üvegcsoda a Városház térre, sőt, egyesek még várárkot is ásnának, amelyben nem törött végtagú harcosokat, hanem kávézókat és üzleteket találna a betévedő.

Az ötletek elsőre vadnak tűntek, sőt, egy részük másodikra is. Lelkesedésünket mégsem tudjuk palástolni, ami egyébként nem feltétlenül jelenti, hogy építészeti-városrendezési álomterveket nyálaztunk át az utóbbi napokban.

A Belvárost újragondoló pályázó ugyanis már akkor megnyeri magának a budapesti lakost, ha a kétszer három sávnyi, dugóban veszteglő autósor helyére négy darab lombos fát tervez. Az ötletek szárnyalását egyébként nem akadályozták anyagi korlátok sem: a Főváros által kiírt, és összesen 40 millió forintnyi nyereményt szétosztó pályázat ugyanis nem írta elő, hogy mekkora összegig álmodhatnak a tervezők. Úgyhogy értékelésünkben mi sem ragadunk le a zord adatoknál, hagyjuk elveszni magunkat a gondtalan és nett Verne Gyula-i futurizmusban.

Budapest nem a leguánoké!

A kilencmillió forinttal jutalmazott első helyezett mindenek mögött álló ősforrásként az M0-ás körgyűrűt és a négyes metrót nevezte meg. Ha ezek elkészülnek, az autóforgalom jó része megszűnik, szögezik le, majd kezdődik is az ötletelés.

A terv leglátványosabb része a pályázat fő akcióterepeként megjelölt Városháza térre tervezett óriási terrárium, amelynek télen-nyáron kellemes klímájában leguánok helyett városlakók grasszálnak. A Merlin színház elől induló, és szinte a Deák téri templomig futó, magas üvegdoboz emeletein azonban nem csak korzózni és nézelődni lehet majd. A terrárium falai és szellős szerkezete mögé ugyanis egy funkcionálisabb épület tapad, irodákkal, kiállítóhelyekkel és természetesen kávézókkal.

A kiterjedése miatt inkább falnak tűnő dolog mögé teret terveztek, amelynek "elsődleges szerepe" misztikus okokból az, hogy "reprezentálja egy közép-európai nagyváros vitalitásának erejét". Úgy tűnik, a vitalitást a poroszos keménység reprezentálja, a Városháza klasszicista szárnyai és a magas, hosszú épület közötti tér a szürke kőborításnak köszönhetően bennünk ugyanis egy kaszárnyaudvart idézett meg. A dísztelenségen a terráriumból nyíló óriáskapu, a medence és a déli végbe ültetett fák sem oldanak.

Az esti "enyhe világítás" mellett az udvar mégis megfelelő helynek tűnik egy romkocsma-közönségnek indított szabadtéri szórakozóhely számára. Ez a társaság ugyanis szigorúan urbánus díszletek között is önfeledten mulat.

A növényzet kedvelőit a pályamunka további részei fogják elbódítani. Ők az összefüggő rendszerré szőtt sétálóutcákon, a Károly körúti fák közt juthatnak le a Belgrád rakpartra, ahol 12 méter széles sétány húzódik a házfalak mellett. A két sor fa árnyékában éttermek és - félünk kimondani - kávézók teraszai sorakoznak, lesz bicikliút és díszburkolat, ameddig a szem ellát.

Az autósok mindeközben egyirányúsított utcák labirintusában bolyonganak, hogy tényleg csak az merészkedjen be, akinek dolga van a környéken. Több lesz viszont a parkoló, hogy a lakók autójuk miatt azért ne költözzenek ki Újpestre.

I. díjas 9. sorszámú pályamű
Vezető tervezők: Koszorú Lajos, Golda János, Mohácsi Sándor, Madzin Attila
Társtervezők: Ónodi András, Balogh András, Szőke Tamás, Varga Bence, Baranyai István, Tábori Attila, Kucsora Zita
Szakági tervezők: Kiss Károly, Mlakár Vivien
Egyéb munkatárs: Bor Ferenc, Csizmazia Géza

Árokásás

Tökéletesen megértjük azokat az építészeket, akik ha az anyag nem láncolja meg képzeletüket, gigantikus, világító kristályt, vörös várárkot és romantikusan elszórt hidacskákat vizionálnak a Deák tere környékére.

Bár a második helyezett munka vezérfonala az egykori városfal ideológiai és valós nyomvonalát követi, a végeredmény mégis inkább olyan, mintha a pályázók egyúttal egy Asimov-regényből készülő film díszletének is el akarták volna sózni a koncepciójukat.

A Városház térre monumentális, zöld kristálytömböt terveztek, ami formailag úgy viszonyul a fentebb ismertetett terráriumhoz, mint Finta József David Bowie-hoz. Az épület oldalfalai szeszélyesen hajladoznak, teljesen végiglátni az egyes szinteken, a legfelső emeleten pedig fedett, fás, füves park található. Meglepő módon az egészet éppen az üvegkomplexum közepéből feltörő, vad kristálytorony simítja a környezetbe azzal, hogy magasságával és sziluettjével az Anker-ház kupolájára rímel.

Más kérdés, hogy egy ekkora épületet képtelenség megtölteni kiállításokkal, éttermekkel és kávézókkal, hacsak a városvezetés nem szoktat rá a koffeinre mindenkit, ötéves kor felett. Úgyhogy a megakristály tereinek sorsa nyilván a lepusztulás lenne, valami olyan végstádiummal, mint a Kőbánya-Kispesti metró- és civilizáció-végállomás.

A dekonstruktív üvegépülettel egy vonalban, a Gödör partján épülne még egy üvegépület, amely egyrészt valóban lezárt, értelmezhető térré tenné a most definiálatlan Erzsébet tér-Deák tere-Városház tér zónáját. Másrészt pedig ez lenne a Magyar Divat háza, ami helyett akkor mégis inkább maradjon definiálatlan a tér.

A hétmillióval jutalmazott második díjas terv kreatív ötlete, hogy a rendelkezésre álló teret lefelé növeli meg. A két épület közt húzódó, huszonöt méter széles árok a hajdani városfal vonalán futna, reprezentatív céllal, sok üzlettel, étteremmel és újabb kávézókkal. A tervező szerint az árok lenne "Budapest vörös szőnyege", ami miatt ez az elem a Vörös Várárok nevet kapta. A Vörös Várárokban futna egy darabon az üvegcsőbe zárt földalatti, és innen közelíthetnénk meg a metrót.

Így elbonthatnák a jelenlegi üvegkalickát, összefüggő térré alakítva a Deák teret. Nem ez lenne egyébként az egyetlen park a környéken: mivel a Károly körút és a Kossuth Lajos utca forgalma is a föld alatt fut majd, ezeken a placcokon is gondtalanul frizbizhet majd a lakosság.

A II. helyezett 33. sorszámú pályamű:
Vezető tervezők: Sári István, Károlyi István, Pestterv
Munkatárs: Szász Zoltán

Az Óriástetőt és az Új Művészetek Palotáját, azaz a két másik helyezettet cikkünk második részében ismerheti meg. A viszont látásra!