Wolfenstein.hu

Budapest, harmincöt fok. A frizura már rég megsemmisült. Félig halott emberek nyüszítenek valami árnyékért, főleg a Citadellában, ami ugye közelebb is van a Naphoz. Ilyenkor vagy hideg sör kell, vagy valami pince, leginkább bunker. Hálistennek pont nyílt egy bunker a Citadellában.

A világháborús panoptikumnak berendezett bombabiztos légvédelmi bázis tényleg kellemesen hűvös hely, és ezzel minden pozitívumot el is mondtam róla. Aki szereti a történelmet, az menjen akárhova, de innen el, akit meg nem izgat fel egy filmgyári replikákkal feldíszített próbababa, az be se tegye a lábát. Ezerkétszáz forintért nem is éri meg.

Headshot

- Van köze a mozgalomhoz? - kérdezi a kolléga szórakozottan, merthogy manapság már lehet hallani Budapest hős védőiről, és ez a gödör akár lehetne az ő emlékművük is, de hát nem az. Mondjuk egy SS-toborzóiroda azért túlzás is volna itt a Szabadság-szobor alatt, pláne hogy a szovjet katonát már deportálták alóla. Amúgy biztos betéved néhanapján egy-egy vasárnapi náci, de ők is csalódni fognak, mert már láttak mindent, amit itt látni lehet.

Magát a bunkert egyáltalán nem restaurálták, tehát az eredeti berendezésre ne számítson senki, az elkövetők egyszerűen összeszedtek annyi háborús plakátot és zászlót, amennyit bírtak, szellősen felaggatták a falakra, és bepakoltak valami nyolc-tíz műanyagbábut makulátlan, frissen vasalt egyenruhákba öltöztetve. Bizarr mindenesetre, ahogy vadonatúj uniformisban feszítenek vadonatúj fegyvereikkel, mint egy perverz divatbemutató. Ja, a fegyverekért külön hegyes pökés jár: ilyen igénytelen, egy darabból öntött utánzatokat rajzfilmben sem igen látni, pedig mind az MP40-es géppisztoly (ami amúgy angolul submachine gun, nem machine gun, ahogy a turistákat félretájékoztatják), mind a PPS gitár elég népszerű ahhoz, hogy találjon hihető utánzatot, aki nagyon akar, akár a gyerek régi játékai között is.

Ezenkívül csak egy projektor van az épületben, ahol egy húszperces film forog körbe, a gagyifesztivált pedig látványosan koronázza meg a kép közepén hagyott kurzor. Mindegy. Egy horogkeresztekkel és SS-villámokkal dekorált betonlabirintus tulajdonképpen mindenkinek élmény, ha még nem játszott Wolfensteint. Ha igen, akkor viszont csak arra jó, hogy észrevegyük, a valóság lehet bénább a virtuálisnál.