Teljesen normális tömeg volt Budapesten

A jövő budapesti biciklis felvonulása valószínűleg olyan lesz, hogy a szervezők kihirdetnek egy időpontot, amikor mindenki fogja a biciklijét, és oda kerekezik, ahová akar. Ez jut eszembe, ahogy a Lánchídnál lenézek a rakpartra, majd a villamossínekre mögöttem, aztán a két szomszédos hídra, és mindenhol bicikliseket látok, akik alternatív felvonulási útvonalakon igyekeznek alternatív felvonulási célpontok felé.

Alternatív útvonalak

A hivatalos útvonal, a rakpart ugyanis már az indulásnál megtelt, lépésben halad a sor, biciklizni nem, inkább csak rollerozni lehet. A tömegből egyre többen választják a párhuzamos utcákat, és amikor a budai oldal rakpartján feltűnik a menet eleje, három reflex indul be a körülöttem állókban.

Egy részük hujjogni kezd, mert hogy a hagyományos, évente két alkalommal megrendezett felvonulás útvonalának hosszát idén hiába növelték a kétszeresére, a biciklisek ennek ellenére is szinte körbeveszik a várost.

A többiek vadul tömeget kezdenek becsülni, hogy a Margit hídtól a Petőfin át az Erzsébet híd budai hídfőjéig a táv kábé kilenc kilométer, és akkor, ha mindenhol ilyen sokan állnak, lehetünk vagy negyvenezren.

A praktikus gondolkodású harmadik csoport eközben arra gondol, nincs értelme, hogy egy órát araszoljon a pontig, ami a közeli hídon át amúgy öt perc alatt elérhető. Ezt követően a harmadik csoportba tartozók elindulnak az Erzsébet hídon át, hogy felszabaduló idejüket a budai hídfő sörözőjében töltsék el.

A köztársasági elnök és öt barátja

A Platános valószínűleg az év legjobb napját bonyolítja, a terasz úgy fest, mintha a hely egy sportmajális közepébe települt volna ki. A hangulat kellemes, kvaterkázós, és nem csak a sörök mellett, hanem az egész demonstráción.

Forradalmárok helyett vidám társaságok gurulnak a kijelölt útvonalon, és a környező utcákban. Elteker mellettem a köztársasági elnök, öt nagyon izmos, tetovált, légyszemüveges barátja gyűrűjében. Sólyom Lászlóra is csak azért figyelek fel, mert nem zsebes nadrágot, farmert vagy biciklisruhát visel, hanem öltönynadrágot, inget, három számmal nagyobb bőrszandált, fekete zoknival.

A parkokban heverésző és a boltok előtt élénk társadalmi életet folytató bringások azonban nem vesznek tudomást a jeles személyről, pedig nyilván az ügy támogatása végett jött el. Hogy mi is az ügy, egyébként nem látszik. A csendes vonulást még a szokásos, spontán bringalengetések sem szakítják meg. Ha nem egy ismerős miatt áll meg valaki, akkor azért, mert a nagyobb utakon a rendezők éppen átengedik a keresztforgalmat.

A radikalizmus annyira hiányzik, hogy egyetlen pártpolitikai jelzést sem látok a kétórás menet alatt, ami vagy arra utal, hogy a kampánycsend tisztelete mélyen beleivódott az emberekbe, vagy egyszerűen az utóbbi hetek politikai hisztije nem hagyott nyomot rajtuk. Teljesen normális tömeg vonul végig a városon, mintha természetes lenne számukra az öntudatos mentalitás, és ez megnyugtató érzés.

A célban biciklilengetés, a rendőrség szóvivője szerint harmincezren voltak.