A budapestiek a frusztráció miatt vonulnak fel

Amikor Joel Pomerantz, a Critical Mass mozgalom egyik San Franciscó-i kitalálója először hallott a budapesti Critical Massról, kételkedve csóválta a fejét. "Az első dolog, amire gondoltam, az volt, hogy ezek a srácok ott nem tudnak számolni. Aztán amikor elkezdtem a tömeggel tekerni, és a Szabadság hídnál a budai oldalról láttam, hogy a pesti oldalon még mindig jönnek, kezdtem elhinni, hogy tényleg harmincezren vannak. Ráadásul araszolt a tömeg, ami azt jelenti, hogy sokan tömörültek egy területre" - összegzi budapesti tapasztalatait a hobbikerékpáros hangjában kendőzetlen lelkesedéssel, de még mielőtt rátérnénk a helyi viszonyokra, a szervező a kezdetekről mesél.

Ingázók által okozott dugó

Amikor 1992 szeptemberében 48 biciklis elindult San Francisco utcáin az első közös városi tekerésére, csak az ötlet volt meg, a név még nem. Másodszor már nyolcvanan voltak, és innentől kezdve átlag hetvenöt százalékkal nőtt a résztvevők száma.

"Pontos adataink voltak arról, hogy mennyien vesznek részt: minden egyes alkalommal egy kuka tetején álltam, és onnan számoltam az embereket. Az első év végén már majdnem kétezren voltak az év utolsó megmozdulásán. Akkoriban a rendőrség még nem sok ügyet vetett ránk - idézi fel a 14 évvel ezelőtt történteket Joel, majd a névválasztás nehézségeit vázolja. - Az esemény egyik kitalálója, Chris Carlsson eleinte azt akarta a szórólapokra írni, hogy »Commute Clot« (ingázók által okozott dugó), aztán rájöttünk, hogy ez nem cseng valami jól. Az első közös tekerés után megtaláltuk a nevet: Critical Mass."

Az elnevezés Ted White Return of the Scorcher című dokumentumfilmjének egyik Kínában felvett jelenetéből ered. A biciklisek megpróbálnak átkelni egy lámpa nélküli kereszteződésben, de ez csak akkor sikerül nekik, amikor annyian összegyűlnek, hogy nagy számukkal megállásra tudják késztetni az autósokat.

A következő közös tekerésen már ez a név állt a szórólapokon olyan autósoknak szánt baráti mondatok kíséretében, mint "thank you for your patience!" (köszönjük a türelmét!) vagy az eggyel provokatívabb "get off your ass!" (emeld fel a segged!).

A xerokrácia biztonsága

A Critical Mass szervezeti felépítésére a xerocracy szót találták ki a xerox fénymásoló nevének és a demokrácia szónak az összevonásával. "Most is a weben értesülünk arról, hogy merre tart a mozgalom. Nincsenek főnökök, nincsenek szabályok, nincs semmilyen kontrol. A név is szabadon felhasználható." Az egyedüli megkötést a mozgalom kitalálói három pontban fogalmazták meg önmaguknak: mellőzni a hivatalos szervekkel - elsősorban rendőrséggel - való kooperációt, a versenyszellemet és kizárni a profitot.

"Az alapgondolat az volt, hogy biztonságban akartuk érezni magunkat, és úgy gondoltuk, hogy ennek az a legjobb módja, ha együtt tekerünk. Aztán az évek során elég hamar belefáradtunk abba, hogy nyomást gyakoroljunk a hivatalos szervekre. Mi magunk akarjuk kézbe venni a dolgokat, hogy olyan legyen a világ, amilyennek mi akarjuk" - domborítja ki a dolog önszerveződő oldalát Joel.

New Yorkban például hálót dobálnak a felvonulókra

Már az első évben kialakítottak sajátos felvonulási rituálékat, például, hogy függetlenítették magukat a közlekedési lámpáktól, és felvonulás után egy bárban értékelték ki a tapasztalatokat. Az eseménynek fokozatosan kezdett híre menni, először más államokban, később Amerikán kívül is. Kevesebb mint egy év után Angliában és Ausztráliában is megjelentek az első klónok.

Jelen pillanatban a világ 406 városában rendeznek kisebb-nagyobb időközönként Critical Mass néven futó biciklis felvonulásokat. A név mindenütt ugyanaz, a súlypontok azonban városonként eltérőek: egyes helyek radikálisabbak, máshol a közös bulin van a hangsúly, vagy a helyi kormányra akarnak hatást gyakorolni. Mint ahogy semmilyen más dologba, ebbe sem szólnak bele a főszervezők, ugyanakkor tizenegy pontban megfogalmazták a Critical Mass indításának tudnivalóit.

Akadnak olyan városok, mint például New York, ahol minden egyes Critical Mass idején utcai csaták alakulnak ki a hatóságok és a biciklizők között: "A választások idején a republikánusok különösen erélyesen léptek fel, meg akarták mutatni, hogy kezükben van az erő. Az azóta eltelt időszakban alig enyhült a helyzet, a rendőrség zárakat tör fel, hálót dob a biciklisekre. Két hónappal ezelőtt a New York Timesban megjelent egy cikk a rendőrök módszereiről, azóta valamennyit enyhült a helyzet. Majd a legközelebbi tekerésen elválik, mekkora hatása volt a cikknek."

Budapesti frusztráció és San Francisó-i Tarzanok

A legnagyobb havi szeánsz az ötlet szülővárosában van, ahol a minden hónap utolsó péntekén este hatkor megrendezett tekerésen átlag 4-7000 ember vesz részt, a legtipikusabb Critical Mass az Arizona állambeli Phoenixben van, a legnagyobb, nem havonta megrendezett Critical Masst Budapest jegyzi.

A Budapesten látott nagy tömeg okát Joel elsősorban a frusztrációban látja: "Ha frusztrált vagy, nagyobb a motivációd az összefogásra. Sokak szemében a bicikli egyszerű sporteszköz, akik viszont a mindennapi közlekedésre használják, úgy érzik, hogy a többiek másodrendű állampolgárnak tekintik őket. Ilyenkor tiltakozásuk jeléül mennek ki az utcára."

"Kicsit frusztráló nekem, hogy azt látom, más helyeken jobban csinálják, mint mi San Franciscóban, ahol kitaláltuk - utal vigyorogva a Budapesten látottakra, és elmeséli, hogy a budapesti gyakorlattal ellentértben a San Franciscó-i futárokra nem jellemző a szervezetbe tömörülés. - Ők az utak mesterei, nyersek és függetlenek. Tarzanok San Francisco dombjain." Hozzáteszi, Amerikában nem jellemző az az európai szokás, hogy egyenruhában, egyentáskával száguldozzanak a futárok.

A kerékpár nem játékszer

És hogy miben látja a Critical Mass legnagyobb eredményeit? "Azok, akik eddig nem gondolkodtak el a biciklizésről, most végre elkezdtek gondolkodni rajta, például a politikusok és a várostervezők. Kézzelfogható eredményekhez vezet, ha a döntéshozók nem tekintenek úgy a biciklire, mint egy játékszerre."

A hazai pályán elért eredményeik között elsőként a szemléletformálást emeli ki. San Francisco utcáin az autósok ma már birkatürelemmel, békésen unatkozva várják ki egy-egy Critical Mass elhaladását, és a kerékpárosokra már nem csak felesleges forgalmi dugót okozó tényezőként tekintenek: "Különben is, miért gondolják, hogy ha havonta 2-3 órára dugót okozunk, az olyan nagy dolog, amikor ők a minden hónap harminc napján teszik ezt?" - fogalmazza meg a Critical Mass egyik alapgondolatát Joel Pomerantz.