Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Életmód cikkek
Könnyű megmondani, hogy a Petőfi Csarnok mely pontján szökik az egekbe az egy négyzetméterre jutó cukiságmennyiség: tolongó gyerekek, párás tekintetű felnőttek, villanó vakuk és rajongó sikkantások jelzik, hogy a Valentin napi kisállatbörze valamelyik sztárja nyűgözi le éppen a nézelődőket. Mielőtt belevetnénk magunkat a nagyterem forgatagába, gyorsan felmérjük a kritikus pontokat: kölyökkutyák, rágcsálófélék, nyulak és hüllőfélék - a legnagyobb tumultus ezeknél az asztaloknál van.
Az egyik kutyakereskedőnél rögtön ki is szimatolunk egy belterjes tenyésztitkot: azért lehet csak kankiskutyákat kapni, mert azok kevésbé kapósak, mint a kislányok. "Sokkal kedvesebbek, jobban kezelhetők a szukák, el is kelt már mind, csak ez a három kölyök van" - mondja a pár hetes kutyusokat áruló idős nő. A pincser negyven-, a csivava ugyancsak negyven-, a pekingi palotapincsi huszonötezer forintba kerül, és a szukák árához képest ezek már nyomott árak.
Egy asztallal arrébb egyetlen fajtiszta kölyökkutyát kínálnak eladásra, az ára képlékeny (50-100 ezer forint), de nem is adják oda bárkinek, magyarázza a kutya asztala mögött üldögélő férfi. A rendkívül barátságos csau-csaut körülrajongják a gyerekek, de a felnőttek szíve is meglágyul a Le-Szi-Ni Red Tangó - kicsit döcögősen becézhető - névre hallgató jószág láttán. "De aranyos, meg szabad simogatni?" - kérdezik a kutya körül ácsingózó gyerekek. Az aranykoszorús mestertenyészetből származó bundást legnagyobb sajnálatukra nem engedi érinteni a tenyésztő, de erre meg is van a nyomós oka: a vörös kankutyus még nem kapta meg az összes védőoltást és tartani lehet tőle, hogy a teremben lévő állatsereglettől komoly fertőzéseket szedne be a simogató kezek közvetítésével.
Csupasz malackák és finnyás nyuszik
A következő sorban újabb csoportosuláson törünk át, egy középkorú pár rágcsálóféléket ajánl megvételre, a legtöbb szempár a két, belga kopasz tengerimalac kislány láttán kerekedik el. A 12-14 ezer forintba kerülő, rendkívül mókás (mások szerint furcsa, már-már bizarr) kinézetű, leginkább miniatürizált sertésekre hasonlító állatok nem számítanak újdonságnak a tengerimalacok köreiben jártasak számára, bár tény, hogy Magyarországon egyelőre kevesen ismerik ezt a belgiumban kitenyésztett fajtát. Pedig az állati szőrökre allergiásoknak kifejezetten ajánlható, karakteres házikedvencekről van szó, a csupasz (illetve rendkívül rövid szőrű) malackák garantáltan jókedvre derítenek bárkit.
Különlegességnek számítanak a dambók is, az amerikai nagyfülű patkányok (amik gyaníthatóan a Disney-féle kiselefántról, Dumbóról kapták nevüket). Az egérszerű, kistestű, mozgékony rágcsálók testét göndör szőr borítja, de még a bajszuk sem egyenes, hanem kanyargós. Azt talán említeni sem kell, hogy a fülük mekkora egy átlagos egérfülhöz képest. Áruk ezer forint körüli, a teremben ezek az egyik legkisebb befektetéssel megszerezhető állatok.
Törpe, kosorrú, füle lekonyul, mi az? Hát a törpe kosorrú nyúl! Az öt-hat hetes nyuszik fekete-cser, fehér és türingiai színben vihetők haza, háromezer forintért. Jellegzetességük a fülük: a kifejlett példányok füle lekonyul - ha nem vigyáznak, rá is léphetnek ugrándozás közben - a kicsiké még általában égnek mered, mivel a kisnyulaknak a fülük is kicsi, a gravitáció nem hat még rájuk akkora erővel. Kiderül az is, hogy a széna az alapvető táplálék, amin élnek, de nem vetik meg az almát és a répát sem. Az étrendet taglalva a tenyésztő elmondja, hogy a kis szőrmókok nagyon érzékenyek az eléjük rakott étel minőségére. Az agyonműtrágyázott szupermarketes répát nem eszik meg, így védekeznek a nem túl egészséges nitrátok ellen: "a göcsörtös falusi répa, amit annyira utálunk pucolni, na az kell nekik".
Szeretnivaló hüllők
Érdekes módon - némileg ellentmondóan a szavazási eredménynek - nem látunk kiscicákat a teremben, pár idősebb, örökbefogadásra vágyó macskán kívül, főként a kölyökkutyák uralják a piacot. Nyolcvanezerért elvihető például Gino, az anyjától már elválasztott hathónapos yorkshire terrier (az elválasztás tenyésztési szempontból szükségszerű, mivel kilenchónaposan már anyjuknál is próbálkoznak az ivarérett apróságok, oszt meg velünk pajzán részleteket a kutyát ölben tartó nő). A gyönyörű ezüstszürke szőrű, égszínkék szemű weimari vizslák 55 ezer forintért kaphatóak, a hathetes kan és szuka kutyusok ugyancsak megállásra késztetik a börze látogatóit. Odébb kínai kutyákat árul egy nő és kislánya, a zabálnivalóan aranyos, nyolchetes powder puff kölykökön kívül egy hathetes ráncospofájú sharpei is tündököl a csarnok lámpái alatt.
Némiképp csodálkozva vesszük tudomásul, hogy hiába a puha bunda, a selymes tappancs és a remegő bajusz, a legtöbb gyerek a hüllőárusoknál, azok közt is a siklókat tenyésztő fiatalember asztalánál nyüzsög. Az 5-10 ezer forintos siklókat bátran veszik kezükbe a gyerekek, a 4-5 hónapos, húsz-harminc centis fiatal példányok ujjaik közt tekergőzve kelletik magukat. A gabonasiklók, a királysiklók és ezek ritkaságszámba menő hibridjei kecses és elegáns jószágok, tenyésztőjük Németországba is szállít belőlük. Ugyancsak különleges a disznóorrú sikló, ami a világ legkisebb siklói közé tartozik, a kifejlett példányok legfeljebb félméteresre nőnek meg.
A gyerekek mancsai közé került állatokat kissé aggódva figyeljük, de a tenyésztő megnyugtat: jól bírják a gyűrődést, sőt az ilyen kiállítások után kicsit fel is élénkülnek, jobb az étvágyuk. Ezek a legálisan tartható siklófélék 20-25 évig is elélhetnek, a tenyésztő szerint igazi 21. századi házikedvencek: nagy a tűrőképességük, akár hosszabb ideig - a nyaralás idejére - is magukra lehet őket hagyni, a kevés szabadidővel rendelkező embereknek ideális állat.