Nagy Lebowski a jégen

Nem gondoltam, hogy sáros külvárosi út vezet a fejlett világ felé. A curling nevezetű sport, ami jégen csúszó korong előtt idegesen takarító embereket jelent a meggondolatlanul kapcsolgató tévéző számára, ugyanis egyedül Afrika országaiban ismeretlen elfoglaltság. Magyarország első curlingpályájának megnyitásával azonban mi is belépünk azon népek elitjébe, akik, ha úgy gondolják, akár jégsöprögetéssel is tölthetik idejüket.

Felmosás helyett

A Kamaraerdei Ifjúsági Park elsőre azonban inkább kelet-európai kuglipályaskanzen helyszínének tűnt. A taxis ugyan többször megesküdött, hogy a jeltelen kerítés mögött valóban a Park található, a bejárat helyét azonban már ő sem tudta. Néptelen, sáros úton, vidéki óvodára emlékeztető panelépületet és műanyag űrbázist hagytam el, míg egy fehér fémbarakk előtt végre autókat és hozzájuk tartozó, öltönyös alakokat pillantottam meg.

A fémbarakk belülről is fémbarakknak tűnt, igaz, autóalkatrészek helyett jégpálya foglalta el a háromnegyedét, a fennmaradó részen pedig egy kávézó, Béres Alexandra, és a hozzá hasonlóan piros ruhába öltözött lányok voltak megtalálhatóak. A fitnesscsillag nem egyszerűen a Kötelező Celebriti szerepében volt jelen, ugyanis tagja a magyar női curlingválogatottnak.

"A curling valóban sport, vagy csak annyira, mint mondjuk a sakk?" - döntöttem a provokatív újságíró szerepe mellett, a piros ruhás válogatotthoz lépve. A curling igenis komoly sport, hangoztatta a csapat. A meccs alatt például változik a pulzus, koncentrálni kell, a söprés pedig nagyon megerőltető, így állandó edzésre van szükségük, mondta Béres Alexandra, miközben én elképzeltem, ahogy a fitneszsztár felkészülés gyanánt hosszú folyosókat mos fel hevesen.

Kihalás helyett

A családias megnyitón az öltönyös urak bejelentették egy curling Kft. megalapítását, megköszönték a 11. kerületi önkormányzatnak, hogy ingyen bocsátotta rendelkezésükre a területet, majd díjakat osztottak ki. Az év női játékosa Szekeres Ildikó lett, az év férfi játékosa Nagy György, az év csapata pedig a női válogatott, akik úgy értek el negyedik helyet a szófiai EB B csoportjában, hogy még nem volt pálya az országban.

Az ereje felett teljesítő csapat bemutatójából kiderült, hogy a curling ideális sport azoknak, akik rohangászás helyett inkább békésen csúszkálnak egy barátságosan gömbölyű kavics társaságában, továbbá nincsenek ellenérzéseik a takarítással szemben. A kizárólag egyetlen, skóciai bányából származó, gránitból faragott korongot ugyanis két, söprűvel felszerelt játékos igyekszik a pálya megfelelő helyére juttatni, a jég dörzsölésének módszerével.

A kívülálló ezek után joggal tételezheti fel, hogy a sportot unatkozó grönlandi takarítónők találták ki, pedig nem. A magyar honlapon fellelt egyik eredetmítosz szerint északi vadászok kövekkel próbálták eltalálni a jégen pihenő vadmadarakat. A másik legenda viszont arról szól, hogy eszkimók köveket csúsztatva kísérelték meg elűzni a vékony jégbe fagyott viking hajókat. Mint az világos, a vadászok, akik ilyen módon akartak élelemre szert tenni (hacsak nem láb és szárny nélküli madarakról van szó), és az eszkimók akik hajójuk kocogtatásával kergették volna el a bárdokkal felszerelt vikingeket, szükségszerű kihalásra voltak ítélve. A sors játéka folytán a curling azonban annak ellenére sem szelektálódott ki a sport-evolúcióban, hogy 1959-ig csak skótok és kanadaiak űzték Scotch Cup néven.

A curling közben tovább nyitott, olyannyira, hogy 1979-től már nők is nevezhetnek a világversenyre, és 1998 óta olimpiai játék. Mindazonáltal a curling egyelőre túlhájpolt sportnak tűnik, ami majd egy évtized múlva találja meg rajongótáborát, a Lebowski-szerű sörhassal rendelkező, egyelőre a bowlingtermekben időző közönség képében.