A dinnyevásárlás mesterfogásai

Bár a társadalmi fejlődésnek köszönhetően vége azoknak az időknek, amikor a nyár fő kérdései nem az állami pénzek lenyúlása, hanem a dinnyeválasztás körül csoportosulnak, a probléma azért a XXI. században sem megkerülhető.

Különösen, hogy a népi bölcsességek, mint például az "akkor jó a dinnye, ha úgy szól, mint a csizmaszár" az atomkorban már nem adnak viszonyítási alapot, és még akinek adnának, az sem hord csizmát nyáron.

Az ütögetés, mint minőségvizsgálati módszer a nyári csizmaviselettől függetlenül is aggályos, tudtuk meg a Hunyadi téri vásárcsarnok üzemeltetési igazgatójától. Kopogtatni, paskolni ugyanis csak a teljesen zöld héjú dinnyét érdemes, avatott be minket a részletekbe Nagy Zoltán, aki négy évig a pult mérleg felőli oldalán gyűjtötte a tapasztalatokat.

A csíkos

Mint kiderült, a profik nem beszélnek általánosságban "dinnyéről", nagy különbség van ugyanis a csíkos és a zöld héjú alfajok közt. A csíkos dinnye minden szempontból jobb, tovább eltartható és csak minden tizedik íztelen. Ennek megfelelően a magja is drágább, ami a fogyasztót nem igen érdekli, hacsak ennek megfelelően nem kerül többe maga a gyümölcs is.

Az édes, de nem kásás csíkos dinnye kiválasztásánál az akusztikai hatások helyett a méretre kell figyelni. A nagyobb dinnye a szakmai oldal tapasztalatai szerint ugyanis általában érettebb is.

Hasonlóképpen pozitív jelként értékelhetőek a dinnyén látható forradások, "kicserepesedett hegek". Habár a szakember nem ismerte ezek eredetért (a háttérben a megemelkedett cukorfok vagy apró kártevők állhatnak), az empirikus kutatások eredményei értelmében az ilyen csíkosat érdemes megvásárolni.

A "hersentés" technikájával szemben viszont szkeptikus hangot ütött meg hosszú évek tapasztalatára támaszkodó informátorunk. Bár a két végénél megnyomott dinnye jellegzetes hangja, a "hersenés" a piaci közönség bizonyos szegmense számára az egyetlen, üdvözítő jel, Nagy nem látta igazoltnak a módszert.

Az Index Gyümölcs és ISO 9001 Alcsoportja ugyan még csak nem is hallott a hersentésről, annyit azért megállapított, hogy a fülhöz szorított dinnye zörejeit figyelő vásárló közröhej tárgyát képezi bármely piacon.

A zöld

A klasszikus, méregzöld dinnyével kapcsolatban kevesebb a misztikum, talán azért, mert ez a fajta kísérte végig a magyar nemzetet a dinnyefogyasztás évszázadain.

Nagy Zoltán a fogyasztói konzervativizmus ellen foglalva állást mégis eltanácsolt minket ezen fajta vásárlásától. Bár itt a kopogtatás, a kongó hang a nyomravezető, ez a nyom akár minden harmadik dinnye esetében is elszomorító lehet.

Kérdésünkre, hogy akkor miért népszerűbb még mindig ez a fajta nálunk, a vásárcsarnok igazgatója a sajátos magyar fogyasztói reflexeket hozta fel magyarázatul. A csíkosnak ugyanis, habár finomabb, vastagabb a héja, és így kedvezőtlenebb az ár/fogyasztási tömeg arány.

A tudomány mai állása szerint

A kopogtatás gyakorlatát, a csizmaszárról szóló kitétel mellőzésével ugyan, de tudományosan is alátámasztotta számunkra Tóth Ferenc, a gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatója. A kongó hangért a tudomány mai állása szerint az érés során fellazuló szövetek, és az így képződő apró üregek felelősek. A választáshoz elengedhetetlennek látszik némi zenei érzék is, mivel a teltebb visszhang már a túlságos fellazulás, a túlérettség jele.

A sárgadinnye, a nők és az időjárás A bordázott héjú sárgadinnye kiválasztásánál a "szagolgatás" a célravezető módszer - mondta a vásárcsarnok igazgatója. Szagolni azonban nem a gyümölcs héját kell, mert így több standdal arrébb is látszik, hogy csak megjátsszuk a dolgot. A szár végének kell érett, jellegzetes illatot árasztania. Megtudtuk, hogy tízszer annyi nő vásárol sárgadinnyét, mint férfi. Továbbá, hogy bármilyen dinnyét csak napos időben lehet eladni, borongós időjárás esetén az emberek még áron alul sem vásárolnak ilyen gyümölcsöt.

A kutató, miközben "rovarokat szexszált" egy mikroszkóp alatt, beavatott minket a csalhatatlan dinnyeválasztás mesterfogásába. A titok nyitja a dinnye szárcsonkja, amelyen vásárlás előtt friss vágási felületet kell eszközölnünk mikrotommal vagy egy zsebkéssel.

Ha a szállítónyalábok - amelyek a levelekből a termésbe szállítják a cukrot - nyitottak, a gyümölcsöt még az érés befejezése előtt szedték le, tehát nagyobb valószínűséggel íztelenebb.

Bizalmunkat inkább abba a dinnyébe kell vetnünk, amelynek szállítónyalábjai eltömődtek, azaz már befejeződött a fogyasztó számára oly lényeges cukor gyümölcsbe juttatása.

A kutató cáfolta a városi legendát, amely szerint az etikátlan kereskedők injekciós tűvel fecskendeznek cukros vizet a dinnyébe. Így ugyanis az ozmotikus nyomás és a féligáteresztő sejthártyák különös összejátszása révén a víz a sejtekből a köztes üregekbe áramlana, ahol kásás masszává változtatná a gyümölcshúst.

A szállítónyalábok titkával kapcsolatban megkérdeztük még a négyéves zöldséges múlttal rendelkező Nagy Zoltánt, aki azonban "a saját érdekünkben" eltanácsolt minket attól, hogy késsel (vagy mikrotommal) vegyük vizsgálat alá a még meg nem vásárolt dinnyét. Akkor inkább az ütögetés.