További Életmód cikkek
Tekintse meg képeinket! |
A terembe lépve éreztem, mindenki tudja, honnan jöttem, így inkább homlokomra toltam a bőrpárnázatú szemüveget. Öltönyös emberek csoportját pillantottam meg, akiknek hasonlóan elegáns, Czeizel Endrére emlékeztető úr beszélt a Nívódíjról. A Nívódíjat 1977-ben alapították azért, hogy a "gazdaság szereplőit ráébresszék a formatervezés fontosságára" - tudtam meg gyorsan.
Nincs több szódásszifon
A széles gesztusokkal kommunikáló Lengyel István professzor, a zsűri elnöke, elmondta: a Nívódíj annak idején nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a vállalatok nem foglalkoztak dizájnnal, amire én is emlékszem. Sőt, tudtommal maguk a vállalatok sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így tönkre is mentek a népköztársasággal együtt. Érdekes viszont, hogy a Nívódíjat a rendszerváltás sem söpörte el. Az tavalyig halódott, amikor végül feltűnt valakinek ez az öt éves terveket idéző elnevezés, a mind gyérebben érkező pályamunkákkal együtt.
Amikor Bendzsel Miklós, a Magyar Formatervezési Tanács elnöke emelkedett szólásra, már a háta mögött elterülő tárgyakat fürkésztem. Csak távolról hallottam a formatervezett mondatokat, amelyekben a szívélyes elnök a "tollunk hegyére tűzendőnek" talált bizonyos dolgokat, majd "végezetül, de nem utolsó sorban" elmondta, "peripatetikus alapon mindenki rendelkezésére áll".
Lendkerekes zseblámpa
A szakmai közönség ezután rárabolt a közeli üveghengerbe szórt gyufákra. Bár azokat később egy alacsony, táncház vezetőnek látszó úr kicsavarta a kezekből, mondván az egyik arculati terv része, nem pedig szóróajándék, a légkör megmaradt kimérten arisztokratikusnak.
A bőrtalpú cipők kopogása közepette elementáris erővel hatott rám már az első tárgy, az ökomobiltelefon. A dizájntermék nevével ellentétben nem fából, hanem szürkés műanyagból készült. Kinézetre olyan csörgőszerű kínai gyerekjátéknak tűnt, amely végül nem ment át a józsefvárosi piac minőségi ellenőrzésén. Az ismertetőből kiderült, hogy Palócz Krisztián munkáját azért nevezte el ökonak, mert a csónakmotorokhoz hasonlóan, berántásra indul.
Klikk a képre! |
A szabad gondolkodás jelét láttam abban, hogy a formatervezők körében már-már kényszeres futurizmus helyett a következő tárlót is a múlt, a nyolcvanas évek uralta. A "Kilökőkaros csatlakozóaljzat-család" fantázianevű termékcsoport rózsaszín, króm és arany villanykapcsolói a zöldségesek tündöklésének korát idézték. A tervező Legrand Kontavill Villamosszerelési Rt. azonban nem rettent vissza attól, hogy a retrodivat egyelőre még csak 1975-nél tart. A trendek alakulásával is számoló dizájnerük felkészült a késő-Kádári skanzen majdani megrendeléseire, noha a széles termékskála felvevőpiaca egyelőre Korda György villájának alapterületére korlátozódhat.
A retro a Tisza cipő modernizált változataiban is megjelent. A tervező Bognár Rudolf eredetiségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy elképzelései, a korukat meghaladó ötleteket példázva, csak a valósággal szembesülve maradtak alul. A vékony, pengesarkú cipők egyedül a hajlékony bokaizületek esetén életveszélyesek. A hidraulikus végtagok elterjedésével azonban nem lesz akadálya annak, hogy funkciótlanul instabil lábbeliket viseljünk.
Gonosz rovarok
|
Szívesebben nézegettem Takács Zoltán nőiesen gömbölyű ivóedényeit, amelyek történetes, bukolikus szoftpornófilmekben bukkanhatnak fel, mielőtt megjelenne az ifjú kertész a barátaival.
Jólfésült kreativitás
A díjazott munkák kevesebb markáns ötletet vonultattak fel. A lóversenypálya arculatterve, a bőr tárolóedény, az orröblítő készülék vagy az egyszerű kerekesszék, ha az okos tervezés elemeit magukon is viselik, nem fogják megújítani sem a hazai, sem a nemzetközi formatervezést. Az aktuális trendekkel az egeret formázó, vakok számára készült fa rajzeszköz áll beszélgetőviszonyban. Biztos sikernek tűnik a high tech méregdrága egyszerűségétől feltűnő, keskeny nyomtató is. A szemem még a mesterséges kígyóbőrt formázó táskákon akadt meg, de aztán rájöttem: a krokodilbőr kabáttal együtt mindez már túl indexes lenne.