A virsli éve

Micsoda otthonos látvány: egy MDF-frakciónyi olcsó konfekcióöltönyt, pocakot, autóstáskát és bajuszt viselő férfi támolyog le a boltíves tornácról. Morbid dolognak tűnik egy hangár méretű kiállítási csarnok közepén felépített műparasztházban berúgni, a magyarság egy markáns csoportjának azonban kedvenc sportja ez.

A Foodexpo kiállításon vagyunk, ahová a jövő év evésivási trendjeit jöttünk kifürkészni. Tavaly jártunk itt először, és pornográf táncot lejtő álapácák, kitömött őzek, valamint matyómintás strucctojások fogadtak, ami világosan jelezte, hogy 2004 pezsgő év lesz táplálkozási vonalon. Idén valahogy higgadtabb az egész.

A furcsa víziók helyett rengeteg mortadella, csinosan csomagolt szalámi és feltörekvő hazai bortermelő tölti meg az első pavilont. Nem biztosan termelő, de mindenképpen nagyfogyasztó az a férfi, aki egy stand pultjának támaszkodva azt súgja oda nekem váratlanul, hogy nézd, micsoda segg. Követem a mutatóujját és egy fekete, a hátán Szaffi feliratot viselő reklámmacska kétségtelenül gömbölyű fenekébe ütközik a tekintetem, közvetlenül a hosszú, de aránytalanul vékony farok alatt. Meglepő ízlésre vall a választás és amikor látom, hogy a macska leveszi a fejét, erősen drukkolok, hogy fiú legyen benne, de sajnos nem az.

Csehek és latinok

A felhozatal túlzottan is olyan, mintha sok kis unalmas élelmiszerbolt költözött volna ki a BNV csarnokaiba, egyetlen életerős trendet sem látunk prospektust gyűjteni, így elindulunk megkeresni Somlai kolléga mexikói rokonait, akik állítólag helyi élelmiszereket importálnak. A kedélyes, tortillákkal és italospalackokkal zsúfolt standon Gabriela és a lánya, Monika fogad a Tequila 'n' Wines logó alatt. Jól elbeszélgetünk a pesti pszichológia szakról, ahová Monika járt 2 évig és arról, hogy nálunk miért olyan felháborítóan drága a zöldcitrom. Utóbbit később sóba mártjuk, beleharapunk, majd utána gurítjuk életünk legjobb tequiláját, hogy nevetés közben majdnem megfulladjunk a lepényre csurgatott kaktuszméz-sziruptól. Később kiderül, hogy tényleg egyedül a mexikóiak csempésznek életet a hervatag kiállításba: az A pavilon egyik standján lila hajú dj kever lendületes latin zenét a tortilla chipsek és chilipaprika-konzervek között. Az egyik ritmikusan rángatózó fiatalembertől aztán megtudjuk, hogy ő a tulaj és texasi, de a cége prágai, a lemezlovassal együtt.

Elmormolunk egy konzumimát azért, hogy legyenek végre nálunk is olcsó kis mexikói kajáldák, aztán befut a mexikói nagykövet, mi meg indulunk felmérni a kínálatot.

Nem ölnek gumimacit

Tavaly feltűnő volt az újonc energiaitalos cégek nyomulása. Azokból a márkákból mondjuk egyik sem futott be. Most egy osztrák versenyzőbe futottunk bele, aki Amaze és Tantra nevű modelljeivel szeretné megszorongatni a Red Bullt. Megkérdezem a főnöktől, hogy miért pont az osztrákok ilyen erősek enegiaitalban, mire azt válaszolja, hogy az isteni forrásvíz miatt. Pedig biztos voltam benne, hogy gumimaci-vérből csinálják - mondom neki, mire nevet, és figyelmembe ajánlja a Tantrát, mert az állítólag szexuálisan gerjesztő hatású. Pont erre van szükség egy élelmiszeripari szakkiállításon - avatom be egy szakmai titokba, de a hatás szerencsére elmarad. Annyit viszont megtudunk, hogy a partiközönséget egyre inkább a keletiesre hangszerelt energiaitalokkal próbálják befűzni.

Egy elégedett miniszter

Átmegyünk a D pavilonba, ahol mérhetetlen mennyiségű szalámis-kolbászos és csokis-nyalókás stand látható, valamint Németh Imre agrárminiszter, amint megnyitja a kiállítást. A némileg Babits Mihályra emlékeztető politikus azzal a merész felvetéssel próbálkozik, hogy a pirospaprika-mérgezési botrány nem a magyar élelmiszeripari minőségbiztosítás csődje volt, hanem éppen annak remek működését példázta. Egy sima és egy erotikus energiaital után ezt nem merjük tovább hallgatni, inkább tovább sodródunk.

Egyre erősebb bennünk az érzés, hogy jövőre vagy nem várható nagy ehető-iható újdonság, vagy ha igen, azt nem a Foodapesten mutatják be. Sok a kis stand, van ahol TV Shop live előadás folyik egy csodamixerről 3 néni szeme előtt - Megdarálom és felengedem lobogó forró vízzel -, pár méterrel arrébb egy asszony pedig egyenesen palacsintát süt. Visszajutunk Németh miniszter háta mögé és egy ládában felfedezünk egy akkora fagyasztott húst, amekkora állat nincs is.

Mire jó a por?

Az A pavilonon már csak végiggaloppozunk. Hülye név kontesztünk foodapestes különdíját a földművelésügyi tárca Tagállami Működési Főosztálya kapja. A nap második reklámállatával itt találkozunk, először farokvastagodástól szenvedő lila kutyának nézzük, de szemből kiderül, hogy kenguru, és undorító, kóla ízű cukorkákkal ássa alá a magyar agrárium uniós felemelkedését. Megjegyezzük még a fagyasztott tengeri halakat, rákokat és puhatestűeket, meg a markánsan jelen lévő bioélelmiszer-felhozatalt, aztán röviden megállunk a Tutti standjánál. Ez magyar cég és energiatea-porral robbanna be a piacra. Mi csak úgy jósolnánk nagy jövőt a terméknek, ha felszippantható csíkok formájában csomagolnák. De sosem hallottunk olyanról, aki 50 grammot képes lenne az orrába tömni, a cég ezért a biciklistákra és más sportolókra számít, akik kulaccsal dolgoznak és amúgy is nagyobb a tüdejük. Elábrándozunk egy hittérítő külsejű férfin, aki egy kazal szárított almachips fölött kokettál egy komplett, népviseletbe öltözött asszonykórussal. Őket később egy boros kiállító fakkja előtt látjuk dalolni. Meglátjuk a nap harmadik, két lábon járó kabalaállatát, azaz kabalaföldönkívülijét, aki szintén cukorkát osztogat, de nem merjük megkóstolni.

Gépek és emberek

Ezután már csak gépek jönnek. Az F pavilonban megtanuljuk azt a szót, hogy zsugorcímkéző, hátha hasznát vehetjük egy elvadultabb Scrabble-partiban. A C pavilonban nyilvánvalóan űrhajómodelleket állítottak ki, de itt is bebizonyosodik, hogy a gépek sosem nőhetnek az ember fölé. Egy süteménykészítő gépezet kimeneti nyílásánál tálcára helyezett, gusztusos édességek várják a szakmai közönséget. A tálcán felirat: Csak akkor edd meg, ha szereted a nyers tésztát. A tálca mögött két méterrel három boldog fiatalember ül pukkadozva. Ha külföldi vendég érkezik és gyanútlanul elvesz egy sütit, jobban mulatnak, mint Zuschlag János a Holokauszt Múzeumban.

Kifelé menet elbúcsúzunk a kedélyes mexikói családtól, jattolunk a nagykövettel és megcsodáljuk egy bölcs sámánra emlékeztető mexikói festőművész csodás ezüstgyűrűjét. A búcsútequila miatt szertelenek lennénk, de az idei Foodapest erre nem adott okot. Az nem lehet, hogy 2005-ben tényleg a virslifélék és a felvágottak domináljanak. Mi a szürkemarhára, a mangalicára, a mexikói ételekre, a kifinomultabb pálinkákra és a bio-felhozatal erősödésére tippelünk.

Eredményekben gazdag táplálkozást kívánunk.