Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem![Délután háromkor találkozunk Leányfalun egy Duna-parti kiskocsmában, az interjút egy kis evezéssel dobjuk fel. Segítségünkre van Erika is, Waszlavik Gazember vokalistája, sofőre és asszisztense is, ő ad kölcsön kenut is.]
Dél körül a rádióban hallottam egy részletet a balatonőszödi beszédből. Hát elállt a lélegzetem. Utána hallottam, hogy a Kossuth téren emberek gyülekeznek. Ekkor tudtam, hogy nekem oda kell mennem. Nem voltak illúzióim a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban, de hogy valaki az országáról így nyilatkozzon!
Ott voltam olyan fél tízig. Utána volt a tévé ostroma, de nekem el kellett mennem. Egy leukémiások javára rendezett jótékonysági koncertnek voltam a fővédnöke, ennek a megbeszélése volt. A Hír tévén ott is néztük, mi történik.
Olyan felháborodás volt bennem, hogy két napig nem aludtam, hanem egyfolytában írtam egy indulót. Muszáj volt. Mondom, nekem erre zenét kell szereznem. Hát így született meg a Kossuth tér induló. De hála istennek több ilyen induló és himnusz született a téren. Jelentkezett is egy kiadó, hogy cédét adna ki a Kossuth térre született zenékből.
Igen. De ez nem is baj. Ugye, ez egy Hyde park. Ez volt a rendszere, meg most is az a rendszere, hogy ha valaki odajön és sorban áll, akkor mondhat beszédet, egy éneket, bármit.
Elképzelhető, most legalábbis érzem ennek a létjogosultságát.
Más formákat választ mindig ez az ellenállás. Szerintem amíg ez el nem éri a célját, addig... Én nem tekintem magyar miniszterelnöknek Gyurcsány Ferencet. Lehet, hogy jog szerint az, de nekem nem az. Ezt nem tudom elfogadni. Szerintem most ilyen erkölcsi hézag van. Nem joghézag, hanem erkölcsi hézag.
A Fidesz-tüntetésen voltam. Két barátnőm mondta, hogy maradjunk. A Rákóczi úton voltunk este tízig, azon a vidéken pátyolgattam őket. Nem a frontvonal volt, de láttam, mi történik. A könnygázfelhők azért jöttek le oda elég rendesen.
Nem tudom. Egyelőre lehet, hogy elfedi. De nyilván nem vagyunk egyformák, azonos temperamentumúak, nagyon sok színképvonalon folyik ez a harc. Ugyanakkor azt azért látni kell, ha nincs a televízió ostroma, ami nyilván egy forradalmi esemény, akkor lehet, hogy ez az egész folyamat nem indul el. Vannak olyan pillanatok a történelemben, amikor forradalmat kell csinálni.
Lehet vitatkozni, hogy kinek az, kinek nem az, vagy ki hogyan értelmezi. Nincs két olyan hely meg időpont a világon, amikor ugyanazt jelentené a szó.
Én forradalomnak nevezem. Egyetértek azzal is, hogy ez többnyire vagy zömében erkölcsi forradalom. Emellett kulturális és információs kitörés is. Rengeteg ember ír, összeszedi a gondolatait, a Kossuth tér tulajdonképpen egy szabadegyetem.
Zenészekkel játszottam együtt, a moldvai zenébe például többször belefolytam, és sokat tanultam.
Nagyon sokat. Rájöttem például, hogy milyen rossz szónok vagyok.
Egyszer megszólaltam. A szovjet emlékmű kapcsán mondtam el, hogy mit gondolok, mi erről a nézetem. Én dolgozom katonai hagyományőrzőkkel is, nálunk is van egy olyan álláspont, hogy a halott katonát mindenképpen megilleti bizonyos katonai tiszteletadás. A Szabadság téri emlékművel kapcsolatban azt kell átgondolnunk, hogy 45-öt sem tartja mindenki felszabadulásnak Magyarországon, de különösen 49 és 56 az, ami után az emlékműnek ott nincs helye, hisz 56 a magyar szabadság eltiprásáról szól, ami a felszabadítás ellenkezője. Mint katonai tiszteletadást jelző emlékművet egy másik helyen kellene megépíteni.
Nem tudom. Ezen tényleg gondolkozni kell. Valamelyik utódállam követsége elé vagy bárhova.
Gondolkodni kell, hogy pontosan mi kerül oda. Alapvetően egy hosszútávon beigazolódott magyar szabadságeszményt, értékeket kifejező emlékműre lenne szükség. Egyébként egy külföldi tévének, egy "abszurd" rákérdezésre válaszolva bizonyos iróniával kifejtettem egy abszurd megoldást is. Amerika önmagát a szabadság népének tartja, és a Szabadság téren van a követsége is. Mellette van egy idejétmúlt felszabadítási emlékmű. Tegyük melléjük a világ összes szabadságideáját, és akkor kiderül, hogy a magyar Szabadság tér egy perdöntő hely a világ szabadságeszményeinek az áradatában. Tessék egy kínai vagy egy afrikai szabadságjelképet is odatenni. Lesz ami mára csak idézőjelben érvényes. Ha idézőjelben lenne a jelenlegi szovjet emlékmű egy ilyen kontextusban, akkor akár maradhatna is.
De ez inkább olyan újhullámos, alternatív megoldás lenne.
Minden a világon szubkultúra. Ami jól működik, ami szervesen működik, az azt jelenti, hogy valaminek a része vagyok, tehát valami szub vagyok, vannak is határaim, meg nem is a környező világ felé. A világon nincsen olyan, hogy valami teljesen egyetemes legyen és globális. A globalizmus attól nem élő, mert nem követi a természetnek ezt a szerves tagozódását.
Nagyon egyszerű példát mondok, a maastrichti alapelvek, meg mondjuk a tőke, a pénz, a munkaerő szabad mozgása. Ez a homogén birodalmi struktúra nem életképes, mert nem hasonlít a természetre. Erről nekem Konrad Lorenznek az a képe jut eszembe, amikor leírja, hogy ha megnézünk egy rákos sejtet és egy élő sejtet, és megnézünk egy mai metropoliszt és egy falut, akkor nagyon érdekes hasonlóságot találunk. A mikroszkóp alatt a rákos sejt teljesen egynemű, homogén struktúrájú, egy metropoliszban pedig teljesen egyforma betonkockákat látok. Ugyanaz a két kép. Ezzel szemben az élő sejt nagyon differenciált, van benne sejtmag meg ilyen-olyan részek, mint a falunak a főtere, a templom, a piac. Tehát különböző dolgok tudnak együttműködni. És van egy sejthatár körülöttük, ami félig áteresztő, tehát van is határa meg nincs is. Ami szerves, az így működik. Nincs határtalan átjárás meg maastrichti alapelvek meg ilyesmi. Nem, az élő anyagra ez nem jellemző.
Ez egy gyakori kép, Dobogókő Magyarországon van.
Itt van Magyarországon. A buddhisták tudják, hogy a világ szívcsakrája itt van ezen a helyen. Szokták is mondani, hogy a mai világban a szívnek jött el az ideje, és ennek a helynek van jelentősége. Itt kell lépni a mai világban.
Itt megint egy ősi, mitikus tudásra gondoltam. Ami a Csontváry-képen meg van festve, az égig érő fa, a teremtő erő földi megnyilatkozásának a helye. Az igazság, a tudás itt jön át. Ez benne van például Szőke István versében, hogy a "tudás népe".
Nekünk van egy ilyen lehetőségünk és kötelességünk a világban, a tudás népének, az igazság népének kell lennünk. Nagyon hétköznapi értelemben is meg lehet ebből fogalmazni annyit, hogy a magyar rendkívül kreatív nép. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a kultúra akkor magasabb vagy alacsonyabb vagy bármi, hanem pontosan megvan a helye a világban, és megvan a sorsa és a feladata, ahogy a többi kultúrának.
Világéletemben szerettem szarkasztikus meg ironikus lenni. A Kossuth tér-indulónál egy kicsit nehéz is volt a helyzetem, mert ez a dolog, ugye, nem arról szól. De ebbe is belevittem csipetnyi iróniát, és szerintem nem baj, mert az egy tartalék. Akinek van iróniája, annak még van tartaléka, még nem játszotta ki minden kártyáját.
Az a kérdés, hogy egyáltalán le tudja-e rázni? Magyarország mindig két nagy kultúra határán élt, katonailag, közigazgatásilag is, hol ide, hol oda tartozott, mindig valamelyik beleharapott. Ötszáz éve nincs olyan, hogy Magyarországon független legyen. Ez egy nehéz hely. Egy erősebb Közép-Európára lenne szükség.
Ha a dolgot visszájáról nézem, akkor lehet csak így föltenni a kérdést. De tényleg ez az egyik oldala. Ha azt érzem, hogy itt van a világ közepe, akkor vagyok független, és akkor megy minden jól. Ha azt érzem, ahogy írja a Biblia, és talán az ökológiai kiskátéban is benne van, hogy "edd annak a földnek a gyümölcsét, ahol élsz". Az a legfontosabb, hogy helyben oldódjanak meg a dolgok.
Sokat, hoz viszont rengeteg kapcsolatot is. Nagyon sok jó emberrel találkozom, teljesen más a közönség, mint akiknek játszani szoktam. Eleve az, hogy Pitti Katalinnal jártam le. Ő egy mélyen vallásos operaénekes, és teljesen más zenei világot hoz, de ott is megvoltak a közös pontok. Miskolcon a Szent István szobor tövében voltunk, és eszembe jutott, hogy én tudom az Ó, Szent István dicsértesséket, és azt is eljátszottuk.
Igen. Én egy elég nyitott ember vagyok, elég zárt is. A kettőt valahogy arányba kell hozni. Ezen a hangszeren már régóta kísérletezem. A harmonika nem egy autentikus népzenei hangszer. Megpróbálom a különböző tájegységek karakterét, amit a népzenészek tudnak, megcsinálni harmonikán.
Nem, szintetizátoron ugyanúgy játszom, mint harmonikán, csak hát az nem annyira virtuóz hangszer. Nincsenek olyan lehetőségei, más szempontból viszont meg több van. Zenekarszerűbb, de a finom kifejezésekre ott a harmonika, azt lehet rángatni, annak dinamikája van, ellenütemben lehet húzni, vagy élesen rásegíteni. A zenei mikrovilág nagyon fontos, egy népkaraktert vagy tájegységi karaktert meg lehet adni vele.
Ez így van. Mindig használtam az elektronikát, mert azt látom a tágabb világban is, a mai algériai műzenétől a balkániig, hogy nem abban gondolkoznak, hogy csak egy hangszerelés lehetséges. Minden hangszert mozgatnak. A lényeg, hogy annak a népléleknek megfeleljen, ami őket jellemzi.
Nem hiszem. Hosszú ideje nem írtam számot, mert mindig fellépek. A dalok azért gyűlnek. Néha fel is rakok az internetre egy-egy új számot. De nem adom ki.
Nem tudom... A fellépők, a művészek mindig tudnak ilyen fortélyokat. Egész életük azzal telik, hogy hogyan csapják be a világot, ki tudják ők magukat subickolni. Ráadásul mindig akkor tűnnek el sminkelni, amikor kezdődik a koncert. A távolság meg a fény megszépíti őket, sokszor az emberek csak gondolják, hogy ezek a nők olyan szépek. Sokszor csak olyan szépek, mint én.
Nincs.
Hamvas Bélát néha. Nyáron nagyon sok borfaluban voltam, A bor filozófiáját többször is átnéztem. Egyébként nem olvasok sokat, nem kell sok könyv. Hamvas maga írja, hogy elég száz könyvet elolvasni. Még sok is.
Nehéz ezt megmondani... meg hogy egyáltalán benne van-e a százban...
(Készítették: Király András, Kovács Ádám, Nagy László, Tamás Bence Gáspár)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
