A húsvét kimegy a divatból?

A húsvétból egyre inkább kereskedelmi ünnep lesz, a hagyományok fokozatosan háttérbe szorulnak, véli Tomisa Ilona, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének főmunkatársa. Szerinte falun néhol még élnek a vallási és népszokások, de ezek ugyanúgy ritkulnak, ahogyan a hagyományos faluközösségek felbomlanak.

Pénzre várnak

Ma már sok helyen csak a népművelők tartják életben mesterségesen az egykori hagyományokat. Ilyen például a szentendrei skanzen, ahol rendszerint minden évben rendeznek húsvéti játékokat, programokat. De ezek is elsősorban gyerekeknek nyújtanak szórakozási lehetőséget, miközben a hajdani húsvéti rendezvényeken az egész közösség részt vett.

A húsvéti locsolkodás ma már a falvakban is elveszítette eredeti, termékenységkultuszhoz kapcsolódó jelentését. Városokban ennek más volt mindig is a jelentősége, hiszen részben ez tartotta össze a baráti és rokoni közösségeket, mondja Tomisa. A falvakban egyébként a friss kútvízből locsolásnak termékenységi szerepe volt, míg a mai, kölnivel, parfümmel érkező locsolkodók pénzre várnak.

A biznisz, az biznisz

A húsvét elüzletiesedése azonban nemcsak a pénzgyűjtésből fakad: a kereskedelem az ajándékozási lázat használja ki, így persze a városokban ma már a húsvét a karácsonyhoz hasonló vásárlási őrületté alakul át. Ennek nem sok köze van a hagyományokhoz, véli a kutató.

A termékenységkultuszhoz kapcsolódik a húsvéti tojás, hiszen ez az életet szimbolizálja, de a keresztény vallásban különleges jelentéssel bírt: Krisztus harmadnapi feltámadását, újjászületését jelképezte. A tojáson a piros szín a néphit szerint Jézus vérét szimbolizálja, de a pogány rítusokban a vér, az élet színe is ugyanez.

A tojások díszítése szinte minden vidéken más és más volt. Három alapvető módszer terjedt el: a karcolás, a viaszolás és az írókázás. A festés mindig is szokás volt, ezt egészítették ki az említett módszerek.

Nem tartják a böjtöt

Sokkal kevésbé tartják az emberek a húsvét előtti böjtöt. Régen negyven napig tartott a koplalás, manapság már csak a nagyhéten szokás ez, és van, ahol már csak nagypénteken és hamvazószerdán tartják be a húsmentes diétát.

A vízzel, a megtisztulással kapcsolatos szokás volt egykor a határjárás, a források megtisztítása. Ekkor kellett felújítani a határjeleket is, az idősebbek pedig jelképesen megvesszőzték a legényeket, hogy emlékezzenek a falu határjeleire.

Szintén falusi szokás – Tomisa szerint Erdélyben még manapság is sok helyen él, Somogyban és a Budapest környéki sváb falvakban pedig elő-előfordul – a Jézus-keresés. A vasárnapra virradó éjszakán a falutól távolabb, egy keresztnél elrejtették Krisztus szobrát, és amikor azt megtalálták, a legények diadalmenetben vagy körmenetben vitték vissza a templomba.

A Monarchia öröksége

A vasárnapi diadalmenet előtti, szombati feltámadási körmenet speciálisan az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén élő szokás. Tőlünk nyugatabbra már nemigen divatos ez a rítus, amikor nagyszombaton körbevonul a város vagy a falu népe.

Budapesten és a magyar városokban, falvakban azon kevés dolog egyike ez, ami folyamatosan fennmaradt az elmúlt évszázadokban. A körmenet azt is jelentette, hogy a közösség tereit megszentelték, a falu, a város határát megjelölték, és hírül adták a négy égtájnak Jézus feltámadását.

A körmeneteken templomi zászlót is visznek, ami ugyancsak a feltámadt Krisztust jelképezi, egészen pontosan a halálon győzelmet szimbolizálja.

Német import

Sokan úgy gondolják, a húsvéti nyúl régi magyar szokás. Ez azonban nem így van: a XIX. század elején terjedt el nálunk, alighanem német hatásra. A nyúl a szaporaságával valószínűleg szintén a termékenységre utal, de ennek semmi köze sincs a magyar hagyományokhoz, magyarázta végül Tomisa Ilona.