Leeszi-e magát Bächer Iván?

Jól hangzó kezdeményezés, hogy hozzuk össze a kortárs írókat a magyar konyhával, mutassuk meg, hogy a magyar tényleg szeret enni, azaz egyes értelmezések szerint szeret élni.

Híg a leve

A gasztronómiáról azonban valahogy más jut az ember eszébe, mint amit a magyar konyhát reprezentáló Zsákbamacska étterem produkál a téren. A bográcsgulyásban ugyan a hús finom és puha, a zöldségek azonban félkemények, a lé híg, de talán még ez is megbocsátható lenne, ha nem műanyag sátorban, műanyag tányérba, műanyag kanállal szolgálnák fel, mint egy Moszkvai téri ételosztáson.

A bográcsgulyáshoz bogrács jár, jó mély kanál és kockás terítő. A pódiumon ülő Polcz Alaine meg is jegyzi ezt, majd hozzáteszi, hogy ő szokott bele köménymagot is tenni. A másik vendégnek, Bächer Ivánnak azonban csak annyi kommentárja van, hogy kér még bort.

Az ételeket 300-400 forintos kedvezményes áron adják; valószínűleg azért nem ingyen, hogy az eseményből mégse legyen karitatív program.

„Beszélgetni a kocsmában kell”

Az esemény irodalmi oldaláról a litera.hu gondoskodik. Pénteken a két meghívott vendég Polcz Alaine tanatológus és Bächer Iván publicista volt. Őket egy asztalhoz ültetni azonban nem volt szerencsés.

Míg Polcz Alaine tündököl, örömmel beszél elhunyt férje, Mészöly Miklós kedvenc ételeiről, és arról, hogy azért írta a Főzzünk örömmel című szakácskönyvét, mert ő három éhezési korszakot átélve valóban tudja, hogy lehet krumpliból, hagymából és tojásból a legolcsóbban és a leggyorsabban finom ételeket varázsolni, addig Bächer Iván a passzivitásba menekül.

A publicista mintha ott sem lenne, néz maga elé, még akkor is, amikor saját könyvéről, a Vándorbabról van szó. Előfordul, hogy egy kérdésre közli, „nem jut eszembe semmi”, máskor pedig azt mondja, hogy ő ugyan otthoni vendégeivel nem beszélget, mert „beszélgetni a kocsmában kell”. A gulyást olyan lassan és bizonytalanul kanalazza, hogy minden pillanatban félő, leeszi a fehér gatyáját.

A műsor moderátora, a litera.hu felelős szerkesztője, Nagy Gabriella sem áll a helyzet magaslatán, zavartan mondja, hogy a pszichológus könyvéből kiderül, mi a különbség a gulyásleves, a pörkölt és a paprikás között, majd mielőtt "tévedésbe esne", gyorsan befejezi a felsorolást. Egyszer valahogy szóba hozza a szingli konyhát is, de kérdésére válasz nem érkezik.

Krúdy le sem ült volna

Sokan a kínos jelenetek elől az Írók boltja pultjához menekülnek, azonban itt sem találnak vigaszra, mert a meghívottak könyvein kívül csak az olyan drága képes albumokat találják, mint amilyen az Ízes Erdély és a Gundel-szakácskönyvek, de van itt „66 húsétel” és Krumplis ételek című kiadvány is. Sehol egy, a felolvasásokban (Háda János színész) is szerepet kapó Krúdy vagy Jókai.

A közönség alig ötven főből áll (érdekes módon az étterem éppen ötven adag étellel készült), többségük nyugdíjas. Néha megáll egy vásárlásból hazatérő anyuka is, a külföldiek pedig bőszen fotóznak és videóznak, valószínűleg nem tudják, hogy egy cikibe hajló irodalmi-gasztronómiai próbálkozást rögzítenek. A kulturált közönségből valaki mégis felháborodik azon, hogy Ady lábánál, az egyik padon Burger King szendvicseket fal egy fiatal pár.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!