Hogyan éljük túl a céges karácsonyt?

2007.12.14. 10:17
Ne eregessünk buzivicceket, ne parádézzunk latin zenére az asztal tetején, mindig értsünk egyet és mosolyogjunk, ne piáljunk, illetve ne sokat, illetve de, viszont ne hányjunk, és semmiképpen se lassúzzunk női kollégáinkkal, mert az több mint veszélyes. Szóval egy pillanatig se lankadjon ébeségünk, maradjunk feszültek, de legyünk megnyerőek. Illetve kerüljük el a karaokét, mert különben igen könnyen elkapálhatjuk magunkat a főnökünknél. Utána már semmi sem lesz a régi. A britek előrelátóak és egész egyszerűen már nem szerveznek bulit.

Az esetek nagy részében alkoholba, illetve kínos feszengésbe fojtott általános zavar, melyet egy céges buli okozni képes, egy teljesen egyszerű és magától értetődő kettősségből ered. Egy ilyen rendezvény során ugyanis többnyire erőszakkal szokás a munkahely nyomasztó viszonyrendszereit az úgymond kötetlen szocializáció hamis keretein belül feloldani. Ez persze gyakran katasztrofális, azaz leginkább tragikomikus következményekkel jár, főleg, ha mindez villódzó karácsonyi díszekkel és erőszakos szezonális szeretethullámmal is párosul.

Buli

Karriereket tehetünk tönkre

"A cég vezérigazgatója csirkének öltözve jelent meg a partin, egy alkalmazott pedig felgyújtotta kollegája parókáját, miközben az a fején volt" - számol be a Nova Scotia Businness Journalban megjelent cikkben a kanadai Creative Group vezetője, aki nemrégiben 250 céget kérdezett meg, hogy rendezvényeik során vajon melyek voltak a legemlékezetesebb, azaz legextrémebb esetek. Bizony, könnyen elszabadulhat bármikor a pokol. Sőt, ha nem vigyázunk, könnyen el is kapálhatjuk magunkat, mert buli ide, felhőtlen szórakozás oda, bármit is csinálunk, azt kollégáink és feljebbvalóink mind megjegyzik. Persze ez az általuk elfogyasztott alkoholmennyiségtől is függ, ám abban biztosak lehetünk, hogy egyvalaki tuti lesz, aki végig figyelt minket, és utólag beszélni fog arról a bizonyos dologról. A munkahely pedig mégiscsak egy szociális háló, a pletyka terjed, objektív megítélésre ne is számítsunk, a főnök pedig pár napon belül egyszercsak behívat az irodájába. Csoda, hogy alapból feszültek vagyunk? Aztán inni kezdünk, és tényleg beindul a gépezet.

De nem kell ennyire messzire mennünk a kínos (és egyáltalán nem vicces) történetekért. Íme egy hazai: "Karácsonyi céges buli egy kisebb plázában, negyedik emeleti bowlingozóban. Az egyik programozó részegen úgy gondolta, jó ötlet lecsúszni a mozgólépcső korlátján. Két emeletet zuhant, egy hungarocell rénszarvast magával rántva. Koponyarepedés, egy hónap kórház, és onnantól mindenki csak Batmannek szólította. Fel is mondott hamar." Vigyázat, bimbódzó karriereket tehetünk tönkre.

Túlélési tippek

Egyáltalán nem meglepő, hogy a számtalan "Hogyan éljük túl"-típusú listák leggyakoribb tanácsa pont az, hogy nehogy túlságosan elengedjük magunkat. Azaz soha, semmilyen körülmények között se igyunk túl sokat (az ingyenpiától pedig óvakodjunk). Persze az megint más kérdés, ha ittas feljebbvalónk hív meg minket egy-egy újabb italra, ilyenkor pedig érthető módon nem szívesen keltjük puhapöcs benyomását, de azért ilyenkor sem árt vigyázni. Ha pedig már iszunk, ráadásul sokat, arra mindenképpen ügyeljünk, hogy semmivel kapcsolatban se fogalmazzunk kétértelműen, illetve semmiképpen ne tegyünk olyan megjegyzéseket, melyek alapján akár rasszistának is bélyegezhetnek utólag (bár persze munkahelye válogatja, valahol még előléptetés is lehet a dologból). És persze hányni sem túlzottan elegáns. És nemcsak akkor, ha nők vagyunk, és a kistáskánkba tesszük.

Nehogy túlságosan elengedjük magunkat, azaz legyünk mindig éberek és kedvesek. De persze ne túlzottan. De azért inkább igen, mint nem. Mindenesetre a "Mindig is kedveltelek" mondat legalább annyira kockázatos, mint a "Mindig is utáltalak". Szóval tessék csak nevetni, bátran, de ne hisztérikusan. Illik továbbá megemlíteni, hogy szuper a buli, persze csak akkor, ha mások is egyetértenek. Egyébként is, tessék egyetérteni. És mosolyogni. És odafigyelni.

Az irodában rendezett karácsony esetében fontos, hogy a vészkijáratot mutató jelzéseket semmiképpen se díszítsük fel, és a számítógép kábeleire se aggassunk semmit. Karácsonyfát állítsunk, akár bolondos rózsaszínűt is, viszont politikailag inkorrekt buzivicceket ne eregessünk ezzel kapcsolatban, még ha kollegáink körében azonnali és garantált sikert is arathatunk vele. A felettesünk lehet, hogy nem díjazza az ilyesmit. Ennek persze fordítottja is igaz, ha felettesünk alfahím módjára ontja a hímsoviniszta tréfákat, tessék adni alá a lovat.

Az irodai ünneplés során lehet, hogy ingyenes lesz a pia. Veszélyes.

És enni előtte. Rendkívül előrelátó dolog (részben a szervezetbe bevitt alkoholmennyiségre való tekintettel) a karácsonyi ünnepség előtt enni. A buliban gyakran csak nassolnivaló van, de ha vacsorával is készülnek a szervezők, ártani semmiképpen sem árt, ha már fogyasztottunk korábban egy-két tepertős pogácsát. Bizonyos vezetők kifejezetten ajánlják az előzetes étkezést, sőt, állítólag van, aki tíz éve rendszeresen 4 óra 30 perckor előpizzázást is beépít a karácsonyi programba, és felügyeli, hogy minden beosztott elfogyasszon pár szeletet.

Szex, durvulás

"Az egyik legjobb az volt, amikor egy amúgy teljesen szerény, visszahúzódó srác részegen összeszedte a bátorságát, és elkezdett beszélgeti a titkárnővel. Három mondat bevezetés (Jó a buli, mi? Szép időnk van, ugyi? Nagyjából ezen a szinten) nekiszegezte a kérdést: Te benne lennél anális szexben? A csaj azt hitte nem hall jól, visszakérdezett: Mi? Mire a srác: Hát tudod, ha jól seggbe kúrnának" - meséli egy neve elhallgatását kérő bennfentes. Majd hozzáteszi, hogy a lány állítólag benne volt.

De persze az fenti szituáció kifejezetten megható pozitív végkicsengése ellenére ajánlatos úgy általában bármiféle szélsőségtől tartózkodni, csinos (illetve közepesen, vagy egyáltalán nem csinos) kolleganőkkel erőszakoskodni meg főleg nem illik. Persze egy kis flörtben még semmi rossz nincs, viszont attól mindenkit óva intünk, hogy az ártatlan baráti közeledés agresszív lassúzásba csapjon át, ráadásul a Yazoo Nobody's Diary vagy a Tears For Fears Shout című számainak hatására. A latin szettet pedig próbáljuk meg anélkül átvészelni, hogy kigombolt inggel az asztal tetején csettintgetnénk, illetve lábunkkal dobbantanánk.

És soha ne karaokézzunk. Feltéve persze, ha azt szeretnénk, hogy a Pokol mind a hét kapuja csukva is maradjon. A karaoke olyan zárakat nyit meg, melyeket soha nem lenne szabad.

Másnap

Másnap az ember másnapos. A buli minden bizonnyal hétköznap volt, de ne jelentsünk beteget, mások is hasonló cipőben járnak, ha pedig nem megyünk be, a végén még kinéznek minket. Viszont az ebédszünet remek alkalom lehet a munkakerülésre. Persze erre felettesünk is gondolhat, és könnyen lehet, hogy megelőz minket, és másnap mindenkit szendvicsekkel és sok-sok buborékmentes vízzel vár majd az irodában. Ez esetben viszont ugrott a lógás.

Nagy Britanniában két éve a vezetők nyolcvan százaléka egyébként nem szervezett végül karácsonyi bulit, mégpedig a korábbi rendezvények kínos másnaposságba torkolló heves szóváltásai és - természetesen - a részeg flörtölések miatt.