Ostromállapottal ünneplik a kínai újévet

Már öt nap eltelt a kínaiak legbecsesebb ünnepe, a Holdújév beköszönte óta, de még mindig falhoz lapulva kell közlekedni a belváros sikátoraiban sötétedés után. Különösen az ötödik éjszakán. A csillagszóró szárnyú röppentyűs pillangók, ablaküvegszaggató mini-pokolgépek, lávafolyást imitáló szerkezetek által előidézett ostromállapot oka, hogy a mai napon ér véget a szorosabb értelemben vett ünnep.

Pili-pala

Állítólag a kínaiak arcára a puskapor feltalálásának pillanatában széles mosoly ült ki, mivel felismerték, hogy az új találmány milyen nagyszerű hangulatot teremt majd születésnapokon és nagyobb eseményeken. Ezután sokáig csak arra használták, hogy a durrogtatással emeljék az ünnepek fényét.

Tizenkét évvel ezelőtt a balesetekre hivatkozva Peking belső kerületeiben - ez alatt három-négy Budapestnyi területet értünk - betiltották a petárdák használatát. Majd idén ősszel feloldották a tilalmat. A nagyobb kereszteződések, műemlékek és iskolák környékét kivéve bárhol levegőbe repülhettek a kedves pirotechnikai szerkezetek, amelyek robbanásaira a kínai hangutánzó szó úgy hangzik: pili-pala.

Újév

Az újév előtti éjszaka egyszerre bensőséges, mint a karácsony, mivel mindenki a szeretteivel, családtagjaival tölti, és ugyanakkor szilveszter is, mert éjfélkor az utcán összeverődött tömegek bámulják csillogó szemmel és betapasztott füllel a petárdázást.

A dolgok szerencsés alakulásának köszönhetően ezen az éjszakán két kínai is volt a társaságunkban, akik nem hagyták, hogy az ilyenkor hagyományosan fogyasztandó főtt húsos-zöldséges táskák, a jiaozi-k elkészítése nélkül szaladjon el felettünk az óév. Majd ők irányítottak a pekingi belváros egyik legszebb régi sikátoros részébe, hogy testközelből figyelhessük, milyen izgalomban indítják útnak tizenkét évnyi önmegtartóztatás/illegalitás után házaik ajtajából a petárdákat ötven-hatvan éves, mosolygós kínaiak.

Tavaszköszöntő fesztivál

A hagyományos holdnaptár, amelyre három- négyezer évig épült a mezőgazdaság, az újév első öt napját tartja a legfontosabb ünnepi időszaknak. Ez a szorosabb értelemben vett tavaszfesztivál és a lazítás, mulatozás ideje. Az emelkedett hangulatú újévéjszaka utáni napokban a gazdag kínaiak elutaznak, a többiek meg a balszerencsét elkerülendő piros alsó-vagy felsőruházatot öltve az úgynevezett templomi ünnepségekre özönlenek ki.

A templomban füstölőgyújtással kérnek áldást a következő évre, de ugyanitt folynak a szinte kizárólag a meggazdagodára fókuszáló különböző babonajátékok is.

A templomi ünnepségek keretei helyszíntől függően lazulnak. A legszigorúbban a taoista Fehér Felső Kolostorban veszik az ünnepet. Más helyszíneken, mint például a népszerű Föld Templomában, egy kisebb belső, az oltár körüli vallási magot veszik körül a különböző színpadok, ahol hagyományos akrobatika, sárkány- és oroszlántánc, továbbá egyéni produkciók, például karaoke, karaoke és karaoke szórakoztatja a fesztiválozókat. A leghangsúlyosabb elem pedig a vásározóké, akik standjaikkal beburkolják az egész február 4-ig kitolt ünnepségsorozatot.

Több olyan helyszín is van, ahol már nincs a közelben templom, viszont a helyzeti adottságok miatt - széles közút, óriási park - elképzelhetetlen mennyiségű standot lehet felállítani, itt színtiszta ünnepi kereskedés folyik. Mint nálunk egy majális.

A kutya évét köszöntő parádék annyiban különböznek az előző évekéitől, hogy a bejárati, piros lampionos ünnepi kapu mellett a felfújható, vagy egyéb, műanyagból készült kecske, majom, kakas helyett most piros kabátos eb mosolyog, mindenhol plüss-kutyákat árulnak, valamint a szokásosnál több kutyaruházati kiskereskedő kelleti a portékáját a vásárban.

Az újévi időszak a hagyomány szerint a holdnaptár 15. napján, a színes lampion ünneppel ér véget, amikor a legtalálékonyabb figurájú kivilágított lampionokat vonulnak fel - bár két éve egy, a legnépszerűbb Peking környéki helyszínen történt tömegbaleset miatt ezt is betiltották.