Nem faszállító mozdonyok

Kemence szombat délelőtt zsibbadtan vibrál a rekkenő hőségben, a néptelen utcákon csak egy málnával rakott kiskocsit húzó, szorgos polgártárssal találkozunk, aki szívélyesen igazít bennünket útba célunk felé. A kertek alatti csendes utcákon kanyarogva egyszer csak egy futóverseny finisében találjuk magunkat, de ez csak félrevezető manőver: mire meglepődnénk, a befutó mögül felhangzik a vonatfütty, ami jelzi, Bözsi indulásra kész.

Gulyás és gépzsír

Tekintse meg képeinket!

Bözsi, avagy CN-40-46 egy mozdony, akinek még csak ezután mutat majd be bennünket Laczkó Zsolt, a Kisvasutak Baráti Körének önkéntese. Addig csak annyit látunk, hogy nehezen komolyan vehető méretű és külsejű járművek manővereznek egy kisebb családi ház méretű épület - mint később kiderül, a végállomás, és egyben a Kemencei Erdei Vasúti Múzeum épülete - előtti sínpályán, míg a lelkes közönség tolongva várja a beszállást a nyitott, fapados kocsikba.

A légkör gulyásillatot, gépzsír-szagot és kisvasút témájú könnyűzenei műveket tartalmaz, a miniatűr sínek közül a kék egyenpólós személyzet élőszóval tereli ki a bóklászó közönséget, amikor 15-25 kilométeres sebességgel befut egy-egy szerelvény. A hőség ellenére már negyed egykor is csak a kétórás járatra kapunk jegyet, ami a félóránkénti indulásokat tekintetve is elsöprő érdeklődést mutat, de Laczkó szerint a májustól szeptemberig minden hétvégén 10 és 17 óra közt félóránként induló vonatok egyébként is jó kihasználtsággal közlekednek.

Ipari Disneyworld

A kemencei kisvasút járműállományának minimozdonyait mintha pártállami üzemek gyártották volna Disneyland-megrendelésre: az esztétika nem erős oldaluk, és bár a helyreállítás során vidám színekre festették őket, a karosszériaelemek kialakítása láthatóan nem szélcsatornás formatervezéssel történt. A helyreállítás ellenére a műszaki állapot bájosan szeszélyes: van olyan szerelvény, amelynek elindításához például kalapács szükséges: "Ezzel csak zárjuk az áramkört" - nyugtat bennünket a szakértő, majd még felvilágosít: "Az üzemzavar szinte be van építve a menetrendbe - elvégre mégis csak negyven-ötvenéves gépek ezek -, de a felmerülő hibák gyorsan elháríthatóak. Személyi sérülés még soha nem történt."

Csanádi Sándor, a kisvasút üzemvezetője elmondja: amikor 2000-ben a Kisvasutak Baráti Köre átvette a vonalat az Ipoly Erdő Részvénytársaságtól, két mozdonyt, valamint egy 7,8 kilométer hosszú, ám használhatatlanul lerobbant és méteres gazzal benőtt pályát kaptak. Azóta a pályát részben helyreállították: a 2000. júliusi induláskor 1,8 kilométeres pályahossz a most átadott szakasszal együtt már 3,3 kilométerre bővült. A járművek más erdei vasutak, bányák, gyárak feleslegessé vált kismozdonyai, melyeket járműmentés keretében a KBK tagjai, illetve támogatók segítségével állítottak helyre; a pénzt mindehhez pályázatok útján szerzik.

Tutajos mozdonyok

"Ha nem is faszállító, de faáru-szállító mozdony volt a legtöbbjük" - mutat rá diszkréten egy finom fogalmazási különbségre Csanádi. "A bányamozdonyok ebből a szempontból idegenek itt, de mivel nyomtáv alapján megfeleltek, úgy gondoltuk, inkább ide kerüljenek, minthogy a lángvágók martalékává váljanak" - csempész drámai fordulatot a beszélgetésbe az üzemvezető. "Persze, volt terepasztalom gyerekkoromban, és villamosmérnöki, valamint egy vasúti gépészmérnöki diplomám van" - magyarázza kötődését a vasúthoz.

Kisvasutas pólóművészet

Az utazóközönség változatos összetételt mutat: a túrázóktól a falusi turizmus keretében itt nyaralókon át a különböző kisvasutakat reklámozó pólókban feszítő rajongókig egyaránt sokan képviseltetik magukat. Kemence nem az a hely, ahová csak úgy eltéved az ember, útban az esti moziba; aki itt van, az tudta, miért jön. A kisvasút-rajongók pedig különösen naprakészek vasúttörténeti információk és események kapcsán. Sokan más kisvasutak pólóiban feszítve jönnek felmérni a kemencei helyzetet, ami az Index tudósítójával megérteti, hogy a vasút megszállottai nem egyszemélyes, elszigetelt zárványokként léteznek, hanem komoly szervezkedésre képes, erőteljes mozgalom áll mögöttük.

A pólóművészet rendkívül informatív darabjainak köszönhetően tudjuk meg azt is, hogy az úttörődalokból ismert Zsuzsi vonat létezik, sőt ismét működik is Debrecenben; vagy hogy a "Cierny Balog" egy 760 milliméteres nyomtávú kisvasút Szlovákiában, valódi gőzmozdonnyal. Az zsuzsivonatos póló gazdája fiatal egyetemista srác, nem először jár már a kemencei kisvasúti napon. "Mindig is érdekelt a vasút, most pedig közlekedésmérnöknek tanulok" - tárja fel az összefüggést, és igen, neki is volt terepasztala annak idején.

A Cierny Balogot reklámozó póló büszke tulajdonosa, Jakab László Dorogról érkezett, nyugdíjasként először a hagyományos "nagyvasúton" járta be az országot, majd rátalált a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítványra, amelynek szervezésében a tagok az ország minden kisvasutas napjára ellátogathatnak: "Szinte minden hétvégére jut egy kisvasutas nap valahol. Megvan ennek a varázsa, ráadásul a természetben is vagyunk, jó a társaság: szeretjük." Gasztronómiai érdekességként még megosztja, hogy az állami erdei vasutak vasutasnapjain többnyire őzpörköltet főztek - itt, Kemencén mindössze gulyás készül, az azonban kiadós, és a korszerű táplálkozás jegyében kétféle: tésztás és tészta nélküli. Ebéd közben elcsíphetjük, ahogy a fanatikus rajongók vasutas-anekdotákkal szórakoztatják egymást: "...és akkor bevallotta neki, hogy ő a kedvenc mozdonyvezetője..." - sztorizik a vékony, szemüveges srác, de a boldog végkifejletről sajnos lemaradunk, mert megérkezik a vonatunk.

Hobbicsákány

Klikk a képre!

Laczkó Zsolttal munka közben beszélgetünk: az egyébként szoftverfejlesztőként dolgozó férfi most fékezőként áll a kocsi végében. "Sokat túráztam errefelé, láttam a kisvasutat, megtetszett. Megkerestem őket, tudok-e valamit segíteni, erre azonnal kaptam is egy csákányt a kezembe" - vázolja romantikus megismerkedését a vasutasvilággal.

A Kisvasutak Baráti Köre igen liberális szervezet, a tagsághoz nem követelmény, hogy az embert modellvasúttal kergessék gyerekkorában a terepasztal körül. A tagok közt a legváltozatosabb szakmák képviselőit találhatjuk a tanártól a szoftverfejlesztőn, mentősön és könyvtároson át a villamosvezetőig, mely utóbbi már közel jár a vasutazáshoz, de még mindig sehol sincs ahhoz képest, amikor valaki főállásban a MÁV pályafenntartó munkásaként dolgozva napi 8 óra csákányozás után feljön a Börzsönybe, és további órákat tölt csákányozással a kisvasút pályáján - de ezt persze már szigorúan hobbiból.

Ilyen volt

A vonat még házak közt zakatol, nem sokkal később azonban beérünk az erdőbe. "Itt a nemzeti park határa" - mutat Laczkó egy tisztás szegélyére, miközben a legutolsó kocsiban is alig tudjuk túlordítani a dízelmozdony zakatolását. "És a védett területek vadállománya mit szól ehhez a zajhoz?" - kérdezem naivan, de Laczkó készen áll a válasszal: "A kisvasút környezetkímélő: sokkal jobb, ha a turisták vonatról nézik meg a nemzeti parkot, mintha árkon-bokron ott mászkálnának mindenhol. Ráadásul inkább a vasúttal jöjjenek be, mint mondjuk autóval." Az állatok véleményét nem tudtuk megkérdezni, de abból, hogy az erdőben szalamandra, pele, feketególya, a patakok vizében pedig pisztráng és rák él, úgy tűnik, a Természetet nem lehet egy kisvasúttal térdre kényszeríteni.

A pálya végén Laczkó megmutatja az aljnövényzet közt elvesző sínpárt. Követjük őt az erdőbe, ahol az is kiderül, hogy a vonal jelenleg egy leszakadt hídban ér véget. "Ilyen volt végig, amikor 2000-ben hozzáfogtunk a felújításhoz" - mondja el a félméteres gyomok közé gázolva. "Az akkor állapotot úgy lehet elképzelni, hogy csak azért nem fújta el a síncsavarokat a szél, mert a kirohadt fatiplik helyett a sűrű gaz tartotta őket a helyükön."

Megszállottság?

A felújítási munkákat a KBK tagjai önkéntes alapon végezték, ahogy a kisvasút működtetését is. "Ide mindenki csak hoz, senki nem visz semmit. Fizetést sem kapunk" - mutat rá Laczkó arra, hogyan működhet valami csak szerelemből. A kisvasút azért termel bevételt is: "Ma a megnyitó miatt vannak ilyen sokan, de egy átlagos napon is nyolc-kilencszáz utasunk van. Ez azt jelenti, hogy a jegybevételekből már tudjuk fedezni a vonatok gázolajszükségletét." Ez persze még korántsem elegendő bevétel, a felújítási munkálatokhoz továbbra is szükség van a támogatásokra és pályázati pénzekre, de az sem ritka, hogy a tagok vásárolják meg a szinte ócskavasáron kínált mozdonyroncsokat és saját kezűleg újítják fel. Így lett például a jelenlegi mozdonypark egyik legszebb darabja Bözsi, aki idekerülésekor még korántsem nézett ki olyan vonzóan, mint mostanság. Nem véletlen, hogy akkor még csak a szerény CN-42-45 névre hallgatott.

Laczkó maga is vonattulajdonos: másodmagával vett egy három és fél tonnás kismozdonyt, amit jelenleg épp Biatorbágyon újítanak fel. "Az udvarban összeszereltünk egy húszméteres sínpályát, azon próbáltuk ki" - meséli, hogyan lehet átültetni a terepasztalt a valóságba. Azt azért kikéri magának, hogy az élete csak a hobbija körül forogna: illetve nem csak ekörül a hobbi körül. "Évi 20-23 nap elfoglaltságot igényel ez, mert váltásban dolgozunk, de persze az ember azért többször is jön. De emellett például Bogaras-találkozókra is járok az autómmal, szeretem a barokk zenét, sokat túrázok." - sorolja. "A csajok? Az ő reakcióik különbözőek: van, aki utálja, van, aki elviseli, és olyan is van, aki feljön és jól érzi magát. De volt már olyan kolléga is, aki itt tartotta az esküvőjét."

Kis, vasút, történet A kisvasút fogalma a keskenynyomtávú vasutat jelenti, amelyek eredetileg ipari felhasználású vasúti vonalak voltak: bányákban, erdőgazdaságokban, esetleg nagyobb gyártelepek belső szállítási feladataira használták őket. Az ilyen feladatokra azért nem nagyvasutat építettek, mert minél kisebb a nyomtáv, annál rugalmasabban mozogtak, kisebb ívben kanyarodtak Magyarország kisvasútjai az 1800-as évek vége és az 1900-as évek közepe között épültek ki nagybirtokok, erdőgazdaságok, bányák kiszolgálására többségében 760 és 600 mm-es nyomtávolsággal, ekkortájt ugyanis a szilárd burkolatú utak hiányában még ezek voltak a legolcsóbb és legmegbízhatóbb eszközök a különféle szállítási feladatok ellátására. A kisvasutak az 1960-as években kerültek leszállóágba, ekkorra ugyanis már megfelelő sűrűségű és minőségű úthálózat állt a szállítmányozás rendelkezésére, Mára Magyarországon 22 működő kisvasút maradt, ezek is személyszállításra álltak át, mivel azonban egyre többen ismerik fel a kisvasutak turizmusban betöltött szerepét, elmondható, hogy lassan ismét fejlődés indult meg, és növekszik az utasforgalom. A többi mellett a kemencei kisvasút azért ipartörténeti jelentőségű, mivel Európában egyedülálló módon 760 helyett mindössze600 miliméteres nyomtávú, és ráadásul görpályás rendszerű. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mivel a pálya minden pontja a végállomás felé lejt, így a kocsikat csak hegymenetben kell vontatni, lefelé saját súlyuknál fogva gurulnak, és csak fékezni kell őket.