Apu, most az a bácsi a feleséged?

A homoszexualitás nem létezett mindig, legalábbis a nyelvben nem. Azóta van, hogy először 1869-ben Kertbeny Károly műfordító így nevezte. A homo+sexus szavak összeillesztése egy emberjogi érvelés során keletkezett, és ezzel a kifejezéssel írták le az azonos neműek közti vonzalmat, írja Takács Judit Homoszexualitás társadalom című tanulmánykötetében. A heteroszexualitás volt a normális, a reprodukció, a természet és a Biblia (Szodoma és Gomorra) vagy bármely más tanokból levezetve, az attól eltérőek pedig a devianciák. Kertbeny nagy újításként a korábbiaktól eltérően nem lélekbeli nőiességként magyarázta a homoszexualitást, nem is bűnként, mint addig, hanem a férfiasság egy típusaként, ahogy a gaybears.blog.hu-t író Zoli is: "Lehet, hogy valaki tizenévesen a haverjaival nézett pornóban a férfiakat nézi, de huszonvalahány éves koráig nem foglalkozik vele. Otthon ez soha nem volt téma, néha megkérdezték, hova megyek, mondtam, a páromhoz. Egyszer visszakérdeztek, hogy fiú vagy lány a párom, és akkor kiderült". És addig nőkkel voltál? "Az túlzás, de akadt néhány. Nem feltételezték a szüleim".

"A családom tudja, a többi meg nem érdekel. Nem tabu számomra, de nem plakátozom ki." Ahogy általában a többi meleg sem, mivel még mindig rejtőzködő kisebbségről beszélünk.

Apu, most az a bácsi a feleséged?

A homoszexualitást sokan veleszületett adottságként kezelik (agyi, genetikai, hormonális vagy pszichikai eredete), vagyis nem egy választott dologról beszélünk. "Ha ezt elfogadjuk, akkor a kék szeműeket is lehetne üldözni" - mondta Zoli, de ugyanúgy nem lenne értelme. Mások szerint a homoszexualitás esetében nem az a fontos, mitől lett valaki olyan, hanem hogy adott esetben szoknyát visel és kamionon táncol, miközben más férfiakat smárol. A kordon felett tojást dobálók például alapvetően a világ romlását látják bennük. A kulturálisan belénk nevelt tudás miatt, hogy a melegek vétettek a természet ellen, betegek, bűnösek, deviánsok, Salamon nem meri elmondani a titkát. "A feleségem tudja csak, mert annak idején rátalált néhány szerelmes levelemre. Bujkálok, mert ha a munkahelyemen megtudnák, az nagyon sok munkakapcsolatomat tenné tönkre. A gyerekeim sokat vannak nálunk, néha kérdezik, hogy apu, most az a bácsi a feleséged?"

Hogy lesz valaki meleg?

"Az gáz, ha egy fiú jobban szereti a barátját, mint a barátnőjét. Kerestem az alkalmat, hogy férfival legyek" - mondta Zoli arra a kérdésemre, hogy lesz valaki meleg. Salamon egy másik utat ír le: "Az első véletlenül egy bulin történt, ittunk, ott maradtunk ketten valakivel, akivel sejtettük egymásról. Kipróbáltam, de utána megházasodtam, született két gyerekem. Családot mindenképpen szerettem volna, de a magyar gondolkodásba nem fér bele, hogy két férfi neveljen egy gyereket, ezért félre kellett raknom a homoszexualitásomat."

Salamon szerint az emberek jelentős része szexualitásként éli meg, és nem érdekli a párkapcsolat. "A válás után kerestem a páromat, de nem találtam. Ekkoriban sok szex volt, de érzelmileg nulla, mintha gumibabákkal csináltam volna. Az ember gyorsan megtalálja azokat a helyeket, a Népligetet, a Magnum szaunát vagy nyilvános vécéket, ahol nagyon gyorsan alkalmi partnert talál." Zoli ezzel szemben mindig a párját kereste, mert a lányok iránt nem érzett szerelmet.

Kiért van a felvonulás?

"Szándékosan provokatív plakátokat készítettek, így még el sem kezdődött a Pride, máris mindenki a melegek ellen van" -mondja Salamon, majd hozzáteszi: "A Pride utáni megbeszélésre eljött Léderer András az Szdsz Új Generációjának az elnöke, és elmondta, mik legyenek a célok". Az eddig soha fel nem vonuló Zoli szerint "az senkit nem érdekelt, hogy nem a meleg közösséget képviseli, ahogy a Háttér Társaság a Melegekért és a Szivárvány Misszió Alapítvány is csak a politikához lojálisak. Desiré a sok pénzével és a magánpride-jával szétveri a közösséget".

A melegek nagy baja, hogy nem képesek közösen fellépni: a leszbikusok és a melegek között húzódó ellentétet mutatja, hogy a Pride-ot többen leszbikus felvonulásnak tekintik. A homoszexuálisoknál a macik (nagyobb darab, férfias megjelenésű melegek) és a nyunyók ("seggüket riszáló, lányos kinézetű buzik") között van ellentét, illetve a kamionokon tangában táncoló férfiakat is sokan utálják. A tavalyi tojásdobálós felvonulás után megállapodtak, idén csak konszenzusos plakátokat adnak ki, hogy ne provokáljanak. "Nem provokációval fogjuk tudni elfogadtatni magunkat. Ha rózsaszín boával és egy tangában járnék, akkor engem is inzultálnának" - tette hozzá Zoli. Szerintük a leszbikusokat azért szeretik, mert jól néznek ki és erotikusak.

Egyenlő sem

Az igazi Gay Pride Day egyébként 1970. június 28-án volt, egy évvel azután, hogy egy Stonewall Inn nevű New York-i kocsmában a rendőrség megjelent és zaklatni kezdték az ottani melegeket, akik nem hagyták magukat. Ezután kisebb-nagyobb csoportok jöttek létre, hogy kiálljanak a melegek jogaiért.

Az első komoly áttörést az 1973-as Amerikai Pszichiátriai Társaság konferenciája hozta, amikor levették a mentális betegségek listájáról a homoszexualitást. A nagy vitát azzal zárták le, hogy nem szabad nőket és férfiakat a partnerválasztásuk miatt orvosi esetként kezelni. A szexuális orientáció alapján való diszkrimináció tiltásáról az Európai Unióban az 1999-től érvényben lévő Amszterdami Szerződés 13. cikkelye rendelkezik. A 2002-es alkotmánybírósági határozat előtt a magyar melegeket kifejezetten megkülönböztetően kezelte a törvény a keresztény szemérmesség és a természet rendjének fenntartása miatt. A jogalkotók meg egyszerűen abnormalitásnak tekintették a homoszexualitást.

"Nem érzem magam kirekesztve, hátrányos helyzetű sem vagyok, de egyenlő sem" - mondja Zoli, aki szerint még mindig nem éri meg nyíltan felvállalni társaságban, az utcán vagy a munkahelyen, ha valaki meleg. "De ha nincs öntudata valakinek, akkor ne ripacskodjon az utcán, hogy oldják meg helyette a helyzetet" - tette hozzá.