Határon túli plázateszt

Végleg letarolja-e a globalizációs úthenger a csupaszív, érzelmes románokat is, vagy nem fog rajtuk a legújabb fajta gyarmatosítás eme különösen kegyetlen eszköze? Utazás közben akár ilyen gondolatok is kergetőzhettek volna a fejünkben, hiszen Bodi, a cég jogásza igazi globalizációs sikertörténettel, egy thaiföldi technóprodukcióval örvendeztette meg az expedíciós autó közönségét. A Félelem és reszketés óta nem szívesen indulunk helyszíni riportra ügyvéd nélkül, a román határ átlépése pedig amúgy sem egyszerű feladat mostanában újságíróknak, úgy hírlik; jól meg is ijedünk az első terepszínruhás román vámőrtől, akinek világoskék-sötétkék-fehér kombinációs egyenruhája kizárólag olajos vízben való rejtőzködésre tűnik alkalmasnak.

Célpontunk, a Lotus Market, Nagyvárad első korszerű bevásárlóközpontja a magyarországi közpénzek milliárdjairól híres. Mint emlékezetes, a 2002-es kormányváltás után szinte csak néhány nappal jutott a frissen beiktatott magyar miniszterelnök jó barátja, a fent említett Mudura Sándor több mint kétmilliárd forintos hitelhez a Fidesz által állítólag csontig lerabolt állami fejlesztési bankból plázaépítésre, majd pedig a brókerbotrány során derült ki, hogy az objektumban résztulajdonos az a Britton is, amit a Lotus megvalósítására létrehozott cégben éppen Kulcsár Attila képvisel, és valószínűleg éppen az elsikkasztott pénzekből jutott pár száz millió a plázaépítésre is.

A helyszínt, Nagyváradot mintegy kétszázezren lakják, becslések szerint ebből húsz százalék a magyar nemzetiség aránya. A város öt kilométerre fekszik Magyarország szélétől - a helyi villamos majdnem egészen a biharkeresztesi határátkelőhöz kijár -, mégis, szállásunkon, az elegáns folyóparti szállodában a hatnyelvű bejelentőlapra magyarul már nem fértek fel a rovatok megnevezései. A recepción a Lotus telefonszáma után érdeklődünk, segítséget nem kapunk, szerencsére érkezik Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője, aki románul is megismétli a kérést, újságíró-igazolvánnyal nyomatékosítva - a hölgy öt másodperc alatt kipislogja az adatot az előtte lévő számítógépből. Lenyűgöző, ahogy a vállalkozás erőt nem kímélve küzd saját üzleti érdekei ellen, drukkolunk nekik.

Nem bírunk magunkkal, rögtön a plázát akarjuk látni, ehhez vagy egy nyomornegyeden, vagy egy lakótelepen kell átvergődnünk, mi az előbbit választjuk. Ezeken túl terül el ugyanis a bevásárlóközpont, amely elsőre bizony nem néz ki túlságosan nagynak, talán egy negyed Pólus Centernyi; szemre szintén nem túl nagy, de így is csak negyedig telt parkolóval. Egyenesen az ügyvezető igazgatónőhöz jelentkezünk be először, a recepciós pult körül kétnyelvű bombázók flangálnak (Torgyán József egykori titkársága jut az eszünkbe), kiknek szavait megfejtve nagyhatalmú direktornő-matrónát látunk lelki szemeink előtt. Valósággal sokkos állapotba kerülünk tehát, amikor megjelenik előttünk a nagyfőnök, egy harminc alatti gyönyörű hölgy képében.

Adina Calinescu

Adina Calinescu, a ház úrnője eredeti végzettségét tekintve pszichológus, fejvadász cég hozta Bukarestből plázát vezetni. Kifaggatjuk az adatokról: hatvan bérlőjük van, a teljes eladó- és raktárfelület 22 ezer négyzetméter. 1069 négyzetméteres fitnessvállalkozás működik az épületben, magyarországi tulajdonossal, a Hollywood Multiplexnek öt termes mozija van, egy helyi (Transylvania) és egy multibank (Raiffeisen) működik, valamint bowling, biliárd, kaszinó satöbbi. A parkoló 550 férőhelyes, hétköznaponként átlagosan 9500-an, hétvégén napi 13-14 ezer térnek be soppingolni. A célcsoportot az épület melletti főút tranzitforgalma jelentené, árszintjük az igazgatónő szerint átlagos, normális. Hát, lássuk.

Az épület külseje és a belsőépítészet leginkább a Neon City című Mad Max-utánzat sci-fit idézi, a környék látképe pedig felváltva gyönyörű, kietlen és borzalmas, attól függően, hogy a dombságra, a szántóföldre vagy a lakótelepre szegezzük a tekintetet. Indító benyomásnak egy műszekeres mozgóárussal találkozunk, aki vigyorgó sárga cserépcsibét árul akciósan - túljutunk rajta, egyenesen az étkezőrészleghez jutunk. Kis bárpult a közepén, mögötte két kajapult, a fő attrakció a pork cutlet, vagy disznópörkölt, aranysárga nokedlival.

Két irányban egy-egy rövid folyosó, az egyik végén egy hagyománzos szupermarkettel - ennyi a pláza, regisztráljuk kicsit csalódottan. Balra fordulunk, ahol előbb két neves bukaresti divattervező, Agnes Toma és Dorin Negrau butikját tekintjük meg - az utóbbiban látunk egy rózsaszín női ruhaegyüttest, melynek fejrészére diszkréten egy Tom Cruise-portrét helyeztek el. Csőröscipő-specialistát találunk aztán, hihetetlen színvilágú termékekkel, hogy aztán a folyosó nagydíját egy rock and roll-fejű próbababának adjuk. Mintha a hülye kirakatbábuk versenyén lennénk, fedezzük fel, hiszen minden próbababa feje rendesen kidolgozott, egymás után fedezünk fel jobbnál jobb karaktereket, de nem tudjuk eldönteni, hogy vajon komolyan vagy viccesen vannak ezek gondolva, korrekt-e politikailag, ha végigröhögjük a folyosót vagy nem.

A könyvesbolt ékessége bizonyos Cooper Utimul Mohikan című ifjúsági klasszikusa, a magyar részlegben pedig két kedvencünk akadt, a Hogyan gyűjtsünk esővizet, valamint a Bádogosmunkák a családban. A legnagyobb tömeggel az állítólag szintén magyar érdekeltségű new age-afrika vegyesboltban szembesülünk, a kínálat a szokásos: füstölők, Buddha-szobor, a dzsungel állatvilága kicsi figurák képében, illó olajak, aromaterápiás cuccok.

Gáborral, a nagybajuszú kalapos cigányemberrel és családjával fotózás örvén ismerkedünk meg, büszkesége elsősorban kalapja és bajusza, másodsorban pedig asszonya. Az asszony büszkesége egy Magyarországon bejegyzett betéti társaság, valamint egy siófoki nyaraló, fiuktól pedig megtudjuk, hogy nem szereti Nagyváradot, Siófok sokkal jobb.

A szupermarket áruval rendesen megrakva, jócskán találunk az elnyomott magyarországi mezőgazdasági termelők termékeiből is; kalauzunk szerint ezeket keresik jobban, kedvezőbb áruk miatt. Visszatérünk a központba, hogy letesztelhessük az italpultot: a csapolt Tuborg igazi, hamisítatlan plázasör: nem túl hideg, viszont eléggé habos ahhoz, hogy a négydecis korsón legyen egy fél deci megtakarítás. Igaz viszont, hogy egy otthoni sör árából itt kettőt kapunk. Bodi jogász zárásként a kaszinót is kipróbálja még, mi, többiek egy idő után beavatkozunk, és elvesztjük az összes pénzét.

Általános, záró benyomásként meg kell említeni, hogy a bevásárlóközpont annak ellenére, hogy "főműsoridőben", azaz délután négy és hét között voltunk, szinte teljesen üres, a rendelkezésre álló, nem túl nagy méretű térben alig lézengett néhány látogató. Az épület alakja és elhelyezkedése, környezetének fizetőképessége egyértelműen a Pólus Centert idézi, a sikeres, fenntartható üzleti stratégiát ott pedig szemlátomást arra alapozták, hogy legnagyobb bérlőnek megnyerték az állandóan akciózó Tescót, ami áraival folyamatosan nagy mennyiségű vevőt vonz a helyszínre. A Lotus Marketnek ilyen árversenyképes bérlője nincs, a boltok árcédulái szinte egy az egyben a magyarországi szintet tükrözik vissza, ami a romániai ár- és bérviszonyokat tekintve nem csoda, hogy nem jelent különösebb vonzerőt.

A lemenő nap ellenfényében fotósunk megpróbál még összerakni egy kompozíciót a Hollywood Multiplex logójából és egy lakótelepi házból, aztán irány a szálloda night clubja, ahol egy magányosan brékelő maffiózó jelenti majd a fő attrakciót, de ez már egy másik történet.